Kanadai Magyar Ujság, 1966. január-június (42. évfolyam, 2-51. szám)

1966-06-24 / 50. szám

Winnipeg, Man. 1966. jun. 24. Ai októberi forradalom és külföld A napokban a könyvtárban lapozgattam, s a régi, immár írott történelemnek számitó folyóiratok és napilapok sár­gult hasábjain felelevenedett előttem Október 23 'emléke: a menetelő diákok, a nemzeti lo­bogók erdejéhez hasonló fővá­ros, a munkások és értelmisé­giek, fiatalok és öregek boldog ölelkezése. Akkor islütött a nap, a nyomdák ezrével termelték a röplapokat, deklarációkat, nj­­lélegzetü irodalmi termékeket, s egy kicsivel később a külföld uigy hivatkozott erre az idő­szakra, mint a világot megrázó tizenhárom napra. A Life című liberális folyó­irat egy egész számot szentelt a forradalom emlékének. “A múlt héten millióik lábdobbaná­­sától rengett a föld Magyaror­szágon. Egy parányi bolygó, mely eddig céltalanul keringett a szovjet űrben, megtagadta a gravitáció aggressziv törvényeit. Ehhez hasonlóhoz még nem volt példa a világtörténelem­ben. Míg a világ tanácstalanul, tamáskodva áll, egy maréknyi nép, a bátorság és elszántság egyedüli fegyverével kivívta a modern idők legcsodálatosabb forradalmát ...” 1956 novemberében a varsói Po Prostu napilap egy október 26.-án irt, helyszíni riportot kö­zöl. Az iró tekintete megakad a pesti (házak ablakaiban kitű­zött, lukas közepü zászlóik ez­rein. “Pár nappal ezelőtt, írja, még a köztársasági címer ékes­kedett e lobogótkon. Ma ipedig, a nagy, borzalmas, hideg In­kák. Mitől vannak azok ? A vá­lasz kegyetlen, de való. Az a kivágott jelvény egy rendszer j szimbóluma volt, mely szabad­ságot és boldogságot ígért, de szolgaságot és képmutató ha­zugságot adott ...” Aztán borzongva áll a ledön­tött szobor előtt. Nézi az irtó­zatos esi z m a -mar adv anyókát, melyek romjai fölött a nemze­ti lobogó lengedez. “Van eb­ben valami mélységesen meg­ható. B napok tragikumát és nagyságát jelzi ez a látvány. A magyar forradalom szimbólu­mát látom benne. A magyar nép ledöntötte a zsarnokság jelképét. Ledőlt a 'bronz bál­vány! Egy uj Bastille, egy uj zsarnoki rend összeomlása ez. A szabadság zászlaja lenig rom­jai felett, mely uj korszakot nyit e nemzet életében, felsza­badítva önmagát a gonoszság, a ciniku'siság és hazugság rend­szeréből ... Csak a tankok hagynák már el a fővárost. A- zok tulajdonképpeni feladata a szabadság védelme, ,s nem vér- Ibefojtása ...” Ugyanezekben a napokban, a szabadság földjén, Ameriká­ban, Walter Lippman, akiit az amerikai újságíróik dékánjának titulálnak, s Írásait több mint háromszáz angol nyelvű napi­lap és folyóirat közli, ezt irta október 26.-án: Amerikának nem az a célja, hogy a kelet­európai mozgalmiak ily szél­sőségekbe fajulását támogassa. Az amerikai külügyi államtit­kár pedig “békés szándékú” jegyzéket nyújtott át Tito Mar­shalnák, biztosítván őt arról, hogy az Egyesült Államok nem kíván beleszólni a Szovjet Unió külügyi politikájába. Az ilyen bocsánatkérő megnyilvá­nulások hatásiára a jugoszláv politikai hivatalos vélemény el­lene is fordul a magyar forra­dalomnak. S mégis, a belgrádi Politika cimü napilap riportere, november 13.-án), így idézte a csepeli munkásokat: “Nem vagyunk mi anarchis­ták, fasiszták, a régi világ dal­nokai. Mi biztonságot akarunk, békét, igazi munkás demokrá­ciát. Elegünk volt a szocializ­mus nevében gyakorolt terror­ból . ..” Az iró, Djuka Julius, elgon­dolkozva fejezi be sorait: “Hát munkás tanácsot akarnak e­­zek, s nem önkényuralmat. Az isten szerelmére, mindezért én magam is harcolnék, ha csepeli munkás volnék.’’ November 4.-án hajnalban két egyetemista társammal a megyei bizottság vendég termé­ben arra ébredtünk, hogy orosz tankok állanak, a kapura mere­­dező ágyucsöveikkel, az épület előtt. A fővárosiban pedig kez­detét vette a minden idők leg­borzalmasabb intervenciója. December 1-én nyolc Nobeldi­­jas iró tiltakozó táviratot kül­dött Bulganyinnak: “Az emberiség nevében elitél­jük az oroszok által Magyaror­szág függetlenségi harcának való eltiprását. Az egyetemes emberi jogók elleni legnagyobb bűncselekmény ez .. Válaszukban az orosz írók, akik talán isoha Budapesten •nem jártak, fasiszta csőcselék­nek nevezték a magyar fiata­lokat és munkásokat. Az első aláíró Sholohov iró volt, aki a múlt évben kapott Nob él-dijat a nyugati világtól. Az olasz sajtóorgánum, a kommunista Unita a levelek ezreit kapta, melyekben a párt­tagok Togliatti leváltását kö­vetelték, a magyar forradalom elleni kijelentései miatt. Az u­­gyancsaik kommunista newyor­­ki Daily Worker is elutasította az orosz beavatkozást. “Nem szabad a szocializmust ilyen embertelen eszközökkel más nemzetekre kényszeríteni”, ir­ta. Amszterdamban 60 ezer ka­tolikus vonult fel, a magyarok­ért imádkozva. A Der Monat DALOLJUNK... BURA HAJLIK ... Búra hajlik a szomorufüz ága, Búra hajlik az én éltem világa. Édes szülém váltig biztat, de tudom, Hogy a nyarat átalélni nem fogom. Rózsák között a szomorufüz ága, Nem illem én ebbe a vig világba. Mit ér látni a jókedvet énne­kem, Ha nem vidul búbánatos életem! Sir kell nekem, olyan sötét, fekete, Amilyenre szivem a bú festette, És bokrétás süveg helyett fejemhez Jöjjön inkább egy kiszáradt fakereszt. Virágot még síromra se hintsenek, Nehogy csudát lássanak az emberek; Bús szivemnek poraitól síromon Fekete lesz a hófehér liliom. Kapható uj őrlésű, KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ SZEGEDI ÉDESNEMES PAPRIKA fontja $1.25. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁS­­KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONA, STB., EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Kapható húslevest izesitő SÁFRÁNY, ... 35c tubusa. Magyarországról importált KAMILLA-TEA rendelhető fontonként $2.25 és szállítási költség. FELHÍVJUK megrendelőink figyelmét arra is, hogy megrendelésükkel együtt szíveskedjenek a szállítási dijat Is beküldeni. A szállítási dlj- és csomagolási költségre beküldendő a rendeléskor: (1 lb.-ra): Manito­ba 30 cent, Ontarióba és Sask.-ba 32 cent, Quebecbe és Alta.-ba 35 cent, Novq Scotia, New Brunswick, P.E. Island és B.C.-be 38 cent, New Foundland és Yukonba 40 cent. Minden további lb.-ra még 16 cent. K. ffl. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street Winnipeg, Manitoba cimü német lap pedig Lenin szavait idézte: “Nincsen abban semmi bűn, ha a lengyelek, finnek, vagy ukránok el akarnaik szakadni Oroszországtól. Aki megbot­­ránfcozik ezen, az soviniszta. Nem lehet szabad az a nemzet, mely más nemzetek szabadsá­gára tör ...” Őszentsége, a pápa, felszólí­totta a világ keresztyénéit, hogy imádkozzanak a magyar népért, melynek ártatlan vére az Úrhoz kiált. S a világ, po­­gányok és keresztyének, kiki a maga módján,, imádkozott ér­tünk. Ez talán nem olyan se­gítség, amilyet sokan remél­tek. De ma már megértjük, ihogy az imának sokkal egye­temesebb hatása van, mint a gyilkos fegyvereknek. — ka — Telegram Photo Vacsora a szabad ég alatt, a Rideau Lake környékén. Valamikor ez a terület képviselők és magasrangu köztiszt­viselők paradicsoma volt. Manapság már mindenünnen áramlanak ide az emberek. Csendes szépsége történelmi emlékekkel terhes. (Kb. 2000 négyzetmérföldnyi tó, sok folyó, csatornák várják a látogatókat. ORBÁN IRTA: SZALAY LÁSZLÓ. Ezernyolcszázbetvenhárom. május 25.-én, Orbán napjára virradóra, rettenetes fagy jött. Megölte a gabonát, a ku­koricát, a szőlőt s a krumplin kezdve az ösiszes veteménye­­ket ... Előző nap borongás hűvös idő volt ... Napszálltakor met­sző szél kerekedett, úgy, hogy valamennyien télikabátot vet­tünk, s az egész tanya népe ott szorongott a hőmérő előtt ... Mikor bealbomyodott, a hi­gany leereszkedett 11 fokról 9 fokra, — és ettől kezdve szem­látomást esett .. . Kilenc óra­kor már csak 4 fok volt, ami kétségtelenné tette, hogy haj­ijaiban derünk lesz ... Nem volt mire várni: Szuhay kiadta a parancsot: — Kocsisok, béresek, azon­nal befogni! ... Körülhordjuk a szőlőt szalmával! .... A birtok akkor még az anyai nagyapámé volt ... Az apám­nak csak húsz hold szőlője, meg száz egynéhány hold gyönge földecslkéje volt . .. Úgyszólván a szőlő jövedelmé­ből éltünk, s abból taníttattak bennünket gyerekeket is. Szuhayt nem köll bemutatni. ... Béresgazdánlk volt, több ésszel és szívvel, mint a leg­többen ... A fagy elleni védekezés any­­nylt ér, mint a vak asszony sze­mén a hályok ... körülrakják a szőlőt meg az útjait szalmával, a szalmát behányják trágyával is, hogy lassabban égjen és haj­nalban, mikor a fagy jön, a szél felőli oldalon meggyujtják, mi­re a szél ráteriti a füstöt a sző­lőre, s a füst közömbösíti a fa­gyot . .. Csak az a bolondság a dologban, hogy a fagy halálos szálcső ntdben jön, — mert ha fuj a szél, akkor nem is lelsz fagy ... A gabonát meg úgy szokták menteni, hogy hajnalban a ga­bonatáblákon kötelet húznak j körösztbe, hogy a kalászok meg iugatása által elűzzék a moz­dulatlanság fagyasztó dermedt­ségét ... * * * Pitymallatkor elült a szél ... Várakozásteljes, halálos csönd lett ... Még a paösirták, pipis­kék se csattogtak, bogár nem mozdult, fűszál niem réz dűlt, — mintha minden megdermedt volna ... A nap hályogosan vörösen kelt ... S amint a szürkület fel olvadt világos színbe, szőlő, ve­tés, mező, minden behavazot­­tan csillogott a tájon ... A nap gyorsan elverte a hi­deget ... A dér elpárolgott, meg lecsorgott a földre, — de a katasztrófa megtörtént ... Kilenc óra felé a szőlőhajtá­sok, az öles venyigék elfeezték hervadni, szomorkodni ... Úgy­szintén a gabona, tengeri, meg a konyhaveteményiek is ... Haj lottak, fonnyadtak, szemlá­tomást a föld fele s egy óra múlva már minden, de minden a földön feküdt, — lassanként j megfeketedve, mintha korom­má égett volna . .. * * * S a haj nem szokott egyedül járni. Mindig követi még vala­mi ... Most is, miikor égig üvöl­tött a nyomor, — kánikulában meg lecsapott a kolera .. . Cisak úgy söpörte az embere­iket .. . Úgy költött az utcán fel­szedni őket, akik holtan estek összes, mint akiket lenyilaztak. Megtörtént, hogy a sirásó ki­ejtette kezéből a kapát és hol- i tan zuhant a gödörbe, — olyan rettenetes erejű volt a járvány. Az én nagybátyám, Viczián Pál, — lelketlen agglegény, mint az agglegények sokszor — vadászatról jött haza .. . Mázsás ember volt, egymaga ült a bricska farában, amiely ott döcögött el előttünk .. . Be­lőlem kitört a keserűség: — Hát Pali bácsi! ... Maga még most is vadászni jár? ... Nem fél a kolerától? ... — Ráütött szörnyűséges hasára és nyeg­lén visszavágott: — Ilyen has­ba nem üt bele a kolera! . .. Egy óra múlva szalad a kocsi­sa: -—• Tessék már gyiümni, a nemzetes ur meghalt (kolerá­ban ... Augusztusban azt mondta az apám: — Mit csináljunk? Én nem tudlak benneteket ebben az évben iskoláztatni! ... Meghűlt bennünk a vér . .. — A bortermésnek vége, el­vitte a a fagy. Nekem meg más jövedeknem nincs. Egy évig itt­­non köll maradni. Édesanyám sírva fakadt: — Az lehetetlen! Egy évet nem veszthetnek el az életükből! — Nem veszthetnek el? Hát mit csinálsz? Legföljebb a föld­ből adhatunk el. — Nem, Nem! Azt se enge­dem! Majd megpróbálok kö­nyörögni az apámnak. — Azt ugyan próbálhatod! Kár magad izgatni! * « ^ Kegyetlen ember volt a nagy apám, — Isten a megmondha­tója. Nem szerette az apámat, s az apám révén bennünket sem szeretett, unokákat. Ott laktunk valamennyien egy födél alatt, csak ő az épü­let másik szárnyában. De e­­gyütt étkeztünk. S ahol csak észrevette, hogy lehet, irgal­matlanul ránfchuzta a vizesiepe dőt. Az apám csak tűrte, mert higgadt, okos ember volt. És Szuhay segítségével mindig az történt, amit ő akart. Most is megszólalt Szuhay: — Nemzetes asszonyom, e­­gyetlen szót se az öreg urnák! Mert attól csak bokrosodik a baj. Majd csak lesz valahogy ő néJküle is! ... Aztán kiitta a borát, felállt és elköszönt Mihály bácsi, de a félszeme sarkából odaintett ne­künk gyerekeknek, hogy köves sük. Mentünk hát a magtársizobá­­ba, ahol trónolt az öreg és vár­tuk szivszorongva a ikövetke­­zendőket ... Elővette nagy palatábláját, meg a “griflit”. — Hát osztán mit fizettek havonta azon a Halason a kosztér. — Öt pengőt. — Háromszor öt az tizenöt, — motyogta az öreg. — Hát a kovártélytér’? — Az is öt. — Hármótoknalk? — Nem, csak egynek — ma­kogtuk remegve. — A kutyafáját! ... Ez ször­nyűség ! ... Hármótoknalk a tandíj tizennyolc pengő félévre! ... Hát a könyvek? — Könyvet ingyen ád a se­gélyező. — Oszt ha jól tanulunk, a második félévi tandijat is elen­gedik, — dadogta az öcsém. — Már hogyne tanulnátok jól, — hörrent fel Szuhay — hászen a vérünket viszitek! .. . Ijedten hallgattunk s a sze­münk megtelt könnyel. Az öreg észrevette. — No nem baj. Nem lehet mindenki paraszt ... Urfélének is csak köll lenni, hogy legyen, aki a parasztot kiszolgálja .. . Legyetek hát csak urfélék. De azt megmondom, hogy nekem osztán tanuljatok ám rogyásdg, mert mi meg rogyásdg dolgo­zunk értetek! ... A pénzt majd én kicsavarom a nagyapátok­ból ... Ha szépen nem, hát csúnyán ... Él az Ur fölöttünk, oszt látja, hogy az én huncut­ságom mire megyen! ... * * * Másnap vacsora után — még nagyapám is a verandán ülit — egyszeresük jön ám iSzuihay dohogva: — Kérek egy golyós stucuit! — Osztán minek neked az a golyós stucni — kérdi megyé­től eg a nagyapám. . — Minek? Hát csak annak, hogy a mi gulyánkat kezdi ke­rülgetni már az a büdös far­kas! ... Zlsámboki, a pásztor, ma alkonyaton- már fütyköst hajintott rá! Csák annak! ... — Micsoda farkas? — Micsoda farkas! ... Hát hogy mutassam be? Tán ide hijjam? Az a farkas, amelyik a múlt héten már elhajtotta a Burger Mandi két marháját!... — Elhajtotta? — Nem, a hóna alá csapta a hatmázsás tehenet, oszt úgy lo­holt el vele! ... Már micsoda kérdés ez? Hlát, hogy szerzi meg a farkas a marhát? Nem úgy, hogy a külön elbotólászó jószágot elkezdi terelgetni, haj­togatni, marni maga előtt be a rétbe, vagy az erdőbe, abun aztán nyugodtan levágja! ... — A kutyafáját a hitvány fér gének! . .. Vedd hát csak a stucnit, oszt résen legyetek ám, de éjjel nappal .. . * * * Másnap vacsora után, ahogy ülünk a verandán, — halálos csönd van, mi is hallgatunk — hát egyszer csak kicsap ám a rétből valami elnyújtott, tutuló üvöltés: — Auuuu! ... Mindnyájan összerezzentünk, fordultunk a hang iránt ... Ebben a minutumban má­sodszor: — Auuuu! ... A kutyák őrült ugatásba fog­nak és rohannak eszeveszetten egy bandában a rét felé. — A farkas! — mondja elké­pedve a nagyapám. Mire harmadszor is felüvölt a rét: — Auuuu! ... — De hol csavarog az a Szu­hay? Adásul lövés dördül és mo­rogva hullámzik a réten. A meg rettent kutyák visszajönnek, s megjelenik Szuhay is, a még füstölgő Istucnival hadonászva. — Ahol van e! Mit mond­tam? Nyakunkon a beste, ke­rülgeti a gulyát? ... — Nem baj, holnap összehí­vod a szomszédokat meg a csendőröket, meghajtjuk a ré­tet, oszt agyonlőjjük! Másnap jelenti Zsámlbolki, a gulyás: —Éjféltájt elföihőisiödött, oszt sötét lett, mint a szurok. Ahogy vernyad, (hát a szimentháli szép vemhes üszőt nem látom ám, űe sehol! Nyilván a farkas elhajtotta . .. Nagyapám fegyvert kapott Zsámhokira, de az a fa mögé ugrott. Szuhay meg egy-kettő­re kicsavarta az öreg kezéből a puskát. Zsömlye, a hasas üsző meg ott iegelgetett Burger Manói gu lyájában. Szuhay nyolcvan pen­gő kölcsönt vett föl rá, — ezzel a pénzzel mentünk Halasra, ta­nulni. * * * Hej, öreg Szuhay, kedves, jó Mihály bátyánk! De sok szomo­rúságot, de sok álmatlant éjsza­kát is szereztünk mi neked! Éj­jel és nappal, keseregve és ká­romkodva, csaltad és lop­tad nagyapánkat, hogy mi nyu­godtan (kanalazhassunk a tudo­mány bográcsából Halason. Ta­lán most isi te taszítod a kezem, mikor ezt iroiíi? ... Sóhajtozva kivaokoltál a sírból és most itt állsz a hátam mögött és novel­lákat diktálsz nekem ... Hogy a hónom alá nyúlva, megint csak isegits rajtam, mert meg­nehezült az idők járása fölöt­tem ... * * De az édesanyám csak sirt szakadatlanul szegény. Siratta a Zsömlyét, — akit a farkas megevett ... Pedig nem is az övé volt a Zsömlye, hanem a nagyapánké. Ő csak nevelte, szerette, gyö­nyörködött benne, mert nagyon szép reményekre jogosító és növendéknek mindig szebb lett a Zsömlye. Talán nem ie az üszőborjat siratta, hanem a maga és mind­nyájunk feldúlt, tönkretett éle­tét, — amit szintén elrabolt és felfalt a farkas ... A nagyapám folytonos szeka­túrája, lelketlenisége, kegyetlen sége megviselték a szivét. És Zsömlye, a vemhes üsző tragé­diája az ő tönkretett, kirabolt élete rögeszméje lön. * * Karácsony előtt egy héttel, meghalt hirtelen a nagyapám. A pincébe akart menni, de le­zuhant a lépcsőn. Másnap Szuhay megállt az ámbitus előtt, kötélen tartva a hazahozott Zsömlyét, ölében a Zsömlye egy napos kisiborját. — Nemzetes asszonyom! Tessék már kijönni! Hazajött imhol a Zsömlye, meg iibol az egynapos kishorja is! Édesanyám futva kijött, át­ölelte Zsömlye fejét, az meg szelíden elbődült. — Zsömlye! Hát mégis csak hazajöttél? ... Aztán tegnap eltemetett édes apjára gondolt és elsírta magát. — Dehát ehhez ekkora szo­morúság köllött? eléghet... ellophatják... Az otthon az embereké. Pénz­nek bankban a helye, ahol bár­mikor hozzáférhet, ahol kamat­tal gyarapodik állandóan. Ezért a szolgálatért egy centet sem kell fizetnie. Itt az ideje, hogy csatlakozzék a kanadai ezrek­hez, kiket a Scotiabank szolgál. BIZTONSÁGBAN VAN A NOVA SCOTIA BANKBAN S2-6 2 KELEN TRAVEL ALEX. A. KELEN LIMITED - Alapilva 1925-ben IKKA UTAZÁS TUZEX Kanadai főképviselete Hajó- és repülő­­_ . p . . +, . .. jegyek hivatalos PS,°mÄ heíyTbChaSrZ' SZl°Vak,aba-Gyógyszer, pénz, virág küldése. 1467 Mansfield Street, Montreal — Tel.: 842-9548

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents