Kanadai Magyar Ujság, 1965. június (41. évfolyam, 44. szám)

1965-06-01 / 44. szám

2 Winnipeg, Man. 196151. junius 1. HŐSÖK NAPJA Alexis Carrel hires tmiiilve, “Az ember, ez az ismeretlen” 1935-ben jelent meg. Tehát ép­pen harminc éve . . . 1904-lbein, amikor a debreceni egyetem könyvtárában kerestem, a könyvtáros, kihez családi kap­csolatok is fűztek, jóindulatúan figyelmeztetett, hogy ne na­igyon kutassak utána, mert a könyv “reakciós” is igy a tilos művek jegyzékére került. Bár­mennyire sajnálja is, de nem szabad kiadnia. — Azóta annál inkáblb izgatott Carrel. Mi le­het benne, ami olyan veszélyes a kommunista-bolsevista sza­badságokra ! ? Mert nyilván olyan kényes dologról1 ir, ami­ket nem lehet összeegyeztetni Marx-Le nin és a többi nagy “tanítómester” tanaival. Az adott helyzetben tehát vi­gyáznom kellett, nehogy ma­gam is gyanúba keveredve, ro­konaimra is bajt hozzák, mert “reakciós” müveket akarok ol­vasni. Igyekeztem hát elfelejte­ni iCarrelt. Alig szabadultam meg azonban a vörös paradi­csomból, fegyverrel törve ma­gamnak utat a szabadságjhar­­cunkat “dicsőségesen” viérbe­­fojtó szovjet páncélosok gyűrű­jéből, Carrel visszatért emléke­zetembe. — A bolsevista sza­badság sók könyv olvasását megtiltotta nyíltan, vagy bur­koltan. így sokat kellett pótol­nom. Carrel az elsőik között szerepelt, amit el akartam ol­vasni. Elolvasva müvét, naplómba akkoriban többek közt ezt ir­tani: “Emberhez méltó társa­dalmi és művelődési keretek, tehát igazi • civilizáció csak olyan korokban létezik, ame­lyekben megbecsülik a szente­ket, a hősöket és a tudósokat. Bizonyos, hogy minden koriban voltak, miként ma is vannak szentek, hősök és tudósok, csu­pán az a különbség, hogy ezek­nek ima nincs becsületük . .. — Vájjon miiért?” Carrel így válaszol a kérdés­ire? ““a"jelenlegi társadalmi lég­kör egyáltalán nem ismeri el az erkölcsi érzéket. A valóságban megszüntette, s igy mindenki­ben a felelőtlenséget táplálja. (!) Akik megkülönböztetik a Jót a Rossztól, akik dolgoznak, akik előrelátók, szegények ma­radnak is alsőbbirendlüeknefc te­kintik őket. — A tudósok és művészek, akik mindenkinek jólétet, egészséget és szépséget biztosítanak, szegényen élnek és halnak meg. Ugyanakkor azok, akik lapnak, mások pén­zén békét élveznek. A gangste­­reket védik a rendőrök ... Ők a hősök, akiket játékukban a gyermekek utánoznak és a mozikban megcsodálnak ... A gazdagság mindén ég mindent igiazoi. Egy gazdag bármit is tesz, hajítsa el öregedő felesé­gét, hagyja magára támasz nél k'üli édesanyját, lopja el a rá­bízott pénzt, — barátai meg­becsülését megtartja. A homo­­sexualitás virágzik. A nemi er­kölcsöt megszüntették és psy­cho analitikusok irányítják a férfi és nő házassági kapcsola­tait. A jó és rossz1, az igaz és igazságtalan nem létezik töb­bé. A börtönöket csak a kevés­bé intelligens, vagy rosszul »ki­egyensúlyozott bűnözőik töltik meg. A többiek, sókkal számo­sabban, szabadon élnek, s any­­nyira beépülnek a társadalom­ba, hogy az már nem is bot­­ránkozik meg rajtuk. Ilyen tár­sadalmi légkörben az erkölcsi érzék fejlesztése lehetetlen. Ugyanez áll a valllásos ér­zékre. A lelkipásztorok raciona lizálták a vállast és minden misztikus elemétől megfosztot­ták. .. ” (Vl.fej,.9.fizakasz.) Harminc évvel ezelőtt irta ezeket a Nobel'-dijas Carrel; s ml azt írhatjuk ma, hogy sze­rencséjére 1944-ben meghalt s igy nem kell látnia, hogy amit 1935-ben ostorozott, az nap­jainkban még Ijesztőbb arányo­kat öltött! — S ha most nem is időzünk hosszabban Carrel keserű megállapításainál, két dolog mégis megragadja fi­gyelmünket. Az egyik az, ami­kor azt írja, hogy a gyermekek a gonosztevőket csodálják és játékaikban őket utánozzák! Vájjon, ki a hibás? a gyermek, avagy a felnőttek, akik nem­csak megtűrik ezt a züllesztést, hanem a technika minden vív­mányával (televízió, könyvek, képes-lapok) — jó pénzért — még fókozottan terjesztik is! A másik: csoda-e, ha ez a velejéig rothadt társadalom olyan ifjúságot termelt ki, a­­meiynek nincsenek többé esz­ményei, amely többé semmi magasztosért nem lelkesedik. Ha mégis lelkesíti valami, az inkább kificamodott elmejárás­­ra vall. Lehet, hogy én tévedek, de én nem tudok lelkesítőt ta­lálni egy Űrrepülő ‘‘teljesítmé­nyében”. Elsilmerhetjüik hősnek az űr­repülőt, nagy tudásmák az atomfizikust, de azi érthetetlen hogy miért ákarják egyeseik kétségbevonni letűnt korok nagy embereinek kiválóságát. Ha például Hunyadi, vagy Zrí­nyi és katonáik vitézségét kor­társaik és nemzedékek hosszú sora nagyrabecsülte, miért kel­lene nekünk róluk megfeled­keznünk, sőt emléküket holmi mar x i -1 e n i n i-s t al ini “átértéke­léssel” sárba rángatni'. Talán csak nem azért, mert Rákosi Mátyás és elvtársai, érthető okokból, velük semmi közössé­get nem éreztek s ezért emlé­küket is ki akarták irtani a magyar szív ekbői-lelkekből. ők tudják, milyen nemzetköziség érdekében f olytatták ezt az esz­ményrombolást. Szerintünk azonban az a névtelen magyar katona, aki a Doberdo poklában, vagy a (Kár­pátok bércei közt, esetleg Bu­da falai alatt 1945-ben, vagy 56-ban a Haza, az Otthon, a többi magyar védelmében hő­siesen küzdve, életét áldozta, az igazságosan és becsületesen gondolkozó magyarok hálás emlékezetét kiérdemelte! Em­léküket, lelkesítő példájukat nemcsak a Hősök Napján idéz­zük, hanem életünk minden ne­héz percében, órájában tőlük erőt meri tűnik! Takáts M.J. A BIBLIÁBÓL “Szeretteim! Ha szivünk nem vádol minket, bizodal­­munk van az Istenhez és akár­mit kérünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az Ő paran­csolatait, és azokat cselekesz­­szük, amik kedvesek előtte.” I. Ján. 3:21-22. * >k * “Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Is­ten elé járul, hinnie kell, hogy Ö létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Zsid. 11:6. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ Detroit, 1965. május 22.-én. Kanadai Magyar Újság Szerkesztőségének! Mi tagadás benne, Farkas László O.É.E.K. című cikkén magam is nagyot derültem és valószínű mások is, de Farkas László ur elfelejti azt, hogy Bobula Idának, I960 évi UjS.A. Congress Recordjában már megjelent angol nyelven is egy nagyon hasznos s mélyen szán­tó tudományos mimikája, mely­ről gúnyolódni, egy magyar­nak, enyhén szólva Ízléstelen­ség. Dr. Csendes József profesz­­szor és társainak kezdeménye­zései is jószámdékuaJki, s felet­te hasznosabbak la (közömbös Pathó Pálak, vagy a minden kákán csomót kereső bomlasz­tok tevékenységeinél, akik épí­teni nem tudnak, hát rombol­ni igyekeznek. A múltban sem volt minden nyakig tejfel, mint azt Faríkas László ur szeretné bizonyítani, kétségtelenül jóhuimoru cikké­vel, mert ha az lett Volna, a magyar parasztság szine-javá­­naik nem kellett volna százez­res tömegeikben kivándorolnia az elslő és második világhábo­rú után, amely érvágást sze­gény hazánk aligha bírja kihe­verni, mert pont a fiatalok, s a leleményesek és a kezdeménye­zőik mentek el, akikre a legna­gyobb szüksége lenne az óha­zának. Levelem közléséért többek nevében hálás köszönetét mondva, maradtam tisztelő hívük: Andróczi Ferenc. Sikerült szinelőadás Reginában A Reginai . Közművelődési Magyar Egylet május 16.-án, saját otthonéiban, az Úgyneve­zett “Balaton Bal! Room”-lban kitünően sikerült szinelőadást tartott. ' * > k Színre ikerült a” "“Gyimesi Vadvirág” c. három felvonást)® gyönyörű színmű, amely a szá­zad elején Erdély sok regényt rejtő hegyes-völgyes területén játszódott le. Az Egylet helyisége teljesen megtelt azokkal a jóérzéisü ma­gyar honfitársakkal és honfi­­társnőkkel, akikhen még min­dig magyar szív dobog, annak dacára, hogy ezek közül na­gyon sokan már évtizedek óta élnek fogadott hazájukban, Ka­nadában. Nagyon sokan az előladás ideje alatt könnytől csillogó szemekkel nézték és hallgatták az ősrégi székely népviseletbe öltözött szereplők kiváló tevé­kenységét. Kinek az öröm, ki­nek pedig, szülőföldje iránti honvágya idézte elő elfogultsá­gát. Köztük voltam én is! Sze­meim elé képzelve elmúlt ifjú­ságomat, amelynek aranyéveit közel a Hargitta bérceihez él­tem le. A közönség minden egyes je­lenetet tapssal jutalmazott meg, annál is inkább,, mivel sze repülőink között már több ka­nadai születésin ifjú volt, ezzel is bizonyítva, hogy nem halt ki a magyar vér és a magyar szív dobogása még itt az idegenben sem, sőt még itt született gyer­mekeinknek is szivébe sugá­rozhatjuk azt, hogy “Magyar vagyok, mert annak szület­tem”. Éppen ezért kérek minden jó­­érzésü magyar testvért, hogy ne engedjük elaludni a szivünk ben lángoló magyar érzést ,ha­nem pártoljuk és segítsük va­lamilyen formában azokat, ta­hik a magyar név fenntartásán és annak kulturális előhaladá­­sán fáradoznak. Ébredjünk, fel reginai Magyarok s maradjunk ébren, mert csak testvéri sze­retettel, lelkűnknek hűséges o­­daadásával tudjuk magunkban megtartani a magyar szív do­bogását és azt átadni gyerme­keinknek isi, hogy ők majd to­vább vigyék és fejlesszék ezt az örökséget. Szeretnék ezúton, köszönetét mondani mindazoknak, kik fá­radságot nem ismerve, bármi formában is hozzájárultak az előadás kitűnő sikeréhez,. Külön köszönettel tartozunk a rendezőknek, a szereplőknek, az Egylet vezetőségiének, Női csoportjának, akik fáradhatat­lan odaadással (készítették el a szerephez szükséges rüháhat. De ki kell emelnem Kanadá­ban született magyar ifjak köz­reműködését is, a szerep hűsé­ges tanulását és előadását ille­tőleg. Végül fogadják őszinte kö­­szönetünlket a Regina és vidé­ke magyarjai é® másajku ven­­dégeinlk is, akik megjelenésük­kel hozzájárultak az előadás anyagi sikeréhez. Szereplők voltak: Jerkovits Elemér, — Czipra Margó, — Venyige Sándor, — SzlavkovsZky Vica, — pálinkás Zsófia, — Hajtó Géza, — Pail­­lagi János, — Trebuss Mária, — Szojfca Lóránt, — Illés Ger­gely, — Borbély Erzsébet, — Szliavkovszky István, — Jakab Vencel, — Hajtó Juliánná, — Kovács Imre, — Molnár Ele­mér, — Schmidt Ilona, — Ma­gas Márta, — Kovács Imre,, — Vértes Kálmán, — László Zol­tán, — Szabó Károly, — Koz­ma József, — Kaytor János, — Pálinkás Zsuzsa, — Trebuss Zsuzsi, — Vértes Judit,, — Tre­buss Péter, — Vértes Emil és Vértes Zoltán. Rendezte: Trebuss Mária. Zenéjét összeállította: Tre­buss Pál. Díszleteik: iGallusz Ágnes Trebuss Mária, iSzIavkoivszky István, Trebuss Pál. Ruhákat készítették: Mrs. L. Gedő, Mrs. A. Kolb, Mr®. ,S. Fel­­ber, Mrs. j. Szacsuri, Mrs. G. Hajtó, Mrs. J. Bordás, Mrs. W. Nagy és Mrs. J. Vencel. Súgó volt: Mrs K. Vértes. — Gedő L. — TORONTO “EVANGÉLIKUS REF.” MAGYAR EGYESÜLT EGYHÁZ és a FÜGGETLEN MAGYAR REF. EGYHÁZ HÍREI Dr. Pokoly László, Rév. Dékány Elemér lelkészek. 423 Queen St. W., Toronto, Ont. Telefon EM 3-9551 Minden vasárnap d.e. 11 óra­kor istentisztelet. Ugyanakkor a gyermekeknek vasárnapi is­kola. Junius 1.-én Kedden este 8 órakor a magyar iskolások vizs gája. 9 órakor gyülekezeti közgyű­lés. Junius 6.-án, Pünkösd Va­sárnap d.e. 11 órakor Konfir­máció és UrvacsoraosBtás. Keresztelés: Baum Victoria, Horváth László, Ferenc, Ko­vács András Mihály, Náray Pé­ter Béla, SzőJilösy Joan Irén és Vass Zoltán. Házasságkötés: Ádám Rezső és Olivér Mildred. — Magyarországi magyar DR.RACSMÁNYBÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző uj cime: Szobaszám 1015 191 Lombard Ave., a Portage és Main St. sarkán. Telefon: 947-1513. Magyarul levelezünk! DALOLJUNK..; BARNA KISLÁNY ... Barna kislány, jói vigyázz a fátyolodra, Hogy azt a szél a fejedről le ne fújja. Esküd után, barna kislány arra kérlek, Fátyolodat küldd el nekem szemfedélnek. Ha még egyszer felmegyek a dombtetőre, Megásatom a síromat jó előre, Onnan nézem, ki fog engem megsiratni, Ki fog az én koporsómra ráborulni. HÁLÁTLANOK IRTA: ÖRSY ATTILA A kisváros főterén sudár, napsütött férfi vágott keresztül. Megállt egy pillanatra és kitár­ta a karját. A következő perc­ben egy kisfiú futott féléje. A férfi lehajolt, a kisfiú pedig csókra nyújtotta .száját. — Petikét megint elhagytad! — szólt a fiúra. A következő pereiben egy feis­tes cselédlány tartott feléjük az említett Petikével. Ám a gyer­mek, amikor megpillantotta ap­ját, faképnél hagyta a lányt. — Apuci, apuci! — kiáltozta. A magas férfi megcsókolta a kisfiút, majd a gyermekek ke­zét fogva elindult velük. Az emberek feléjük fordul­tak. Egy pillanatra mintha át­­melegitette volna őket a két kisfiúnak, meg a daliás férfinak a látása, A városbeliek ismer­ték őket. Mindenki tudta, hogy a gyermekek édesanyja meg­halt néhány éve. Azt is tudták, hogy a férfi miniden szabad ide­jét a két kisgyermeknek áldoz­za. Ha sétáltatta őket a dada, velük ment;, ha etette őket, fel­ügyelt rájulk, ha fürösztötte a gyermekeket, segített és gyö­nyörködött bennük. Mégis, a­­lig, hogy megtörtént a iszomoru eset, a nyelvek máris találgat­ták, vájjon kit fog feleségül venni. Megnősül-e, vagy özve­gyen marad? A gyermekek akkor még e­­gészen kicsinyek voltaik. Az apa naponként egyedül látogatott ki a temetőbe, később pedig, amikor a gyermekek felcsepe­redtek, már hármasban. 'Sem­mi szándéka nem volt uj as­szonyt hozni a házihoz. Nyaranként eljött nagyanya, az elhalt fiatal feleség édes­anyja, egy szép, őszhaju öreg­asszony és magával vitte uno­káit. Az apa ilyenkor magára maradt és ailig várta, ,hogy is­mét viszontlássa őket. Egyik nyár végén, amikor a két gyermeket a nagyanya ha­zahozta, az apa azt vette ész­re, hogy fiai alig ismernek reá. Ha pedig magukra hagyja őket, szinte állandóan Ilonka nénit, a nagynénijüket emlegetik. Ilonka néni miég eladólány és bizonyára leghübb pajtásuk és gondozójuk volt. Gyöngéd hang­ja az elhalt feleségéhez hason­lított. Szinte megejtette a két kisfiú szivét. Észrevétlenül' folyt beléjük e (fiatal női hang, mint valami láthatatlan^ meny­­rnyei sugárzás. A finom, ciróga­tó leánykéz pedig édeis volt és áldó. Még serdülő leányka volt ak­kor Ilonka, amikor ménje, meg a gyermekek apja jegyesek vol­tak. A gyermeklányok áhítatá­val nézett leendő sógorára. Úgy tekintett reá akkor, mint valami oltárra. A két leány hasonlított egy­máshoz. Az egyik már kinyílt rózsa, a másik még bimbó. De a szakértő szemek megállapít­hatták, hogy Ilonka valamikor alighanem szebb lesz a ménjénél is. Szemében ugyanaz a gyön­géd sugárzás, egész lényén u­­gyamaz a szivet megejtő sejtel­mes ség. A következő nyáron, amikor a nagyobbik füu már kijárt egy elemi osztályt, a nagyanyjuk is­mét eljött értük. — Gyertek, elviszlteik benne­teket Ilonka nénihez! — mond­ta és a gyermekek sziinte topor­­zéikoltak a boldogságtól. Alig várták, hogy a nagyanyával mehessenek. Mi történt ezekkel? — hök­kent nméig az érzékeny upasziiv. És amikor kikisérte őket az ál­lomásra, keserűséggel szivé­ben nézett a fiaira. Vlégü'l akaratlanul) is többet gondolt arra az Ilonka nénire, aiki kiszorította őt a két kisfiú szivéből és akinek a fényképe ott hallgatott a családi Iképek gyűjteménye között az elhalt felesége közeiéiben. iSzeptember közedett. Levél jött nagyanyától. A le­iéi végén a nagyobik fiü arra kérte apját, engedné meg neki, hogy ott járhasson iskolába, a­­hol Ilonka néni meg nagyanya lakik. És miivel Pétiké nem jár mlég. iskolába, Pétiké hazame­het ... — Ez. már sok! — ütötte meg a bosszúság az apát. Mit csinál­tak ezzel a két gyermekkel? Egészen elidegenítették tőle! Azonnal irt és kiérte nagy­anyát, nyomban hozza haza az ő hálátlan fiait! Erre azután ismét int a na­gyobbik fiú. Minden betűje o­­lyan gömbölyű volt, mint egy kövér katicabogár. A levélben nagyon szépen megkérte apját Pétiké nevében is, hogy őlk Ilonka nénit nagyon, de nagyon szeretik, nem akarják itthagy­­ni! Ez már tűrhetetlen volt! Aznap este, amikor az apa elment a megszokott barátok közé, mindenkinek feltűnt a le­vertsége. Sehogysem tudott föl­melegedni a társalgásban. Lép­­ten-nyomon ezek ia szavak be­szélgettek vissza a nagyobbik fiú leveléből: Nagyon szeretjük Ilonka né­nit, nem akarjuk itthagyni ... — Különös — gondolkodott el és akkor este későn tőrt ha­za. Előkereste a fiatal sógornő fényképét. Hosszan, sokáig né­zegette és utána értetlenül le­tette. iSzép leánynak tartotta 1 Ilonkát, de annyira megszokta a szépségét, hogy soha nem gondolt arra, (hogy Ilonka szép. Másnap ismét elővette a fény képet. Nézegette és egy pilla­natra szinte megdöbbentette a feleségével való hasonlatossá­ga. Majd ismét nézte hosszan; önfeledten lés utána elszégyelte magát a felei&ége emléke előtt. Úgy érezte, lehetetlen és .szo­katlan dologba lovalja magát. Ilonka tagadhatatlanul szjép leány. A fénykép húszéves korából ábrázolja és azóta el­telt néhány esztendő. De miért is nem ment férjhez Ilonka, hi­szen volt neki nem egy komoly kérője, Nem tudta megérteni, hogy szép és körülrajongott só­gornője miért maradt még min­dig leány. Amint igy vizisigálgatta a fényképet, erős férfikeze meg­remegett. Ilonka tekintete szin­te pontosan olyannak tűnt fel, mint az elhalt feleségé. A szemekből ugyanaz a gyön­gédség sugárzott, a két szem­öldök pedig mint finom, Hebegő pillangószárny beszélgetett fe­léje. — Hogyan? —r- futotta át egy eddig sohasem érzett hullám a szive tájékát. — Ilonka, legyen a két fiú édesanyja, az ő fele­sége? Különösnek és kedves^ nefc találta ezt a gondolatot. És ez a gondolat, mint soha nem hallott imadárdai, ujira meg újra visszaénekelt az emléke­zetéiben. Még aznap este levelet irt i­­rástudló fiának. Azt Sírta benne, hogy kettőjük kérését szívesen teljesiti. Másnap délután pedig c maga is elutazott a fiadhoz. Alkonyodott már, amikor be­kopogtatott hozzájuk. A gyer­mekeik a kertben játszották. I- louka nyitott kaput. Arca olyan volt a meglepetéstől, mint a pi­pacs, majd1 meg édes rózsahul­lámok vonultak át finom tej­arcán. A két fiú mintha megérezte volna az apa érkezését, a kapu­nyitásra elébe rontottak. Kezet csókoltak neki, majd odamen­tek Ilonkához, kétoldalt bele­kapaszkodtak a szoknyájába és azt mondták: — Ugye, édesapám, eziután mindig Ilonka nénivel mara­dunk? A sok hancúrozástól a két gyermek végül is elálmosodott. Nagyanya aludni vitte őket és köziben hol a leányra,, hol a gyermekek apjára pillantga­­tott. Már mindent értett és meg­telt a szeme könnyel. Azután visszajött megint, mintha vala­mi dolga akadna, aztán ismét csak kisurrant. Hagyta őket, hadd beszéljék ki magúikat. Már csak a két alvó lélefczé­­se hallatszott a szomszéd1 szo­bából, meg nagyanya neszte­len tipegése. És Ilonka még az­nap este beleegyezett, hogy a két kisfiú mamája legyen.. Amikor szétrepült a hir, az emberek nem győzitek csodál­kozni. A fejüket rázták. Mese­­beszéd! — mondogatták egy­másnak. Egy szép, okos és ka­pós leány egy kétgyermekes öz­vegy embernek lesz a felesége? Arra nem gondoltak, hogy a nő szebb sorsot aligha választ­hatott magának: —• Egyszerre négy embert tehetett boldoggá! VASS FERENC B.A. ügyvéd, jogtanácsos és közjegyző Az ontariói és kanadai ügyvédi kamara tagja. 263 COLLEGE STREET TORONTO 2|B, ONTARIO 922-6111 Telefon 922-6112 MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÁS, HOZZÁTARTOZÓK látogatóba, vagy végleg való kihozatala. Jegyek részletfizetésre, hivatalos árban. CSOMAGKÜLDÉS: Magyarországra (IKKA), Cseh­szlovákiába, Jugoszláviába. Fordítások, magyar válóperek, örökösödési ügyek. Díjtalan, szakszerű levélbeli tanácsadás. COLUMBUS TRAVEL NE MARADJON LE A NYÁRI VAKÁCIÓRÓL! MAGYARORSZÁG, ROMÁNIA, CSEHSZLOVÁKIA EURÓPA — IZRAEL útitervét összeállítjuk, vízumokat megszerezzük, iMár most lépjen érintkezésbe cégünkkel: Kelen Travel Service 1467 Mansfield Street, — Montreal — Tel.: 842-9548 Kapható uj őrlésű, KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ SZEGEDI CSEMEGE PAPRIKA fontja $1.35 és ÉDESNEMES PAPRIKA fontja $1.25. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁS­KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONA, STB., EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Kapható húslevest ízesítő SÁFRÁNY, ... 35c tubusa. Magyarországról importált KAM I LLA-TEA rendelhető fontonként $2.25 és szállítási költség, FELHÍVJUK megrendelőink figyelmét arra is, hogy megrendelésükkel együtt szíveskedjenek a szállítási dijat is beküldeni. A szállítási dij- és csomagolási költségre beküldendő a rendeléskor: (1 lb.-ra): Manito­ba 30 cent, Ontarióba és Sask.-ba 32 cent, Quebecbe és Alta.-ba 35 cent, Nova Scotia, New Brunswick, P.E. Island és B.C.-be 38 cent, New Foundland és Yukonba 40 cent. Minden további lb.-ra még 16 cent. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street Winnipeg, Manitoba “MÁR AZT IS MEGPRÓBÁLOM” írjak bzazaval a reumás betegek. A téli hideg fokozza a fájdalmakat. Szaggatás, hátfájás, hol itt fáj, hol ott, vándorol egy helyről a másikra. Nincs se éjjele, se nappala a reumában szenvedőnek. — Százával érkeznek a‘HÁLA­LEVELEK is, amelyekben elismerik az “OREON” belső kanalas orvosság hatását és Írják, hogy “már mindent megpróbáltam és csak az OREON volt segítségemre.” PRÓBÁLJA meg ön is. ha reumás csontszaggatásokat, izomfájdalmakat, stb. érez. Egy üveg $2.00 egy készlet 5 üveg $8.00. VÖRÖS KERESZT PATIKA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents