Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1963

Index

— 6 — I Idekapcsolódik szózatunk második gondolata. Minden becsületes, tisztességes munkást és munkát egyformán meg kell becsülni. Ha megállok egy hatalmas székesegyház előtt és lenyűgöz tervezőjének szellemi nagysága, nem kisebb tisztelettel adózom azoknak sem, akik a lenyűgöző tervet kezük munkájával megvalósították. Különösen azoknak adózom megilletődött fejhajtással, akiknek munkája nem egyszer verejtékkel, kínnal és könnyel illesztette egymáshoz ezeket a haialmas kőtömböket. Csodálom az űrhajó tervezőit, de nem kisebb csodálattal adózom utasainak és a kivitelező munkásoknak sem. Gépkocsi száguld velem az országúton. Meghajtom az elismerés zászlaját a jármű tervezői és kivitelezői előtt. De éppen úgy elismeréssel adózom az út névtelen építőinek és fenntartóinak is. Mindnyájunknak rá kell döbbennie arra, hogy minden emberi munka fogaskerekei egymásba kapcsolódnak és ezek együttesen teszik széppé, jóvá és boldoggá az ember életét. Épen ezért minden hanyagság, felelőtlenség és felületesség, az élet egymásbakapaszkodó fogaskerekeinek szükséges rendjét veszélyezteti. Teljes sebességgel száguld az expressz-vonat az éjszakában. Benne utasok százai, öregek és fiatalok. Férfiak és nök. Talán van az utasok között egy zseniális feltaláló, egy nagynevű tudós, zeneszerző vagy művész, de mindenesetre sok becsületes dolgozó ember: édesapa, édesanya és sok rrost induló, bontakozó élet. Nem kell más, csak egy rossz váltóállítás, csak egy hibásan állított szemafor, és pillanatok alatt emberi életek, alkotások tragédiája következik be. Egy le nem engedett sorompó, és meghal negyven ember. Az előírások meg nem tartása, és a gép leszakítja a munkás kezét. Egy eldobott cigarettavég, és odalesz a közösség munkájának minden eredménye. Természetesen hanyagságból, felületességből és felelőtlenségből nem mindig következnek ilyen súlyos tragédiák, de ezek a hibák még a kisebb esetekben is zavarják, rontják, nehezebbé teszik az emberek életét. „Hajtsátok uralmatok alá a földet" (Móz. I. 1, 28) — mondja a teremtő Isten. Amióta ember él a földön, mindig jobban, mindig újabb és tökéletesebb eszközökkel ezt az isteni parancsot teljesíti. De a természet nem mindig adja meg könnyen magát. Sokszor teszi kemény próbára az embert. Vulkánok kitörése, földrengések, áradások pusztítják az ember alkotásait. Fagy és aszály veszélyezteti az emberek kenyerét. Baktériumok és vírusok támadják az ember egészségét és életét. Itt érzi meg legjobban az ember, hogy rá van utalva a másik emberre, a másik ember tudására, erejére, segítségére. Itt érzi meg, hogy a természet erői felett csakis az emberi közösség, csakis az emberi közösség eggyéforrt értelme, akarata, alkotó ereje, egyszóval: munkája diadalmaskodhat. Ez az az erő, amely az egyes embert megvédelmezi és amely segít neki az elszenvedett károkat helyreállítani. A hívő ember akkor szerez magának elismerést és megbecsülést, akkor szerez világnézetének hitelt, ha emberi példamutatása, alkotó munkája kimagaslóan szolgálja az egész emberi közösség javát. Jól véssük elménkbe a Szentírás szavait: „Minden fáradságnak megvan az eredménye, de üres szóbeszéd csak Ínségre visz." (Péld. 14, 23.) De idekívánkoznak Tertullianus szavai is: „A szavak tettek nélkül csak szégyenünkre válnak." (Tert.: De patient.) Harmadszor szólnunk kell a munka becsületéhöz elengedhetetlen hivatástudatról is. „Megérdemli a munkás az ellátását " (Mt. 10, 10.) — mondja az evangélium. Ez igaz. De az az ember, aki előtt mindig csak az anyagi haszon képe lebeg, aki minden munkáját csakis ahhoz méri, hogy mit és mennyit lehet rajta keresni, az maga sem becsüli igazán munkáját, és nem is fog igazi becsületet sem szerezni neki. Az a munka, amelyből hiányzik a hivatástudat — hogy egy mai kifejezést használjunk — bizonyos értelemben mindig selejtes lesz. Nem lehet az Isten szolgája az, akit az Isten nem hívott. De ha mégis betolakodott, útját nem kíséri áldás. Bárhol járjon, bármit tegyen, bármit mondjon, mindig kiáltani fog róla: Ezt nem hívta az Isten ! Éppen így nem lehet senki emberek vezetője, nem lehet orvos, pedagógus, mérnök, ha nincs meg benne az elhivatottság tudata. Aki elhivatottság nélkül akar vezetni, csak bajt és veszedelmet hoz a vezetettekre. Aki elhivatottság nélkül akar emberi életeket gyógyítani, sok kárt fog okozni az emberi életekben. Aki elhivatottság nélkül akar épületeket, hidakat, gyárakat, gépeket tervezni, de sok kárt fog okozni a közösségnek! Nem lehet a?.onban elhivatottság nélkül odaállni a munkapadhoz sem, és nem lehet az éltető kenyeret jelentő magot sem bevetni a földbe, és nem lehet emberek ügyeit intézni a hivatalok íróasztalai mellett sem. A hivatástudatot erősíteni, fejleszteni kell a most felnövekvő fiataljainkban. Ebben a magasztos munkában részt kell venni példamutatásukkal szülőknek, nevelőknek, idősebb n unkatársaknak és mindazoknak, akik valamiféle felelősséget éreznek jövőnkért és a munka becsületéért. Idekívánkoznak nagy költőnk szavai: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag m*gy az égen, úgy érdemes." (József Attila: „Ne légy szeles.") Az égi útján járó csillag fénylik, és irányt mutat. így ad fényt és mutat irányt a hivatástudattal végzett munka is. Az pedig, aki életének központjába a mindenáron való pénzszerzés vágyát helyezte, hallgassa meg és ne feledje Jeremiás próféta szavait: „Jaj annak, aki házát igazságtalansággal építi fel, és termeit jogtalansággal." (Jerem. 22, 12.) Kedves Hívek! Jó, ha a nagyböjt folyamán ezeket a kérdéseket feltesszük magunknak és őszinte választ adunk rá. Tudatában vagyok-e annak, hogy a teremtő, alkotó, munkálkodó Isten engem, az embert, a maga képére és hasonlatosságára alkotott? Hogyan használom fel értelmemet és akaratomat hivatásom, munkám elvégzésében? Megbecsülést, elismerést szereztem-e katolikus hitemnek eredményes és példamutató munkámmal? Hivatásnak tekintem-e azt a munkaterületet, ahová elöljáróimon keresztül az Isten állított? A becsületes és eredményes munkát sokféleképen lehet és szokták is jutalmazni. De nekünk hívő embereknek az első és legnagyobb jutalom a becsületesen végzett munka eredményeképen: a tiszta, nyugodt lelkiismereti Tudjuk is, értjük is az Üdvözítő szavait: „Hamarosan eljövök és magammal hozom a jutalmat, hogy megfizessek kinek-kinek cselekedetei szerint." (Jel. 22, 12.) Amen. Kalocsa, 1963 március 14.