Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1962

Index

— 2 — tes studeamus et nos Capiti ecclesiae firmiter adhaerere et etiam inter nosmetipsos fraternam concordiain fideliter servare, memores órationis Domini e hac vita mígraturi: „Páter Sancte, serva eos in nnmine tuo, quos dedisti milii, ut sínt unum sicut et nos." (Ioan. 17, 11.) Verbo et exemplo adhortemur etiam íideles, ut vividum nexum cum Capite ecclesiae retineant, sicut palmites cum vite, unitatern servent cum pastoribus et inter se, ne evadant membra putrida, quae ad servandum totius corporis sanitatem gladio resscantur. Pro felici eventu synodi oremus quotidie, quia „oratio humiliantis se, nubes penetrabit." (Eccli 35, 21 ) Quibus praemissis confratribus et íidelibus uberes gratias desuper ac faustissima quaeque adprecatus, meam exiguitatem cunctorum orationibus commendo, ut arduuin munus mihi gerendum fideliter adimplere valeam. Colocae, die 10 ianuarii 1962 242/1962. sz. Az egyház anyagi támogatására feíhivás. 2493/1961. sz. a, (Circ. 1961. pag. 31.) Ígéretet tettem, hogy erkölcsi és eszmei támogatást nyújtok majd a T. Paptestvéreknek a hívek ráneveléséhez az egyház anyagi támogatásával kapcsolatos kötelezettségeikre. Ezt szolgálja az alábbi körlevél, melyet teljes egé.szében olvassanak fel a T. Paptestvérek a kézhezvétel utáni vasárnapon minden szentmisén. Kedves Hívek 1 Az egyiptomi fogságból való kivonulás után Mózes, a zsidó nép Istentől rendelt vezetője egy hordozható istentiszteleti helyet, a szent sátrat készíttette az Ürnak. Az Isten ugyanis így szólt Mózeshez : „Szólj Izrael fiainak, hogy szedjenek nékem adományokat: minden embertől, aki önként ajánlja fel, fogadjátok el". (Exodus 25, 2.) Maga a szent sátor és fölszerelése szép volt. Méltó ahhoz, akinek lakhelyévé lett, és akinek imádásnt szolgálta. Az izraelita nép hosszú vándorlás, sok csüggedés és elkeseredés után mégis eljutott az Ígéret földjére. Ott államot alapított és az ország fejlődésnek indult. Ennek a fejlődésnek lelt eredménye, hogy riiár Dávid király templomot akart építeni. Tervét fia, Salamon király valósította meg. „Most azonban az Úr, az én Istenem nyugalmat adott nekem köröskörül. .. Éppen azért templomot szándékozom építeni az Úr, az én Istenem nevének..." (Kir. Itt. 5, 4-5)« „ .. .. s a tizenegyedik esztendőben, a Búi hónapban, (azaz a nyolcadik hónapban) készült el a ház, minden dolga s minden felszerelése: hét évig építék." (Kir.. III. 6, 38.) Ez a templom szimbóluma lett az Isten és az izraelita nép szövetségének. „Mondá ekkor néki az Úr (t. i. Salamonnak): Meghallgattam imádságodat s könyörgésedet, mellyel könyörögtél előttem s szentté tettem ezt a házat, melyet építettél, hogy oda helyezzem nevemet mindörökké s ott legyen szemem és szívem mindenkoron." (Kir. III. 9, 3.) Egészén természetes volt, hogy ha van az istentiszteletnek felszentelt helye, legyenek emberek, akik ezen a helyen a nép nevében, a nép helyett szolgáljanak Annak, akinek lakhelye a felszentelt hely. Amint a nemzetek Apostola mondja: „Minden főpap ugyanis az emberek közül való és az emberek képviseletére van rendelve az Isten tiszteletével kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be a bűnökért." „Senki sem vállalhatja a tisztséget, csak az, akit Isten meghív, mint Áront." (Zsid. 5, 1—4.) Mózes és az izraelita nép gondoskodott a papság tisztességes ellátásáról is. Ezért mondta az Úr Áronnak: „Földükön seirtmi birtokot sem kaptok s osztályrészetek nem leszen közöttük: én vagyok a te osztályrészed s örökséged Izrael fiai között." (Num 18, 20.) „A papoknak, a levitáknak, mindazoknak, akik ebből a törzsből valók, ne legyen osztályrészük s örökségük, mint a többi izraelitáknak, hanem az Úr tűzáldozataiból és ajándékaiból éljenek; ... A következő legyen a papok járandósága a néptől, azoktól, akik áldozatot mutatnak be (és itt felsorolja a Szentírás a papság járandóságait) ... mert őt választotta ki az Úr, a te Istened valamennyi törzsed közül, hogy az Úr nevének szolgálatában álljon, ő és fiai mindörökké." (Deut. 18, 1—5.) Az ószövetségi papság jövedelme természetesen a kor szokásainak és igényeinek volt megfelelő. Ahol azonban a papi rend egyik vagy másik tagja, nem volt megelégedve azzal, amit az Úr adatott neki, ott éreznie kellett az Úr erős és igazságos kezét. Sok évezredes várakozás után, boldggan kiálthatott fel nemcsak Izrael népe, hanem az egész földkerekség a próféta szavaival: „Gyermek születik ugyanis nekünk, és Fiú adatik nekünk, s a fejedelemség az ö vállára kerül, és leszen az ö neve: Csodálatos, Tanácsadó, Isten, Hős, az örökkévalóság Atyja, a béke Fejedelme." (Iz. 9, 6.) A Megváltó, a második isteni személy, felvette magára az emberi természetet, hogy elégtételt szolgáltasson Istennek. „Tulajdon fiát küldte el a bün miatt a bűnös testhez hasonló alakban, hogy elitélje a testben lévő bűnt, s hogy beteljesedjék rajtunk, akik nem a test, hanem a lélek szerint élünk, amit csak rendel a törvény" — mondja az Apostol (Róm. 8, 3). Az Úr Jézus a kereszten fejezte be a megváltás müvét, feláldozva önmagát. Mire azonban a legnagyobb, a világ végezetéig szóló áldozat bekövetkezett, már előkészítette a nagy mű miriden időkre rendelt kegyelmi hatásainak tőle választott munkásait, az új és örök szövetség hirdetőit, a keresztáldozat megújítóit, az újszövetség papságának elsejét, az apostolokat. így indult útjára - az emberek megváltására az egyház, az első pünkösdön, amikor első látható feje, Szent Péter apostol elmondta nagy beszédjét, amelynek hatására „mintegy háromezer ember csatlakozott hoz/ájuk." (Ap. Csel. 2, 41.) Ezért írhatta az Apostol Kisázsia nyugati részének több egyházához intézett körlevelében: „Most tehát már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Istennek házanépe. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, amelynek maga Krisztus a szegletköve. Benne kapcsolódik egybe az egész épület, s emelkedik az Úr szent templomává. Benne épültök egybe ti is a Lélek által Isten hajlékává." (Ef. 2. 19 22) Az első idők megpróbáltatásai után, most már közel tizenhét évszázadon át, a világ minden részében hajlékok épültek a világmindenség Urának, a