Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1962

Index

_ 3 — mi Istenünknek, és az Isten háza mellett az új és örök szövetség szolgáinak, az egyház papjainak. így volt és így van ez több, mint kilenc évszázada a mi drága főegyházmegyénkben is. És a kővetkezőkben, megfogjátok érteni, kedves Hívek, hogy miért mondtam el nektek az eddigieket. Főegyházmegyénk főpásztorai, papjai és hívei, de egyházi épületei is, sok mindent megértek az elmúlt több, mint kilenc évszázad történelmében, de mégis, hálatelt szívvel mondhatjuk, hogy Asztrik érsek egyházmegyéje a nagy történelmi viharok közepette is megmaradt és bár megváltozott körülmények között, de ma is ugyanazt a küldetést tölti be, mint amit betöltött az első érsek idejében : a hívek szol~ gálatát, az örök üdvösségre vezető út megmutatását ! Ünnepélyesen kijelentem, hogy főegyházmegyénk nem sírja vissza semmilyen vonatkozásban a múltat. Legkevésbbé az egyházi birtokokat, amelyek olyan sok akadályt jelentettek azon a téren, hogy a papság igazán és őszintén, elsődleges küldetésével, a lelkek szolgálatával tudjon foglalkozni. Ismerem főegyházmegyénk papjainak gondolkodás módját, és nyugodtan mondhatom, hogy velem együtt ők is így gondolkodnak. Aranyszszájú Szent Jánossal mondjuk : „Nem szorulni gazdagságra a legnagyobb gazdagság." Az egyház és állam között 1950-ben kötött megállapodás értelmében, amelyet a magyar püspöki kar nevében egyházi részről éppen a nemrég elhunyt Érsek Atyánk írt alá, a Magyar Népköztársaság tizennyolc éven keresztül, csökkenő mértékben, de még ma is nem jelentéktelen összeggel járul hozzá a magyar katolikus egyház és természetesen benne főegyházmegyénk személyi és dologi kiadásainak fedezéséhez. Hiszen eddig a megállapodás értelmében már 50 o/o-os csökkenésnek kellett volna bekövetkeznie, de az állam még mindig a megállapított összeg 90°/

0-át folyósítja így lesz ez 1962-ben is. Nem volt azonban kétséges, a megállapodást megkötő felek között, hogy az egyház fenntartásának nagyobb részét inár ezekben az években is, a katolikus híveknek kell vállalniok. És most őszintén és nyíltan tárjuk fel egyházunk anyagi terheit. Először azokról a terhekről szeretnék beszélni nektek, amelyek országosak, és így minden egyházmegyét érintenek. Ezek között első helyen szerepel a papnevelés kérdése. Egy papnövendék, mire a teológiát elvégzi és a papszentelés kegyelmébe részesülhet, legkevesebb 50 000 forintjában van a főegyházmegyének. Hiszen öt, esetleg a legkiválóbbaknál, akik egyetemet végeznek, hat esztendőről van szó. A megállapodás értelmében nyolc katolikus középiskolánk van. Ezekben az iskolákban nevelkedik katolikus ifjúságunknak egy része, az ország minden egyházmegyéjéből. Iskoláink fenntartása is, jelentős részben a magyar katolikus híveknek kell, hogy gondja legyen. Katolikus iskoláinkban sok jiövendéket támogatunk, hogy tanulmányaikat zavartalanul el tudják végezni. Nemcsak azokat, akik a papi pályára hivatást éreznek, hanem olyanokat is, akik az iskolából kikerülve, becsületes munkájukkal egyházukhoz és hazájukhoz való hűségükkel fogják a katolicizmus jó hírnevét növelni. Gondunk kell, hogy legyen öreg és beteg szerzeteseinkre is. Ezek közül nem egy, talán évtizedeken keresztül áldásos munkát fejtelt ki főegyházmegyénk területén. Főegyházmegyei gondjaink között első helyen kell, hogy szerepeljen templomaink külső és belső felújítása, ahol ez még nem történt meg, és a templomok tisztességes felszerelése. Ugyancsak tisztaságot és rendezettséget igényel az áldozat szolgáinak lakhelye, a plébánia is. A hívek gondját kell, hogy képezze, az államtól kapott jövedelemkiegészítés mellett, lelkipásztoraik tisztességes eltartása is. Ezen a téren nem kívánunk mást, mint azt, hogy a papság anyagi ellátottsága legyen arányban híveiknek anyagi erőivel. Ez azonban jelentsen a híveknél lelkiismereti kérdési. Hála Istennek, ma sok mindenre telik híveinknek. Azoknak is, akik másfél évtizeddel ezelőtt bizonyos kulturális és civilizációs igényekre gondolni sem mertek volna. Jól van ez így. Bizonyos, hogy szorgalmas és becsületes munkájuknak, megváltozott körülményeiknek eredményeit élvezik. De ne felejtsék: „Isten e világi jólétet nem romlásodra adta, hanem vigasztalásodra." (Aug. Tr. in Jn.) A plébániának hívei ellátásban nemcsak a lelkészkedö papság, hanem a kántor, a sekrestyés, a harangozó, a temetők őrei, a plébánia házvezetője is munkása, akiknek tisztességes jövedelméről, azoknak kell gondoskodni, akik az egyház különböző szolgáltatásait igénybe veszik. „Megérdemli a munkás a maga bérét." (Lk. 10, 7.) A Szentírásnak ezek a SZ3VÖ1 cíZ egyház alkalmazottjaira is vonatkoznak 1 A Magyar Népköztársaság nem gördít akadályt az elé, hogy az egyház híveitől a szükségleteknek megfelelően a megfelelő összeget, egyházi adó formájában beszedje. Őszintén meg kell mondani, hogy az egyházi adó kifejezést nem szerelem, ha a hívek áldozatkészségét, az egyház iránti szeretetük és ragaszkodásuk megnyilvánulásainak mondjuk I Ezért kérem azt is híveinktől, hogy azokat, akik szeretetadományaikat összegyűjtik, ne tekintsék a régi, rossz értelemben vett adószedőknek, hanem egynek a testvérek közül, akik vállalják ezt a sok áldozattal és fáradtsággal járó fontos feladatot. Főegyházmegyénk minden hívét megnyugtathatom, a legszigorúbban ellenőrzöm, hogy a szeretet adományait csakis a tényleges szükségletnek megfelelően kérjék paptestvéreim híveiktől, és az összegek felhasználása az utolsó fillérig a szükségletek fedezését szolgálja. Vannak főegyházmegyénkben olyan plébániák és lelkészségek, ahol a szükségleteket a helyi lehetőségek még nem tudják teljes mértékben fedezni. Ezeket a tehetősebb plébániák híveinek adományából a főegyházmegyei hatóság támogatja. Ehhez természetesen az szükséges, hogy a főegyházmegyei hatóság rendelkezzék azokkal az összegekkel, amelyek szükségesek a gyengébb testvér megsegítésére. így válik főegyházmegyénk igazán a hívek szeretetközösségévé. Csakis dicséret hangján szólhatok azoknak a plébániáknak és lelkészségeknek híveiről, akik már eddig is példás módon értették meg és teljesítették kötelezettségeiket az egyház áldásos munkájának megbecsülésében. Ezeknek szólnak Szent Pál szavai: „Miután értesültem az Úr Jézusba vetett hitetekről és az összes szentek iránt tanúsított szeretetetekről, szüntelenül hálát adok értetek és megemlékezem róla-