Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1950

Index

- 6 Istennek a szájából hallották a tízparancsolatot, megtették az utánuk jött nemzedékek és megtette a 20. század embere is. Luxushajók jártak a tengereken, az expresszvonatok szédítő sebességgel rohantak át országokon és világrészeken, repülőgépek berregtek a levegőben, a rádió pillanatok alatt röpítette át a híreket az egyik világrészből a másikba, a gyárak ontották az iparcikkeket, előkerültek a föld mélységének kincsei, a-gépesített mezőgazdaság olcsóbb és bőségesebb kenyeret ígér. A természettudományok fejlődése és a technika nagyszerű vívmányai megszédítették a 20. század emberét. Azt hitte, nyugodtan kikapcsolhatja Istent az életéből. És ki is kapcsolta egyéni életéből, családi, társadalmi és nemzeti életéből és a nemzetközi életből is. És mi lett az eredmény ? „Megtorlom az atyák vétkét azoknak gyermekein és harmadik és negyedik nemzedékén, akik gyűlölnek engem" — mondotta az Úr a Sinai hegyen. A 20. század emberét nem kellett külön vernie. Az megverte önmagát, amikor életéből kikapcsolta az Istent. A technika nagyszerű vívmányai átokká lettek a kezében: nem az építést szolgálták, hanem a rombolást, nem az életet szolgálták, hanem a halált. Két világháború borzalmai tanúskodnak erről. Es a világ még mindig nem akar észre térni. A kísérletezés az emberiség boldogítására továbbra is Isten nélkül folyik. Megalkották az Egyesült Nemzetek Szervezetét azzal a céllal, hogy a háborút mindenkorra kiküszöböljék a népek életéből és örök békét teremtsenek a földön, egymást érik a nemzeti és nemzetközi békekongresszusok és a világ nem tud megnyugodni, sőt egy újabb, az eddigieknél borzalmasabb háborútól retteg. És szól az Úr: „ Térjetek vissza hozzám és én visszatérek hozzátok" (Zach, 1, 3) és „irgalmasságot gyakorlok ezrediziglen azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat" (Ex. 20, 6). A békének, a nyugodtabb és boldogabb emberi életnek ez az útja. Nem az atombombának és a hidrogénbombának gyorsított tempóban való gyártása, hanem a visszatérés az Istenhez: a mennyei Atyához, akinek minden ember a gyermeke, akármilyen nyelven beszél és akármilyen bőrének a szine, és ahhoz, akit a mennyei Atya küldött, a mi Urunk Jézus Krisztushoz, a visszatérés az örök tízparancsolathoz és az evangéliumhoz. Néhai Tóth Tihamér, a híres egyházi szónok a tízparancsolatról szóló egyik prédikációjában egy érdekes gondolatot vet fel. Azt mondja: Próbáljuk elképzelni, hogy milyen volna az élet a földön, ha az emberek egy napon elhatároznák, hogy mától kezdve mindnyájan megtartják a tízparancsolatot és ezt komolyan és következetesen meg is tennék. Mi lenne akkor ? Próbáljuk hát elképzelni! Hajnalodik. Itt is, ott is kelnek már az emberek. Érdekes. A gazda nem kiabál. A legényfiú, a leány, az alkalmazott az első szóra talpra ugrik. Senki sem nyújtózkodik, senki sem morog, senki sem nyűgösködik. Tegnap este mindenki idejében lefeküdt, jól ki is aludta magát. Hamar megmosakosznak, felöltöznek, aztán az egyik egy percre letérdel, a másik állva marad, de mindegyik'keresztet vet és egy rövid, meleg, léleküdítő imával köszönti az Úristent. Aztán mindegyik megy a dolgára: az egyik begyújt a reggeli készítéséhez, a másik rendbe teszi a szobát, a harmadik ellátja az állatokat. Nincs lárma; minden olyan természetesen, olyan magától értetődően megy. Aztán jön a reggeli. Megint nincs morgás. Senki sem elégedetlenkedik, senki sem dobálódzik tányérral, késsel, villával, senkisem követelődzik; mindenki jóízűen megeszi, amit kap, hiszen tudja, hogy a gazdaasszony nem akar spórolni a gyomron; mindenkinek megadja ami dukál vagy amit adni tud. Aztán jön a megszokott napi munka. A városokban a diákok és diáklányok jókedvűen mennek az iskolába; egyikük se töri a fejét azon, hogy mit fog hazudni,; hogy miért nem tudja a leckét, hiszen mindenki mindenből elkészült A háziasszony megy a piacra és nyugodtan végzi ott a dolgát: nem kóstolja meg a tejfölt, úgyis tudja, hogy nincs benne gipsz, a paprikába sem kevertek téglaport és a vajba sem kevertek margarint ; a mérleget sem kell árgus szemmel figyelnie, az aprópénzt, amit a 20 forintból visszakap, sem kell megolvasnia, hiszen tudja, hogy senki sem csalja meg. A mészáros megveszi az ökröt és biztos benne, hogy lemázsálás előtt nem itatták tele vízzel A kereskedő megveszi a gabonát és tudja, hogy a zsák alján nincsen szemét. A hivatalnok pontosan ott van a helyén és gyorsan, előzékenyen szolgálja ki az ügyes-bajos embereket. Az ügyesbajos emberek pedig türelemmel várnak, amíg rájuk kerül a sor: nem tolakszanak, nem veszekszenek, nem szidják egymást, a hivatalnokot cs az egész világot; tudják, hogy mindegyikükre idejében rá kerül a sor. A dolgozók jókedvűen sietnek a határba, a műhelybe, a gyárba és mindenki frissen, megelégedetten nyúl a géphez, a szerszámhoz. Nem lázong senki és nem lázít senkit; nem szidják a munkaadót, i mert tudják, hogy nem akar az ö verejtékükön i meggazdagodni: megvan a tisztességes haszna, i de nekik is megfizet becsülettel. Mondjam tovább ? Hogy milyen lenne a világ, ha az emberek mind megtartanák va tízparancsolatot, az evangéliumot? Eltűnnének a rendőrök, a börtönök, a bírósági épületek, mert nem volnának becsületsértések, rágalmazások és nem volnának csalók, tolvajok, gyilkosok. Nem volnának katonák, mert nem volnának egymásra acsarkodó nemzetek. És azt a tengernyi pénzt, amit az államok rendőrségre, katonaságra, ágyúkra, bombákra és bombázókra* börtönökre és igazságszolgáltatásra költenek, kulturális és népjóléti célokra lehetne fordítani; akár minden nagyobb faluban lehetne kórház; pár év alatt az összes utakat rendbe lehetne tenni és annak a pár munkaképtelen, önmagával tehetetlen koldúsnak sem kellene nyomorognia. Valahogy így festene a világ, a földi élet, ha az emberek megtartanák a tízparancsolatot, az evangéliumot.