Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1948

Index

— 30 — * a pap férhessen hozzá. A szentelt olajok és kelyhek is állandóan jól elzárva tartandók. A liturgikus öltözékek száraz helyen, lehetőleg gyűrődéstől mentesen őrzendők és időnkint kiszellőztetendők. 3. Fordítsunk nagy gondot a kántorok és sekrestyések liturgikus szellemben való lelki nevelésére. A templomban csak egyházílag jóváhagyott szövegű és dallamú énekeket engedjünk énekeltetni. Hassunk oda, hogy lehetőleg az egész nép énekeljen a közös istentiszteleteken és ne csak a kántor szólózzék. 4. Szentséges Atyánk intelme nyomán magam is nyomatékosan felhívom T. Papjaim figyelmét a ministránsok képzésére és nevelésére. Válogassunk ki az arra alkalmas ifjakból egy ministránsgárdát, akiket azután megtanítunk arra, hogy szépen, szabályosan, főképen pedig kellő értelemmel és áhítattal szolgáljanak az oltárnál. Karoljuk fel az A. C. ministtránsmozgalmát, mely sok helyen már eddig is nagyon szép eredményeket ért el papjaim buzgósága folytán. Egyben megragadom e helyen az alkalmat, hogy a Szentatyával együtt nyomatékosan felhívjam T. Papságom figyelmét az Egyházi Törvénykönyv 813. canonjára, mely szigorúan előírja, hogy ministráns nélkül nem szabad a papnak miséznie. Bár egyes rendkívüli esetekben lehetnek súlyos okok, melyek megengedetté teszik a ministráns jnélküli misézést (ezeket az okokat a morális sorolja fel), általában szigorúan megkövetelteik ministráns jelenléte a misénél. Tisztán az a körülmény, hogy valaki napi miséjét el akarja mondani, még nem elégséges ok a ministráns nélküli misézésre. Egyébként ahol a minístránsnevelésre kellő gondot fordítanak, ott a ministráns hiánya nem igen lesz probléma. 5. Mi magunk végezzük a szertartásokat mindenkor pontosan, a rubrikák előírásai szerint. A Missale, Rituálé, Directorium és egyéb szertartáskönyvek előírásai kötelező törvények, melyeket áthágni tilos. Szigorúan tilos a szertartásokon bármit önkényesen változtatni, a latin szövegeket népnyelven mondani. Szentatyánk elismeri, hogy a népnyelv használata a liturgia egyes részeiben igen hasznos lehet, de minden változtatás jogát e téren az Apostoli Szentszéknek tartja fenn. Ujabban több országban a szentségek kiszolgáltatásánál a népnyelvnek igen széleskörű alkalmazását engedélyezte a Szentszék. A magyar püspöki kar is foglalkozik hasonló irányú kérés előterjesztésének tervével. Mindaddig azonban, amíg az Apostoli Szentszék kifejezetten nem intézkedik, szigorúan tilos bármit is változtatni e téren, hanem mindenben ragaszkodnunk kell az előírt latin nyelvhez. Természetesen nincs semmi akadálya annak, hogy az egyes liturgikus szertartások előtt, vagy annak végeztével az előforduló latin szövegeket népnyelven felolvassuk és megmagyarázzuk, de ezt nem szabad beleilleszteni a szertartás menetébe. III. Mindezek alapján igyekezzünk híveinket intenzivebben bekapcsolni a liturgiába. Ez a munka azonban kell, hogy okosan, bölcs körültekintéssel és fokozatosan, de egyben szívós kitartással történjék. 1. Először is igyekezzünk a hívekkel a liturgiát megismertetni, őket annak értelmébe, szellemébe bevezetni. Evégből tartsunk liturgikus tárgyú szentbeszédeket, sorozatos előadásokat, melyekben először is azokat az alapigazságokat ismertetjük, melyeken liturgiánk nyugszik. Ezek: Isten mindennek végső célja. Legfőbb kötelességünk Isten dicsérete. A külső és közös istentisztelet szükségessége. Krisztus misztikus testének tana (V. ö. a „Mystici corporis" pápai enci'klikát 1943 jún. 29.). Azután beszéljünk a szentmiséről, mint áldozatról, annak központi jelentőségéről a keresztény életben, a szent áldozásról, annak viszonyáról a szentmiseáldozathoz, a keresztségről és a többi szentségekről. Majd a szentmise, szentségek, szentelmények és az egyházi év szertartásait ismertessük. Mindezekre a témákra sok mély gondolatot találunk magában a jelen pápai enciklikában. Végül fejtsük ki a liturgiába való aktív részvétel fontosságát és azit igyekezzünk híveinkkel megkedveltetni. 2. Ezzel kapcsolatban igyekezzünk gyakorlatilag is bevezetni híveinkét a liturgiába való aktív részvételre. Éspedig mindenekelőtt a szentmisébe, mint az egész liturgia és a keresztény élet középpontjába vonjuk be őket. Ez is okosan és fokozatosan történjék. a) A népénekkel kisért (csendes vagy énekes) miséken arra ügyeljünk, hogy az énekek msgfeleljenek a mise menetének és az egyházi évnek. A jelenlevő hivek lehetőleg közösen énekeljenek. b) Nagymiséken ezenkívül neveljük rá a népet, elsősorban az iskolás gyermekeiket, általuk a felnőtteket is, hogy a feleleteket (responsum) közösen énekeljék, miután azoknak értelmét megmagyaráztuk nekik. Ezt egyébként már az 1928. évi főegyházmegyei zsinat is elrendelte. Ez a misébe való bekapcsolódásnak az alapfoka. c) Buzdítsuk arra a híveket, hogy a mise alatt a mise menetének megfelelő imákat végezzenek, majd fokozatosan neveljük rá őket a liturgikus szövegek imádkozására, anélkül természetesen, hogy ezt a módot mindenkire kötelezőnek akarnók feltüntetni. A Szentatya dicsérettel illeti azokat, akik a Missalét alkalmas fordításban a nép kezébe adják, hogy az így bensőbben követhesse a miséző papot. Természetesen itt is okosan, kellő mérséklettel kell eljárnunk. A teljesmisekönyv használata csak kellő intelligenciával biró és annak kezeléséhez értő egyéneknek való. Viszont az arra alkalmas híveket szívesen vezessük be a misekönyv használatába és megfelelő magyarázattal nyissuk meg előttük a liturgikus szövegek mélységes értelmét. Általában azon dolgozzunk, hogy híveinknek kezébe jusson a mise állandó részeinek szövege, legalább is a főbb imáké, amint azok sok imakönyvben megtalálhatók. Ezzel egyidejűleg törekedjünk e szövegeket nekik megmagyarázni, hogy azokat lelki haszonnal és öntudatosan imádkozhassák. d) Ezután áttérhetünk az egyes liturgikus szövegeknek közös és hangos imádkoztatására. Ez legalkalmasabban úgy történhetik, ha kezdetben a népénekkel kísért csendes misén az ének egyes versei közé egy-egy megfelelő imát iktatunk be a liturgikus imák közül, vagy a leckét és