Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1946

Index

II. V 626. sz. Böjti szózat. Krisztusban Kedves Híveim! Szent János apostol és evangelista a Jelenések könyvének 19. fejezetében leírja egyik látomását. „Láttam a megnyílt eget — írja — és íme egy fehér ló, és aki azon ült, Hűségesnek és Igaznak hivaték, és igazságosan ítél és harcol. Szeme olyan, mint a tűznek lángja, és a fején számos korona... És vértől ázott ruhába uolt öltözve és neve Isten Igéjének h'watik. És égi seregek követék őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És szájából kétélű kard jőve ki, hogy azzal verje meg a nemzeteket; és ő fogja őket kormányozni vasvesszővel, és ő tapossa a Mindenható Isten bosszúálló haragjának borsajtóját. És ruhájára és ágyékára irva vagyon: Királyok Királya és uralkodók Ura /" így írja le szent János apostol és evangelista egyik látomását a Jelenések könyvében, így látta ő Patmos szigetéri, ahova a római császár számkivetésbe küldte, látomásában azt a Krisztust, akit valamikor véresen, a kereszt súlya alatt roskadozva látott végigmenni Jeruzsálem utcáin és aki gonosztevő módjára fejezte be életét a Golgota keresztjén. Milyen vigasztaló lehetett a számára ott a számkivetésben ez a látomás ! Krisztus egyháza akkor már évtizedek óta vívta véres harcát a zsidósággal és a pogánysággal. Apostoltársai közül már senki sem élt. Mind elestek abban a véres harcban és velük együtt ezrek és ezrek hullottak el a kereszten, a hóhér pallosa alatt vagy a vadállatok karmai között. Vértanúk vére öntözte a földet a római birodalom egész területén Spanyolországtól Perzsiáig. Az üldözés vérzivatarában, amelybe most ő is belekerült mint egyik áldozat, milyen vigasztaló lehetett a számára látni azt a fehér lovon fehér sereg élén járó diadalmas Krisztust, akinek egész alakja, megjelenése felséget, erőt és hatalmat sugárzott: felséget, amely térdre kényszeríti az embert, erőt és hatalmat, amellyel hiába mérik össze fegyvereiket a római birodalom császárai. A fegyvert akkor üti ki a kezükből, amikor akarja. Ha ideig-óráig úgy látszik is, mintha a győzelem az övék volna, ez a győzelem olyan csak, mint amilyen a zsidó főpapoké volt az első nagypénteken. A végső győzelem azé, akinek neve Isten Igéje és akinek ruhájára és ágyékára ezek a szavak vannak írva: Királyok Királya és uralkodók Ura. Szent János apostolnak és evangélistának ez a látomása jutott eszembe, mikor arról gondolkoztam, hogy miről szóljak hozzátok ezévi böjti szózatomban. Mert a második világháború, amely közel hat évig rázta a földet és a szenvedések tengerét zúdította rá az emberiségre, ugyan véget ért, de a világnézetek frontján még nem szűnt meg a harc. Krisztus ma is „jel, amelynek ellene mondanak." Földi helytartója, egyházának püspökei és papjai ma is támadások célpontjai. Katolikus egyesületeket oszlatnak fel és ha a templomokat nem is csukják be, rajta vannak, hogy feleslegesekké, üresekké tegyék őket. Ilyen időkben jó nézni azt a Krisztusképet, amelyet szent János Patmos szigetén látott, hogy Krisztushoz való hüségünkben meg ne inogjunk. A látomás Krisztusa fehér lovon ül. így szokták ábrázolni a királyokat és a diadalmas hadvezéreket. Ez illik hozzájuk. A fehér ló szép is, ritka is. Azért kapcsolja össze nemcsak a festők fantáziája, hanem a mienk is azokkal, akik kiválnak az emberek közül, akik fölöttük állnak méltóságban és hatalomban, A római hadvezért, aki diadalmas csaták után hadserege élén százezrek üdvrivalgása között felvonul a Capitoliumra, el sem tudjuk képzelni máskép, mint fehér lovon ülve, vagy fehér lovaktól vont diadalszekéren állva. Amint Árpád vezért sem tudjuk máskép elképzelni honfoglaló serege elén, mint fehér lovon. Fehér lovon ül Hunyadi János, mikor nyert csatákból hazatér ; fehér lovon ül Mátyás király, mikor bevonul az elfoglalt Bécs városába; fehér— lovon ül a mesebeli királyfi, aki sárkányokkal viaskodik jövendő párjáért, a kis pásztorleányért, vagy az elvarázsolt királyleányért. Fehér lovon ! így ábrázolják a királyokat és a diadalmas hadvezéreket. Csak ábrázolják őket ? Nem! Parádés felvonulásokon így is járnak. Fehér lovon ül a látomás Krisztusa is, mert ő is Király és ő is győzelmes csatából tért vissza oda, ahonnan jött Legyőzte ellenségeit, akik keresztre juttatták; legyőzte a világ fejedelmét és diadalmasan vonult be az égbe. „És aki a fehér lovon ült, Hűségesnek és Igaznak hivaték, és igazságosan ítél és harcol" — mondja az apostol és evangelista. Ilyen volt földi életében: hűséges és igaz. Mikor az utolsó vacsora után kiment tanítványaival az Olajfák hegyére, nyugodtan elmondhatta,^ hogy akiket a mennyei Atya rábízott, azokat hűségesen megőrizte mind. Nem veszett el közülük senki, csak a kárhozat fia. Az sem rajta múlt. Ő megtett mindent a megmentésére. Éppen.olyan szeretettel és türelemmel tanította és nevelte, mint a többieket. Az utolsó pillanatban is óvta, figyelmeztette. Csak mikor látta, hogy minden fáradozása hiábavaló, akkor mondta neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg gyorsan /" És mikor a kereszten függött és visszatekintett a földön eltöltött 33 esztendőre: a betlehemi csodálatos éjtszaka óta eltelt évekre,