Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1941

Index

— 21 -Viharok idején. tönöknek, a királyokhoz és helytartókhoz hurcolván titeket az én nevemért".

1

4 Nem csoda hát, ha ez folytatódik. Krisztus követőit ma is sokszor gonoszul üldözik. Ám az üldözöttek meggyötört szivéből, mintha Krisztus szava csendülne fülünkbe, melyet Ő az égből Saulhoz intézett, mikor ez lóháton Damaszkuszba rohant, hogy Jézus híveit megláncolva magával hurcolja : „Saul, Saul, miért üldözöl engem?"

1

5 hangzott az Úr szava a nagy üldözőhöz. Saul azonban megtért, a nemzetek apostola, szent Pál lett belőle, de az üldözésben mindig újabb utódai vannak, akik látszat szerint csupán ebben élik ki magukat. Ezeknél azonban sokkal nagyobb azoknak a száma, akiket — bár semmiféle törvény sem korlátoz — mégis bánat, gúny és mellőzés ér meg nem értő, gyűlölködő vezetők részéről, akik néha örömüket lelik az alárendeltek meghurcolásában. Ez is egyik fájdalmas gyümölcse a bűntől megromlott emberi természet elferdülésének. Amint a rossz avagy kizsarolt föld tövist és bojtorjánt, úgy a gonosz indulattól fűtőit szív is vadságot és gyűlöletet terem. Mindezeknek érdemteljes elviseléséhez különleges erőre van szükség. Ezt adja meg nekünk Krisztus hite és az Ő kegyelme. S hogy ezt is elnyerjük, tanulnunk kell Tőle, amint Ő maga is felszólít bennünket: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű".

1

0 A várt hatást pedig szent Pál hangsúlyozza, midőn így szól a filippiekhez intézett levelében : „Mindent meg tudok tenni abban, aki nekem erőd ad"

1

7 — Krisztusban. A Mester példáján és a tanítványok követésén kívül van azonban még valami, ami minden Kriszlus-hívőt fájdalma és üldözése közben megnyugtat, felemel, szinte megacéloz és ez az a tudat, hogy az ily fájdalom és az ily üldözés nem tarthat sokáig, „mert elmúlik ennek a világnak alakja"

1

8 s „el fog tűnni, mint a fú virága".

1

0 De bármeddig tartson, vigasztal bennünket szent Pál tanítása, mely szerint: „Amiket most szenvedünk, nem mérhetők össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk".

2

0 III, Az ilyen veszélyes, fájó kísértések máskor is léteznek, de főleg ilyenkor, a vihar idején jelentkeznek sorsdöntő erővel. Ki nem éli át közülünk eddig is valami földrengető vihart? Akkor is úgy látszott, mintha a nagy orkán tövestől és gyökerestől mindent összezúzna az egész világon. Fenye» Luk. 21. 12. " Ap. csel. 9. 4. 1

0 Máté 11. 29. P Fii. 4. 15. 1

8 t. Kor. 7. 51. 1

9 Jak. 1. 10. » Róm. 8. 18. gető homály borult a vidékre. Hegyek, halmok, házak, szinte elmerültek a nagy sötétségben, miközben az égboltozat haragos dörgése félelmes erővel rázta a házakat. A szél zúgott, az eső cseppjei vagy a jégszilánkok csattogva hullottak az ablakok üvegtábláira, míg az egymást érő villámok csóvája és vakíló fénye még a falakon is áthatolni látszott, mialatt mi a szobák csendjében ijedt rémületlel vártuk, hogy mi következik. Ilyenkor nem egyszer fel-fel támadt bennünk az a gondolat is, hogy a nagy viharban a világ vége jön, amikor ég és föld meg fognak indulni s eljön az Ur a világot lángokban ítélni. Egyszerre azonban elhallgatott az elemek rémes tombolása. Megszűnt a szél, elállott az eső és a vihar szárnyán tova szálltak a kavargó felhők. Kisütött a nap is és a derült égbolt a nagy vihar után még szebben ragyogott, mint előbb bármikor. Hegyek, halmok, házak és fák szintén megmaradlak és bár az árkokban sok galy, virág és gyümölcs hömpölygött a sötétlő vízen, s a fák lombjait is megtépte az eső, a szabad természet ismét üdén emelte fel fejét Alkotója felé. Reméljük, hogy ezúttal is így lesz! Az a világvihar, mely ma a föld nagyobb részét izgalomban larlja, s főleg Európát a végső pusztulás rémével ijeszti, szintén el fog múlni, hogy újra derüljön. Hogy azonban tényleg kiderüljön s a tiszta égbolton ismét megjelenjék — fényben, napsugárban, nemesebb éleiben — az Alkotó arca, arra már most mindannyiunknak elő'keil készülnünk. Azoknak, akiket az Alkoíó keze az élre állított, vagy akiknek megengedte, hogy oda jussanak, istenfélelemben, komoly bölcsességben, pártatlan jóságban azok iránt, akiket vezetnek ; míg azoknak, akiket a Gondviselés alárendelt helyzetbe juttatott, türelemben, bizalomban, összefogó, kitartó munkában, hogy a kivánt jobb világnak kialakulását elősegíthessék. Ennek pedig csak egy közös rugója, alapja s éltetője lehet az ember lelkében: az istenszeretelből táplálkozó felebaráti szeretet. Ennek az önzellen, nemes szerelelnek szerencsére sok példáját lálluk és ismerjük. IV. A mai világnak szeretetlen, rideg légkörébe mégis fényesebben, nagyobb melegséggel ragyog bele szent János példája, akit mi rendszerint a szeretet tanítványának szoktunk csak nevezni. Ő az, akit az Úr Jézus az apostolok között is többször kitüntetett. Ő az, akii már a Tábor-hegyén, az égi dicsőség megvillanásakor, később pedig az Olajfák hegyén a szenvedések helyén maga mellé kívánt. Ő az, A szeretet törvényének fenséges hatása.