Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1941

Index

- 22 — aki az utolsó vacsora alatt is a búcsúzó s halálba induló isteni Megváltó keblén pihenhetett s Ő az, kire haldokolva édes anyját bízta, mikor így szólt hozzá a keresztről: „íme, a re anyád"!

2

1 Ez a nagy apostol túlélte társait s mikor mint aggastyán Efezusban hívei között élt ép már alig tudott néhány szót is szólni, mindenegyes alkalommal, midőn összejöttek, azt szokta mondani: „Fiacskáim, szeressétek egymást!" Ám a hívők és a tanítványok végül megsokalták s talán meg is unták, hogy mindig ugyanazt ismétli előttük és így szóltak hozzá : „Mester, miért mondod örökké ugyanezt?" és szent János méltó választ adott: „Mert az Úr parancsa és ha ezt teszitek, eleget tettetek."

2

2 Ezért mondja szent Pál apostol is: „Aki embertársát szereti, betöltötte a törvényt."

2

3 Szent Jánosnál pedig ezt olvassuk: „Ha valaki azt mondja: „Szeretem az Istent és felebarátját gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát; Istent, akit nem lát, hogyan szerelheti? És az a parancsunk van Istentől, hogy aki szereti az Istent, szeresse testvérét is."

2

4 Ez a törvény minden időkre szól, ma azonban különleges módon nagyon időszerű. Európa jelentékeny részét a háború borzalmai tépik s ezek a többit is egyre nagyobb válság elé viszik. A nagy nehézségek viszont súlyos kísértések elé sodornak mindenkit. Ezek mellett a mi vidékünkön éppen a napokban egy új csapás támadt: a nem várt áradás. A nagy Duna jeges hullámai áttörték a gátat és a megye nagyobb részét már el is öntötték. Az új évnek sok drága reményét eltemette a szenynyes áradat. Mérhetetlen értékeket tarolt le eddig is ez a szörnyű csapás és bár emberélet- j ben — mind a hatóságok, mind a katonaság hihetetlen nagy munkája folytán — nem eselt nagyobb kár, a folyó életet rendkívüli módon megnehezítette. Az alföldön rövid napok alatt szemeink láttára roppant tenger támadt, mely2

1 Ján. 19. 27. 22 Sz. Jeromos. Róm. 15. 8. 1. Ján. 4. 20. bői csupán apró szigetecskék emelkednek az áradat fölé. Sok községet kiürítettek már, másoknál a munka most van folyamatban. A szörnyű víz elől valóságos népvándorlás folyik e vidéken és a menekülők fájdalmas könynyei az árba hullanak — irgalomért esdve az ég és föld előtt. Azért tehát, hogy a Mindenható meghallgassa könnyes fohászukat, egyesüljünk velük mi is mindannyian buzgó imádságban, hogy e csapás mielőbb megszűnjék. Sziveinkben pedig gyulladjon ki az igaz szeretet minden ember, de főleg a sorsüldözött szegényebbek iránt s az ő nehéz sorsuk megkönnyítésére kövessünk el mindent, amire csak képességet érzünk. Szűnjenek meg a nagy ellentétek emberek, családok és osztályok között az egész Alföldön. Ne okozzunk fájdalmat egymásnak. Ne keltsünk bánatot és ne szúrjunk töviseket testvéri szivekbe, hanem fogjunk öszsze és közös erővel igyekezzünk mindent jóvátenni, mindent helyrehozni, amit az elemek vagy saját bűneink halomra döntöttek. S hogy a jóban soha se csüggedjünk, visszhangozzék füleinkben folyton szent János intelme: „Fiacskáim szeressétek egymásl" még pedig úgy, amint levelében külön hangsúlyozza: „Ne szeressünk szóval, avagy nyelvvel",

2

5 hanem áldozatkész, önzetlen teltekkel. Ilyen szeretetre van szüksége ennek a vergődő, vajúdó világnak és a testi-lelki szörnyű szegénységnek, mert az ilyen kriszlusi szeretet a romok felett is új és szebb világot képes építeni, melyet Isten áldása is segít. Ezt a szeretetet kívánjuk magunknak és minden léleknek, akit Isten gondjainkra bízóit, hogy az Ő kegyelme velünk legyen és velünk maradjon most és mindörökre. Amen. * * * Jelen böjti szózatot szíveskedjenek főegyházmegyém t. lelkészei nagyböjt első vagy második vasárnapján híveiknek a szószékről felolvasni. Kelt Kalocsán, 1941. február 22. 25 1. Ján. 5. 18. f Gyula s. k. érsek. Felelős: Lukács Márton cégv.-alig.