Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1937

— 7 — élő szőlőtőkéjéről lemetszett ágnak elkerülhetetlen sorsa. Aki az ilyen téves irányoknak mindjárt kezdetben éberen és kérlelhetetlenül ellenmond, nemcsak a keresztény vallás tisztaságának tesz szolgálatot, hanem a saját népe egészségének és életerejének is. (j. Ne magyarázzák félre a szent szavakat és fogalmakat. Különös éberséget kell tanúsítani — Tisztelendő Testvérek, — ha vallásos alapfogalmakat kiforgatnak lényeges belső tartalmukból s azokat profán értelemben magyarázzák. A Kinyilatkoztatás keresztény értelemben jelenti az Isten szavát az emberekhez. Zavarólag hat ugyanennek a szónak használata a vér és faj sugalmazásainak, vagy egy nép történetéből kisugárzó hatásoknak megjelölésére. Ilyen hamis veret nem érdemli meg, hogy a hívő nép szótárába bevonuljon. Hit alatt azt értjük, hogy biztos igazságnak fogadjuk el, amit az Isten kinyilatkoztatott s az Egyház mint ilyet elénk adott. A hit... meggyőződés a nem szemléltekről.

1 Egészen mást jelent a saját népünk jövőjébe vetett büszke és bízó reménység, amely joggal drága kincse mindenkinek, de nem azonos a vallásos értelemben vett hittel. E kétféle hitet egymás ellen kijátszani, az egyiket a másikkal pótolni akarni s azt kívánni, hogy a nép jövőjében hívő keresztény értelemben is hívőnek elismertessék, üres játék a szavakkal, tudatos határsértés, vagy ennél is több. Halhatatlanság keresztény értelemben annyit tesz, hogy az ember a földi halál után tovább él, mint személy ... s örök jutalmat, vagy örök büntetést kap. Aki a halhatatlanság szavával mást nem akar mondani, mint a földön bizonyos ideig tartó kollektív továbbélést a nép életében, az kiforgatja és meghamisítja a keresztény hitnek egyik alapigazságát, megbolygatja minden vallás és erkölcsi rendet követelő világnézet alapjait. Ha valaki már nem akar keresztény lenni, legalább ne gazdagítsa hitetlenségének szókincsét a keresztény fogalomkörből. Az eredeti bűn az örökletes, bár nem személyes bűne Ádám ivadékainak, akik őbenne vétkeztek.

2 1 Zsid. 11, 1. 2 Róm. 5, 12. Elvesztése a kegyelemnek s vele az örök életnek, hajlamosság a rosszra, amit kegyelemmel, bűnbánattal, önfegyelmezéssel és erkölcsösségre törekvéssel mindenki megfékezhet és legyőzhet. Isten Fiának szenvedése és kereszthalála a világot a bűn és a halál örökölt átkától megváltotta. A hit ezekben az igazságokban, amelyeket országotok területén most Krisztus ellenségei olcsó gúnnyal illetnek, a keresztény vallás oszthatatlan birtokállományához tartozik. Krisztus keresztje a keresztényeknek a megváltás szent jele, az erkölcsi nagyság és erő záloga marad, bár puszta neve sokak előtt oktalanság vagy botrány.

1 A kereszt árnyékában élünk. Csókjában halunk meg. Sírunkon álljon mint hitünk hirdetője és az örök világosságba néző reménységünk tanuja. Az alázatosság az evangéliom szellemében és az imádság az Isten segítő kegyelméért ugyancsak összeférnek az önbizalommal, önbecsüléssel és a hősiességgel. Krisztus Egyháza minden időből egészen a jelenkorig több hitvallót és önkéntes vértanút mutathat föl, mint bármely más társaság. Ugyanazért mástól nem szorul kioktatásra a hősi szellem, vagy a hősi teljesítmények mibenlétéről. Az újítók visszataszító gőgje csak önmagát teszi nevetségessé azzal a fölületes beszéddel, hogy a keresztény alázatosság önkisebbítés és gyávaság volna. Kegyelem alatt tág értelemben mindazt értjük, amit a teremtmény a Teremtőtől kap. Kegyelem a szó szoros és keresztény értelmében az Isten szeretetének természetfölötti ajándékait jelenti, az Isten leereszkedését és működését, amellyel az embert önmagához benső életközösségbe emeli, amit az újszövetség istenfiúságnak mond. Lássátok, minő szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiának neveztetünk és azok is vagyunk.

2 Ezt a természetfölötti kegyelmi fölemelést az állítólagos német jellemre hivatkozva visszautasítani súlyos tévedés és nyilt hadüzenet a kereszténység egyik alapigazsága ellen. A természetfölötti kegyelem azonosítása a természet adományaival visszaélés a vallásnak sajátos és megszentelt szókincsével. Isten népének pásztorai és őrei jól teszik, ha résen állnak a szentségrabló és a lelkeket megzavaró munkával szemben. 1 I Kor. 1, 23. 2 I Ján. 3, 1.