Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1936
— 10 — addig a betegek és az önmagukkal tehetetlen aggok és öregek fogyatkozásai inkább elriasztják a kellőleg nem vértezelt kedélyt. Fel kell hát vértezni saját lelkünket Krisztus szellemével, aki mind a betegeket, mind az öregeket szentséges Szivének nagy szeretetével tüntette ki mindig. Hogy a betegeket mennyire kedvelte, jól tudjuk mindnyájan. A Szentírás ihletett lapjain megindító példák sorakoznak elénk. Ki ne ismerné a vakok, süketek és a bélpoklosok iránt tanúsított gyengéd szeretetét. Ezekről hirdeti szent Máté apostol, midőn így ír róluk: „És hozzá menének a vakok és sánták s meggyógyítá őket". 1 7 Ugyanígy ír szent Lukács is, midőn az Úr ténykedését eképen jellemzi : „A vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak pedig feltámadnak." 1 H Szent Márk pedig mindent összegezve röviden ezt írja : „Mindent jól cselekedett; a süketeknek visszaadta a hallásukat, a némákat pedig megszólaltatta." l u S ki ne emlékeznék az inaszakadtra 2 0, Jairus leányára 2 1, Péter anyósára 2 2, a százados lázas szolgájára 2 3 és a többi szenvedő betegre, akik hozzá folyamodtak s akiket Ő rendre meggyógyított, joggal mondta tehát szent Péter apostol: „Körüljárt, jóttevén s meggyógyítván mindazokat, akik hozzá jöttek". 2 4 De ép így szerette az Úr azokat is, akik napjaikban előrehaladva az élet nagy terhét nehezebben tudták csak viselni. Betlehemben a szegény pásztorok első csapatában öregek is voltak. Első mosolygása nekik is szólt tehát. A keleti királyokkal új csapatok jöttek. Midőn pedig Ő maga vonult be Atyjának házába, Jeruzsálem fényes templomába, két aggastyán várja és fogadja a gyermek képében érkező Megváltót. Anna asszony és az agg Simeon részesültek abban az örömben, hogy őt nemcsak látták, hanem karjaikra s keblükre vehették az Isten szent Fiát. Túláradó örömében méltán mondta tehát az öreg Simeon: „Most bocsátod el Uram, szolgádat a te igéd szerint békeségben, mert látták szemeim a te Üdvözítődet." 2 5 „Isten a szeretet", 2 6 mondja a Szentírás, Krisztus Urunk tehát mint az Isten fia, maga is a megtestesült és örök szeretet. Ezt a szeretetet a hit is hirdeti, ám az Úr élete ugyanezt az igazságot számtalan példával be is bizonyítja. Erre tudniillik földi életében lépten-nyomon adódott alkalom. Tele volt ugyanis ez a világ akkor is beteggel és az aggok szenvedése akkor is szembe tűnt. Mivel pedig Krisztus a földi szenvedést mindent felülmúló saját kínjaiból túlon-túl ismerte, mérhetetlen részvéttel viseltetett a szenvedők gyölrelmei iránt. Határt nem ismerve gyógyított, vígasztalt és emelt mindenkit, aki bizalommal az Ő mindenható segítségét kérte. Krisztus Urunk eltávozott ugyan, de a szenvedések megenyhítésének roppant feladata 1 7 Máté 21. 24. »8 Lukács 7. 22. '9 Márk 7. 37. 20 János 5. 8. 21 Lukács 8. 41. 22 Máté 8. 14. 23 Málé 8. 5. 2 4 Ap. Csel. 10. 58. 25 Luk. 2. 29—30. 20 já n. I. 4. 8. itt maradt közöttünk. S mivel az Úr Jézus jól tudta és látta, hogy a szenvedőknek igazi megnyugvást, erőt és kitartást e földön kívüle senki más sem adhat, hívó szavát ezekre nézve is megismétli hozzánk: „Engedjétek hozzám a kisdedeket . . mondja első sorban, mi azonban bizton-bátran azt is hozzátesszük „Engedjétek hozzám . . ." továbbá azokat, akiket a súlyos betegségek vagy a kor keresztje tesznek gyermekekké s utalnak hozzátok gyengéd ápolásra. Kriszlus felhívása és az Ő példája kettős feladatot ró reánk e téren. Az első az legyen, hogy az öregeken és a szenvedőkön tőlünk telhetőleg segítsünk, könnyítsünk, a második pedig, mely ennél fontosabb, hogy őket is Jézushoz vezessük. Minden jóravaló törekvésünk mellett gyakran tapasztaljuk, hogy mi magunk emberi erővel nem tudunk már rajtuk segíteni. Véges erőnk tudatában ne feledjük soha, hogy mindnyájan az Úr Isten irgalmából élünk. Ha tehát magunkon és a szenvedőkön könnyíteni vágyunk, az Ő mindenható, örök kegyelméből kérjünk segítséget, mert sem az Úr keze nem lett még rövidebb, 2 7 sem Jézus szent Szive, mely a keresztfán értünk megnyittatott, nem csukódott össze a hozzá feltörő könyörgések elől. Krisztus Urunk felhívása „Engedjétek hozzám . . ." minden érző szívet kell, hogy megindítson. E szavak ugyanis annak a végtelen, örök szeretetnek visszhangját képezik, mely az Ő szent Szivét irántunk áthatja. Véssétek hát szivetekbe megrázó intelmét. És hogy ezt a feladatot, melyhez lángoló hit s áldozatkész szeretet szükséges, necsak vállaljátok, hanem mindig be is tölthessétek, halljátok meg az Úr Jézus ama másik biztató szavát is, mely épen nektek szól, akik szeretnétek Istennek tetszeni, jó úton haladni s mindent elvégezni, amit Ő parancsol, ámde sokszor nem éreztek magatokban erőt ennyi feladathoz. _ „Jöjjetek hozzám mindnyájan — mondja az Úr Jézus —, akik fáradoztok és terhelve vagyt9k és én megenyhítlek titeket." 2 8 Én adok majd nektek erőt és kitartást, hogy a földi élet minden feladatát buzgón betöltsétek és azoknak lelkeivel együtt, akiket itt gondotokra bíztam, eljussatok hozzám az igaz boldogság örök hazájába. Amen. Jelen böjti körlevelet szíveskedjenek a lelkipásztorok a legközelebbi vasárnapon híveiknek a szószékről felolvasni. Kalocsa, 1956. február 28. f Gyula s. k. A boldogrság útjaérsek. 2 7 Íz. 59. 1. 28 Máté n. 2S. ÁRPÁD R.-T. KÖNYVNYOMDÁJA, KALOCSA. Felelős: Lukács Márton cégv.-alig.
