Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1935

Index

— 10 ­Vallás­védelem. Mindenható között és ez a rokonság önkény­telen vonz bennünket hozzá. Mint a patak és a folyó vize mindig és mindenütt a tenger felé tart, úgy vonzódik az ember lelke is Teremtője felé. Azért mondja már a zsoltáros is: „Mint a szarvas a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem is tehozzád Istenem." 0 A gonoszság ugyan kínai falakat építhet eléje, hogy a lélek ne tudjon ; Istenről, mint ma a szánandó orosz néppel teszik. A léha élettel maga az ember is fojtó ködöt vonhat saját lelke köré, hogy Istent ne lássa. A lélek szépségét legázoló nagy bűnök­kel pedig egyenesen a pokol útjára lökheted magadat, mert hiszen szabad vagy. Ámde mindhiába. Előbb-utóbb megmozdul az ember nemesebb része is és a lélek felsír. Istene és Teremtője után. Szent Ágoston szava, mellyel , ezt hirdeti, nemcsak az ő egyéni érzését, ha­nem minden lélek igaz természetét fejezte ki akkor, mikor így sóhajtott: „Nyugtalan a mi szivünk Uram, míg csak benned meg nem nyughatik." 6 A keresztény, katolikus család ezt a kap­csolatot őrzi és ápolja. De ugyanígy védi a család fejének, a család-atyának nemes tekin­télyét, az édes anyának, a család szivének éltető jóságát s a testvérek egymást meg­becsülő tiszta szeretetét. Ezért mondja a Szentírás mindkét szövet­ségben igen nagy hangsúllyal: „Atyádat és anyádat tiszteljed .. ," 7 „Ki az Urat féli, szülőit tiszteli." s Méltán mondjuk tehát, hogy a család lel­kesült védelme a lélek védelme, mert a család megvédése azokat az értékeket védi, melyekből a lélek igaz boldogsága egyedül származik. ! Isten, hit, tekintély, jóság és szeretet ezek az értékek. Aki tehát önmagát becsüli, lelkét nagyra tartja, annak boldogságát igazán keresi, annak becsülnie, szeretnie s védenie kell a családot is, mely az igaz boldogságnak verőfényes vára. 11. A lélek ékköve mindenütt a vallás. Az embert ugyanis valóban nemessé csak a val­lás teszi. A tudomány ad sok ismeretet, a mű­vészet adhat finomságot, a világ javai adhat­nak hatalmat, de igazi léleknemességet csak a vallás adhat. A tudomány művelői minden tudás mellett lehetnek barbárok, a művészet barátai le­hetnek zsarnokok, a hatalom nagy urai lehet­nek elnyomók, de a mélyen vallásos emberek nem élhetnek vissza semmiféle képességgel &Zsolt. 41, 2. 6Sz. Ágoston: Vallomások. 7 Exod. 20, 12. Deut. 5, 46. Eccl. 7, 29. Málé 15, 4. 19. 19. Márk 7, 10. Luk. 18, 20. sEccI. 9, 8. avagy hatalommal, mert az igaz vallás ideális rendet teremt Isten és az ember, s az ember és az embertársak között. A vallás ugyanis a két főparancson alap­szik és épül fel az ember lelkében. „Szeresd a Te Uradat, Istenedet teljes szívedből és lelked­ből és teljes elmédből." Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második pedig . . . . : „Szeresd felebarátodat, mint tennen maga­dat." 9 És ezt az ékkövet, a vallás ékkövét a család hivatott az emberben kialakítani. Amint egész létünk és vele mindenünk első sorban magá­tól a Teremtőtől ered, épen ugy indokolt, hogy * a nyiladozó emberlélek legelső szava is Uráé és Istenéé legyen. A bölcs apa és az édes anya ezért igyekeznek kicsi gyermekeik fejlődő ér­telmét hozzá fordítani és gügyögő ajkait az ő szent nevére és vele minden szépre s jóra rászoktatni. így válik a család, ha a szülők hivatásuk magaslatán állanak, a vallás várává'. Ezért tapasztaljuk, hogy amig ez a vár helye­sen épül meg, addig abból szépséges virágok, bájos emberbimbók nyílnak a világba. Nem hiába mondjuk ezt a közösséget, mely épen a krisztusi hit szerint alakul ki tel­jes szépségében, családi szentélynek. Szentély­nek nevezzük nemcsak azért, mert a család mint az élet egyik nagy forrása belekapcsoló­dik magába Istenbe; nemcsak azért, mert a misztikumnak, a nagy, titokzatos, fenséges " egységnek egyik példaképe; nemcsak azért, mert legfőbb erői átnyúlnak az örök életbe is, hanem főleg azért, mert a család, hogyha Isten gondolata érvényesül benne, szenteket is ter­mel. Vagy olyan szenteket, akik a kegyelem hófehér ruháját mindvégig megőrzik, akik a családból, a keresztény családi szentélyből, a világ szennyének érintése nélkül mintegy átre­pülnek az örök hazába, mint egykor szent Ágnes, szent Alajos, Koszfka szent Szaniszló s annyi ezer hasonló gyermekszent, vagy olyan szenteket, akiket a világ időleg meg­perzselt, de akik a család megszentelt talaján szülők és testvérek vezeklése s imádsága ál­tal visszanyerték újból lelkük hamvasságát és " hősies hitvallókká lettek. Gondoljunk csak szent Ágoston fényes példájára, akit szent Mónika imája, könnyei s fenséges példája nem­csak visszahoztak az erkölcsi fertő és az eret­nekség mocsarai közül, hanem fel is segítettek Krisztus egyházának csillagai közé. Ámde kí­vüle is sokan vannak, akik mélyebb hullám­völgyek után hasonló módokon emelkedtek Krisztus országának örök fensikjára. s> Máté 22, 57-39. Márk 12, 51.

Next

/
Thumbnails
Contents