Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1933

Index

8 A gyengék bűnei. pedig átkot idéznek fel, ami előbb-utóbb felfordulást okoz. Ez a visszaélés még a mai modern világban is roód-4etett gyakori. Pedig a történet — az élet mestere — lehet rá a tanú, hogy ez mindig megboszulja magát. Sok ember „kevély lett az ő hatalmára"

2 s elfeledte, hogy az Ur „levetette a hatalmasokat... és felmagasztalta az alázatosakat."

3 Még több bajnak forrása azonban a raammon-imádat, vagyis a mulandó földi kincsek mohó keresése, mely főleg manapság nemcsak egyeseket, hanem egész népeket is hatalmába ejtett és minden nemesebb vonásuktól megfoszt. Ennek folyamánya az a rideg önzés, mely mindent csak önmagára fordít, az a kaján, lelketlen irigység, mely másoknál még a szerény életet is bánja és sokalja s az az embertelen, csúnya kegyetlenség, mely még mások könnyeit is saját előnyére igyekszik használni. Nem akarják megérteni ezek a zsoltáros szavát, mely pedig oly világosan mondja: „Ha gazdagságban bővelkedtek, ne kössétek szíveteket ahhoz"

4, vagy amivel Jeremiás fenyegeti őket: „Kincseidet oda vetem majd ingyen zsákmányul minden bűneidért."

5 Temérdek bünt és szörnyű bajokat okoz végül az is, ha a test kultusza az emberben felülkerekedik. „A test szerint való ember mondja szent Pál — nern fogja fel azt, ami Istené"

0 és abban a harcban, melyet az ösztönök vívnak az emberben természetünk felsőbb rendű és lelki részével, mindenki elbukik, aki csupán ezek után indul. — „Más törvényt látok tagjaimban, ellenkezőt elmém törvényével, mely engem rabbá tesz a bün igája alá . . ., — hangoztatja szent Pál és azért felkiált „Én szerencsétlen ember! ki szabadít meg engem a halál testéből?"

7 Ezt a halált látjuk ma mindenütt, ahol a test durva ösztöneit nem fékezik állandó erélylyel. Akik a test alantas vágyait oktalanul szabadjukra hagyják, avagy velük rútul visszaélnek, nemcsak elpusztulnak, hanem szörnyű ragályt is okoznak. Test és lélek egyaránt elsorvad, ha az ember alantasabb része veszi át a gyeplőt. Milliók és százmilliók gyászos pusztulása bizonyítja ennek a tételnek fájó igazságát. A szenvedő Isten-ember ezekhez szól tehát első sorban és a bűnös túlkapások kiirtását követeli tőlük. II. Kedves Hívek! Ne higyjük azonban, hogy csupán a hatalom urai, vagy a pénzkirályok, 2 Eccl. 48, 20. 3 Luk. 1, 52. 4 Zsolt. 61, 11. 6 Jer. 15, 13. « I. Kor. 2, 14. • Róm. 7, 23. vagy az óriások bűnözhetnek olyan gonosz és ijesztő módon, amint fentebb mondtuk. > Az elnyomott, szegény és beteg nép ugyanígy hibázhat s vétkezik is gyakran. A durva elnyomás szörnyű bűn volt mindig az Isten szemében. Azért mondja prófétája által: „A jövevényt és az árvát és az özvegyeket el ne nyomjátok"

8, „nehogy kilobbanjon mint a tűz haragom."

9 • De ugyanígy haragszik az Isten azokra az alattvalókra is, akik a törvényes elöljáró ellen nemcsak zúgolódnak, hanem másokat is lázadásra bírnak, akik a parancsot és annak szerzőjét nem- X csak nem becsülik, hanem le is szólják, s akik nemcsak maguk nem dolgoznak, hanem másokat is meggátolnak abban. Ezekre áll a szentírás szava: „Aki ellene szegül a felsőbbségnek, szembeszáll az Isten rendelésével."

1

0 „Nincs ugyanis hatalom, hanem csak Istentől."

1

1 Midőn tehát a hatalom visszaéléseit meg kell bélyegeznünk, a lázadó alattvalókat is nyíltan elítéljük. Hasonlókép szóltunk a pénzvilág lelketlen urai, a-mammon hívei, az anyagi kincsak halmozói ellen, akik miatt a szegénység fáradt zsoldosai éhen pusztulhatnak. Ezeknek szól az Ur fenyegető szava: „Jaj nektek gazdagok"

1

2, akik tudniillik minden boldogságot e mulandó világ hitvány javaiban akartok keresni. Azonban ugyanígy, vagyis az Ur szavaival intenünk s óvnunk kell a szegény népet is minden visszaélés elkövetésétől, mert nem a bün, hanem az igazság és az áldozatos, becsületes élet érdemel irgalmat, megértő jóságot, sőt ha kell, még valódi csodát is az egek Urától. Ezért mondja ugyanő a forrongó szegénynek: „Ne átkozd a gazdagokat — titkon a kamrádban"

1

3 —, mert a gazdagság is az Isten áldása

1

4, főleg ha valaki az ő terve szerint akar vele élni. Amint végül a testi erőknek túltengése veszedelmet jelent, úgy ezeknek hiánya is állandó kísértés a küzködő, próbára tett, beteg emberekre. Míg a jólét, a testi kényelem, a tobzódó erők fölényessé, kérkedővé, felfuvalkodottá teszik a kicsinyes, rövidlátó embert, aki maga fölött nagyobb urat nem akar ismerni, addig a betegség, a sok nélkülözés, a-földi előnyök fájdalmas hiánya könnyen letörhetik, kétségbe ejthetik és « Jer. 22, 3. 0 Jer. 21, 12. l

u Róm. 13, 2. 1

1 Róm. 13, 1. Luk. 6, 24. « Eccl. 10, 20. A » Péld. 10, 22.