Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1932

Index

mondja, hogy az Istent szülte

1; akiből Tertullián szerint az Isten született

2: azt tiszteljük mindnyájan, mint az Isten szent szülőjét, akit az Isten a malaszt teljességével elhalmozott és páratlan méltóságra emelt. 5 ne vesse el senki ezt az egyház első idejéből ránk hagyományozott igazságot azon a címen, hogy Szűz Mária csak az Űr Jézus testét adta s nem szülte a mennyei Atya örök Igéjét; mert erre már a maga idejében helyesen és világosan megfelelt Szent Cyrill

3: amint a többi anyák, akiknek méhében csak az emberi testünk s nem egyúttal a lelkünk is képződik, mégis valóságos emberi anyák, azonképpen ő is Fiának egyetlen személyiségénél fogva elnyerte az isteni anyaságot. Ugyanazért a Szentlélek sugallatára jogosan kárhoztatta a római pápa s egy évvel későbben az efezusi zsinat Nesztórius istentelen tanítását. Himnusz az Isten Anyjához. Az efezusi nép az Istenanya iránt akkora tisztelettel volt és annyi szeretettel viseltetett, hogy amikor a zsinati atyák ítéletét meghallotta, óriási lelkesedésben tört ki, hangos örömmel üdvözölte az atyákat s őket égő fáklyákkal sűrű tömegekben kísérte szállásaikra. S maga az Isten nagyságos Anyja bizonyosan boldogan mosolygott le az égből a nagyszerű jelenetre s anyai szeretetének hathatós pártfogásába vette efezusi gyermekeit s az egész katholikus világ híveit, akiket a Nesztórius-féle eretnekség ármánya megkísértett. Az istenanyaságból, mint titokzatos forrásból folyik Szűz Máriának minden kivételes kegyelme és Isten után legnagyobb méltósága. Sőt amint akvinói Szent Tamás helyesen mondja : «A boldogságos Szűz méltósága — azért mert ő Isten anyja — bizonyos értelemben végtelen, ami a végtelen Jóból következik, ami az Isten».

4 Ugyanezt Cornelius a Lapide bővebben is kifejti és magyarázza : «A boldogságos Szűz Mária Isten anyja. Ennélfogva sokkal különb az összes angyaloknál, a szeráfoknál és keruboknál is. Isten anyja, tehát a legtisztább és a legszentebb, úgy hogy Isten után nagyobb tisztaság el sem képzelhető. Isten anyja, tehát bármilyen kiváltságot élvezett a szentek bármelyike a megszentelő malaszt folyományaként, az neki mind nagyobb fokban megvan».

5 Miért vetik tehát oly 1 Ef. 7, 18—20. 2 De carne Chr. 17. P. L. II. 781. 3 Mansi u. o. IV. 599. 1 Summ. Theol. I. q. XXV. a. 6. 6 In Matth. I. 6. keserűen szemünkre a hitújítók és a nemkatholikusok a mi tiszteletünket Szűz Mária, az Isten anyja iránt, mintha csak az Istennek kijáró tisztelettel adóznánk neki ? Vájjon nem tudják-e s nem fontolják-e meg, hogy az Ür Jézusnak, aki édesanyja iránt bizonyosan a legforróbb szeretettel viseltetik, mi sem lehet kedvesebb, mintha őt érdeme szerint tiszteljük, szeretetét bensőségesen viszonozzuk, szent példáját követjük és hathatós pártfogását elnyerni igyekszünk. Az egyház reménysége. Nem akarjuk itt elhallgatni azt a nagyon vigasztaló tapasztalatunkat, hogy újabb időben sok protestáns is már mindinkább fölismeri az Isten anyjának méltóságát, annak tiszteletére és szolgálatára benső indítást és hajlamosságot érez. Ha ez tényleg a leikükből és őszinte lelkiismereti megmozdulásból fakad, nem pedig a katholikusok jóindulatát kereső leplezett eszköz, amint egyes esetekben kitűnt, akkor boldog reménységet merítünk belőle, hogy a jó lelkek egyesített imádsága és erőkifejtése, a tévelygő gyermekeit anyai szertettel kísérő boldogságos Szűz pártfogása mellett azok visszatérnek az Űr Jézus egy aklába s így Hozzánk, akik bár érdemtelenül e földön Krisztust képviseljük és az ő tekintélyét gyakoroljuk. Szűz Mária istenanyai tisztéből kifolyólag még valamit kell fölemlítenünk, ami csodálatosan édes és vigasztalással teljes visszhangot kelthet. Mária azáltal, hogy az emberiség Megváltóját szülte, bizonyos módon a mi kegyes anyánk is lett, akiket Krisztus az ő testvéreivé fogadott.

1 «Anyául adta őt nekünk az Isten — írja elődünk, XIII. Leó pápa —akibe azért, mert Egyszülött Fiának anyjául választotta, a tiszta szeretetet és megbocsátást lehelő anyai érzéseket oltotta ; anyaként mutatta be őt Jézus Krisztus az ő példájával, amikor magát Máriának alárendelte és mint a fiú az anyjának önként engedelmes lett; anyának szólította a keresztről, amikor szent János apostolban az egész emberi nemet anyai gondjába és oltalmába ajánlotta ; s végül anyának mutatta magát őmaga, amikor a haldokló Fiától ráhagyott súlyos örökséget nagylelkűen átvette s anyai kötelességét mindenkivel szemben azonnal teljesíteni kezdte.»

2 Tehát nekünk hozzá hatalmas lelki vágyako1 Rom. 8, 29. 2 Epist. Encycl. Octobri mense adventante 1891 szept. 22.