Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1932

Index

zással kell vonzódnunk. Boldogságunkban örömeinket, gyötrelmeinkben bánatunkat, jöbb jövő derületében reményeinket közöljük vele mélységes bizodalommal. Ha az egyház felett megnehezül az idők járása; haahit lanyhul, mert kihűlt a szeretet; ha a magán- és a közerkölcsök romlanak; ha veszedelem környezi a kereszténységet vagy a polgári társadalmat, könyörögve siessünk Hozzá és kérjük mennyei segítségét. Amikor a halál végórája üt, nincs másban remény és sehonnan segítség, Hozzá emeljük könnyes szemünket és remegő kezünket, kérjünk Őáltala az ő szent Fiától bocsánatot, örök boldogságot. Különösen a jelen szükségeinkben és szorongatásainkban forduljon Hozzá mindenki fokozott buzgósággal s kérjék tőle bensőséges áhítattal, «hogy szent Fiát megkérlelve a megtévedt nemzetek visszatérjenek a keresztény erkölcsök és törvények hűségére, amin a közjó alapja nyugszik és ahonnan a megsóvárgott béke és igaz boldogság bősége fakad. Tőle kérjék buzgón, ami a jobbaknak legforróbb óhaja, hogy az anyaszentegyház nyugodt szabadságnak örvendhessen, amelyet nem használ másra, mint az emberiség javának oltalmára s amelytől az egyesek és az államok soha semmiféle kárt nem szenvedtek, ellenkezőleg minden időben bőséges jótéteményeket tapasztaltak.))

1 A szakadárok visszatérése. De egy nagyfontosságú különleges kegyelmet is szeretnénk a boldogságos Szűz közbenjárásától az összes hívek imádságával kieszközölni. Mária, akit a szakadár Kelet népei oly bensőséges kegyelettel szeretnek és tisztelnek, ne engedje, hogy az egyház egységétől s következőleg az ő Fiától, akinek Helynöke vagyunk e földön, szánalmasan eltévedjenek s még mindig távol legyenek. Térjenek meg a közös Atyához, kinek ítéletét az efezusi zsinat atyái engedelmesen fogadták s akit közfelkiáltással a hit őreként üdvözöltek. Hozzánk térjenek vissza mindnyájan, akik atyai hajlandósággal vagyunk irántuk és örömmel a Magunkévá tesszük azokat a szeretettel teljes szavakat, amelyekkel Cyrill Nesztóriust intette, «hogy az egyházak békéje megóvassék s Isten papjai közt a szeretet és az egyetértés köteléke oldhatatlanul fennmaradjon)).

2 Bárcsak minél előbb fölragyogna az a boldog nap, amikor a Szűz és Istenanyja, Mária, a S. Maria Maggiore-bazilikában — ahol gyönyörű mozaik1 Epist. Encycl. u. o. 2 Mansi u. o. IV. 891. képét III. Sixtus pápa elődünk készítette s Mi eredeti szépségébe visszaállítottuk — a Tőlünk elszakadt s ismét visszatért összes fiakra rámosolyoghatna, akik Öt Velünk együtt egy szívvel és egységes hitben tisztelni jönnek. Ez volna a Mi legboldogabb és legnagyobb napunk. Más okból is kedves alkalom nekünk a tizenötszázados emlékünnepség. Nekünk - mondjuk — akik a tiszta házasság

1 méltóságát és szentségét a tolakodó gonosz áramlatok ellen védelmeztük; akik a katholikus egyház jogait az ifjúság nevelése körül hangoztattuk, a nevelés módját és elveit kifejtettük.

2 Mert amit mindkét tárgyban mondtunk, fényes megvilágítást nyer az Istenanya és a názáreti család példájában, amelyet mindenkinek követésre ajánlunk. XIII. Leó elődünk írja : «A családapák szent Józsefben megtalálják az atyai éberség és gondviselés ragyogó példáját; az anyák a legszentebb Szűzben s Istenanyában a szeretet, a szemérmetesség, az önkéntes alárendeltség és a tökéletes hűség mintaképét; a gyermekek az Úr Jézusban, aki engedelmes vala nekik, az engedelmesség isteni példaképét, amelyet csodálniok, tisztelniök és utánozniok kell.»

3 De a leginkább kívánatos, hogy a modern anyák, a gyermekre vagy a házasságra ráunt anyák, akik vállalt kötelességeiket megszegik, kijátszák, tekintsenek Máriára és fontolják meg jól, hogy Ő az anyaság fölséges tisztét a legmagasabb méltóságra emelte. így remélhető, hogy a mennyország királynőjének erősítő kegyelme pirulásra indítja őket a házasság nagy szentségére rásütött szégyenbélyeg miatt s üdvös indítást nyernek az ő csodálatos erényeinek követésére. S ha mindez óhajtásunk szerint bekövetkezik, ha a család — az egész emberi társadalom sejtje és erőssége — a szentcsalád mintájára alakul, akkor a minket sújtó szörnyű bajok rajával valahogyan szembeszállunk s azok gyógyulását remélhetjük. így eljön «az Istennek az a békéje, amely meghalad minden értelmet» s «megőrzi mindenkinek szivét és elméjét».

4 A békés vállvetett munkával megalapozható minden nemzetnél a Krisztus országa. Nem fejezhetjük be jelen levelünket anélkül, hogy Veletek — Tisztelendő Testvérek — igen 1 Litt. Encycl. Casti connubii, 1930 dec. 21. 2 Litt. Encycl. Divini illius Magistri, 1929 dec. 21. 3 Litt. Apóst. Neminem fugit, 1892 jan. 14. 4 Fii. 4, 7.