Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1932

Index

házak ősi szokása javallja, hogy ilyen ügyek Szentségeddel közöltessenek)).

1 «Nem szakítjuk meg vele (Nesztóriussal) nyíltan a közösséget, míg ezeket Kegyelmességednek nem jelentjük. Szíveskedjél tehát a véleményedet megírni, amiből világosan kitűnjék, fenntartjuk-e vele a közösséget, vagy pedig nyíltan jelentsük neki, hogy senki sem tart közösséget vele, aki ilyen téves tant ápol és és hirdet. Kimerítő véleményedet és ítéletedet e tárgyban Macedónia jámbor püspökeinek és az egész Kelet püspökeinek levélben világosan kell kifejteni.))

2 Nesztórius is ismerte a római püspöknek az egész egyház fölött való legfőbb tekintélyét. Mert ismételten iparkodott Celesztinushoz intézett levelekben a saját tanításának helyességét bizonyítani és a pápát önmagának megnyerni. De hasztalanul fáradozott. Az eretnekség fejének kapkodó szavai ugyanis már eléggé elárulták a súlyos tévedéseket, amelyeket az Apostoli Szék püspöke rögtön észrevett. Azért Celesztinus haladéktalanul az orvosláshoz látott, hogy az eretnekség mételye ne terjedjen és időnyeréssel még veszedelmesebbé ne váljék. A tévedéseket zsinatilag kivizsgálta, ünnepies határozatban kárhoztatta és mindenki által elvetendőknek ítélte. Tisztelendő Testvérek ! Fölhívjuk a figyelmeteket rá, mennyire más volt ebben a tárgyban a római főpap eljárása, mint az, amelyet az alexandriai püspök követett. Ez utóbbi — bár a keleti egyház legelső püspöki székén ült — nem akart a katholikus hitről támadt vitában dönteni, míg az Apostoli Szék véleményét nem ismeri. Celesztinus pedig azonnal zsinatot tart Rómában, a kérdést érett megfontolás alá veszi s azután az egész egyházra kiterjedő legfőbb és korlátlan tekintélyénél fogva a konstantinápolyi püspökről és annak tanításáról iinnepiesen ezeket határozta és rendelte : «Világosan vedd tudomásul a mi ítéletünket — írja Nesztóriusnak. — Ha Krisztus-istenünkről nem vallod azt, amit a római, az alexandriai és az egész katholikus egyház tart s Konstantinápoly városának szentegyháza is egészen a te idődig helyesen tartott; s ezt az álnok újdonságot, amely elválasztani akarja, amit a Szentírás egybeköt, jelen határozatunk tudomásulvételétől számítandó tíz nap alatt félrenemérthető és írásos nyilatkozattal nem kárhoztatod, az egész katholikus egyház közösségéből ki vagy zárva. ítéletünket rólad az összes okmányokkal együtt a mi fiúnk, Possidonius 1 Mansi u. o. IV. 1011. 2 Mansi u. o. IV. 1015. szerpap útján küldjük el a mi paptestvérünknek, az alexandriai egyház püspökének, aki nekünk az ügyről kimerítő jelentést adott, hogy ő a mi képviseletünkben intézkedjék, hogy határozatunk neked is és az összes testvéreknek is tudomására jusson, mert valamennyinek kell értesülést nyernie, amikor mindnyájunk ügyéről van szó)).

1 ítéletének végrehajtását a római főpap ezekkel a komoly szavakkal bízta az alexandriai patriarkára : «A mi székünk tekintélyével fölruházva, a mi képviseletünkben fogod ezt az ítéletet teljes szigorúságában végrehajtani. Vagy kárhoztatja az értesüléstől számított tíz nap alatt — még pedig írott vallomásban — hamis prédikálását és Krisztus, a mi Istenünk születéséről ugyanazt a hitet vallja, amelyet a római egyház, szentséged egyháza és a katholikus közérzés tart; vagy ha ezt nem teszi, szentséged kötelessége lesz őt a mi testünkről mindenképpen leválasztani s a konstantinápolyi egyház új főpásztoráról gondoskodni)).

2 Egyes régibb és újabb történetírók az idézett okmányok világosan bizonyító erejét kijátszani akarják s az egész ügyről bizonyos fölényeskedéssel mondanak ítéletet. Fölületes véleményalkotásuk szerint tény ugyan, hogy a római püspök végleges és megfellebbezhetetlen ítéletet hozott, amelyet az alexandriai püspök Nesztóriussal szemben, mint féltékeny vetélytárs, kierőszakolt és természetesen szívesen a magáévá tett. Azonban a később összeült efezusi zsinat az Apostoli Szék által már meg ítélt és határozottan kárhoztatott kérdést teljes egészében újratárgyalta és a maga legfőbb tekintélyével döntötte el, hogy mit kell a tárgyban hinni. Ebből pedig azt következtetik, hogy az egyetemes zsinat joghatósága magasabb és hatályosabb, mint a római püspöké. Lehetetlen az ellenvetés alaptalanságát és az őszinteség hiányát nem látni, ha komolyan vesszük a történelem tanúságát és elfogultság nélkül élesen vizsgáljuk az eseményeket és az okmányokat. Először is tudni kell, hogy amikor Theodózius császár Valentinianus társcsászár nevében is az egyetemes zsinatot összehívta, Celesztinus ítélete még nem érkezett Konstantinápolyba s így róla ott még semmit sem tudhattak. Azután Celesztinus pápa, amikor értesült róla, hogy a császárok egyetemes zsinatot hirdettek Efezusba, egyáltalán nem ellenezte a tervet, sőt Theodózius

3 császárhoz és az alexandriai pátriárkához

4 intézett leveleiben 1 Mansi u. o. IV. 1034 sq. 2 Migne, P. L. 50, 463.; V. ö. Mansi u. o. IV. 1019 sq. 3 Mansi u. o. IV. 1291. 1 Mansi u. o. IV. 1292.