Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1932

Index

KÖSfi. KATH. •lébámia-hívatal 8AÍA-SZ. I8TVAH XI. PIUS PÁPA APOSTOLI KÖRLEVELE TISZTELENDŐ TESTVÉREIHEZ: A PÁTRIÁRKÁKHOZ, PRÍMÁSOKHOZ, ÉRSEKEKHEZ, PÜSPÖKÖKHÖZ ÉS EGYÉR RENDES JOGHATÓSÁGÚ FŐPAPOKHOZ, AKIK AZ APOSTOLI SZENTSZÉKKEL BÉKÉBEN ÉS KÖZÖSSÉGBEN ÉLNEK, AZ 1500 ÉVVEL EZELŐTT TARTOTT EFEZUSI EGYETEMES ZSINATRÓL. Tisztelendő Testvérek ! Üdvöt és apostoli áldást! A történelem — az igazság fáklyája és az idők tanuja — ha elfogulatlanul szemléljük és alaposan átkutatjuk, világosan tanítja, hogy az Űr Jézus Krisztus isteni ígérete : «Én veletek vagyok a világ végezetéig)),

1 mindenkor megvalósult az egyházban s eleven valóság marad a jövőben is. Sőt minél hevesebb hullámok hányják a századok folyamán Szent Péter hajóját, annál kézzelfoghatóbban és hatásosabban érzi az isteni kegyelem segítségét. Különös módon tapasztalta ezt az egyház az ő zsenge korában. Nemcsak akkor, amikor a kereszténység halállal bűnhődő vétség volt, hanem akkor is, amidőn az igaz krisztusi hit az eretnekek, leginkább a keleten jelentkező eretnekségek hamissága folytán nagy veszedelemben forgott. Mert amint a keresztények üldözői egymásután nyomorultan elpusztultak s maga a római birodalom is tönkrement, úgy az összes eretnekek, mint a tőről leszakított száradó szőlővesszők

2 életnedvet szívni és gyümölcsöt teremni nem tudtak. . Viszont az Isten egyháza annyi vihar és elmúlás között egyedül az Istenbe vetett bizalommal minden időben biztos és határozott lépéssel haladt előre s az evangéliomi igazságnak az Alapító által reá bízott letétét buzgón és érintetlenül megőrizte. Mindezek a szemünk előtt lebegnek, midőn a jelen levelünkkel szólunk Hozzátok—Tisztelendő Testvéreink — egy igen tanulságos eseményről, az 1500 évvel azelőtt tartott efezusi egyetemes zsinatról, amelyben egyrészt leleplezték az eretnekek vakmerő hamisságát, másrészt pedig az Isten segítségével fényesen megnyilvánult az egyház sziiárd hite. Tudjuk ugyan, hogy buzdításunkra két bizottság is alakult kiváló férfiakból, hogy a zsinatnak szá1 Máté 28, 10. 2 Ján. 15, 6. zados emlékünnepségeit úgy itt, a katholikus világ fővárosában, mint az egész földkerekségen méltóan megüljék.

1 Meg vagyunk győződve, hogy akikre a föladatot bíztuk, azok erejükhöz mérten fáradhatatlan munkával igyekeztek a mozgalmat sikerre vinni. Dicsérettel adózunk a nagy buzgóságért, amelyet püspökök és kiváló világi hívek mindenfelé csodálatos egyértelműséggel tanúsítottak, mert biztosak vagyunk afelől, hogy ezek a megemlékezések a katholikus ügynek igen sokat használnak. Azonban a kiválóan fontos eseményt, valamint az azt kísérő körülményeket tekintve, az Istentől Ránk ruházott apostoli tisztséghez méltónak ítélj ük, hogy a tárgyról Mi magunk is külön körlevélben szóljunk hozzátok, most, a megemlékezésekre szánt idő vége felé, a szent karácsonyi időben, amikor a boldogságos Szűz nekünk a Megváltót szülte. Reméljük ugyanis, hogy szavaink nemcsak nektek és híveiteknek lesznek kedvesek és hasznosak, hanem az Apostoli Szentszéktől távolálló másvallásúak is az igazság iránt fogékonysággal olvassák és átgondolják azokat, minek folytán a történelem, mint az élet mestere, rezgésbe hozza lelküket s föltámasztja a honvágyat az egy akol és egy pásztor után, az eredeti igaz hit után, amelyet a római egyház minden időkön át biztos épségben és érintetlenségben megőriz. Mert abban a módszerben, ahogyan a zsinati atyák Nesztórius eretnekségét támadták és az efezusi zsinat tárgyalásait vezették, a katholikus vallásnak különösen három hittétele nyilvánvalóan és pedig káprázatos fényben kitűnt, tudniillik, hogy Jézus Krisztusban egy személy van, még pedig az isteni személy ; hogy a boldogságos Szűz valóban és igazán Istenanya s mindenki tartozik őt annak elismerni és tisztelni; végül, hogy a római pápának 1 Pompili és Sincero bíborosokhoz intézett levelek 1930 dec. 25. Acta Ap. Sed. 23. kötet, 10—12. old.