Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1931

Index

t SZENTSÉGES ATYÁNKNAK, XI. PIUS PÁPÁNAK APOSTOLI LEVELE TISZTELENDŐ TESTVÉREIHEZ, AZ APOSTOLI SZENTSZÉKKEL BÉKÉBEN ÉS KÖZÖSSÉGBEN ÉLŐ PÁTRIÁRKÁKHOZ, PRÍMÁSOKHOZ, ÉRSEKEKHEZ, PÜSPÖKÖKHÖZ ÉS EGYÉB RENDES JOGHATÓSÁGÚ FŐPAPOKHOZ, A SÚLYOS GAZDASÁGI VÁLSÁGRÓL, A SOKAKAT SÚJTÓ SAJNÁLATOS MUNKAHIÁNYRÓL ÉS A FEGYVERKEZÉS NÖVEKEDŐ VERSENYÉRŐL. Tisztelendő Testvérek ! Üdvöt és apostoli áldást. Űj csapás fenyegeti, sőt sújtja is már a gondjainkra bízott nyájat, különös kegyetlenséggel annak gyöngébb részét, a gyermekeket és a szegényeket, a munkásokat és a kisembereket, akiket különös szeretettel ölelünk keblünkre. A keserves nyomorúságot és gazdasági válságot értjük, amely a nemzeteket gyötri és minden országban gs munkanélküliséghez vezetett. Látjuk, - 3 2 ínségre és. következőleg .végső nyomort rp"-,'szerülnek gyermekeikkel együtt a tisxr 5' c" - ankások beláthatatlan tömegei, akikneÍ3 rs .5- ö vágyuk, hogy tisztességesen megkereshessék kényerüket, amelyért a mennyei Atyához az ő isteni parancsa szerint naponkint imádkoznak. Panaszaik meghatják a Mi lelkünket és szánalommal telt szívünkből kicsalják a sóhajt, amely az isteni Mester szerető szívéből az éhező sokaság láttára előtört: «Szánom a sereget». (Márk 8, 2.) Még nagyobb szánakozással szemléljük a kisdedek seregeit, akik «kenyeret kérnek s nincs, ki szegne nekik». (Jer. Sir. 4, 4.) A szörnyű állapotok súlyát ártatlanul viselik s a nyomorúság fertőjében elhervad minden öröm, koruknak ez a természetes virága; kicsi ajkukon elsorvad és elhal a velükszületett mosoly, ami után szivük öntudatlanul is sóvárog. Már közeledik a tél s annak nyomában a szenvedés, nélkülözés és nincstelenség, amit a hideg hoz a gyöngékre és a szegényekre. Félő, hogy a már elpanaszolt munkanélküliség csapása még jobban súlyosbodik s így a szegény családok elkeserednek, ha nyomorukon nem enyhítenek. Mindezeket aggódva fontolgatja a közös Atyának szíve. Azért elődeink, különösen közvetlen elődünk, XV. Benedek pápa példáját követve fölemeljük szavunkat és esdve kérünk mindenkit, akiben a keresztény hit és szeretet él. Szavunknak célja, hogy mindenkit nemes versenyre keltsen a szeretet nyilvánításában és a segítség nyújtásában. Ez a szent versengés majd a test szükségleteiről gondoskodik s egyben a szegények lelkét is fölemeli, éleszti és megerősíti a bizalmukat, fejükből elveri a gonosz gondolatokat, amelyeket a nyomorúság mint rossz tanácsadó sugall. Erős kézzel elfojtja az irigység és az. egyenetlenség iiszkeit, amelyek a polgárokat elválasztják s viszont fölszítja az egyetértés és a szeretet indulatát, erősíti és szorosabbra fűzi az egyéni és társadalmi béke és boldogulás nemes kötelékét. Az irgalmasságnak és a szeretetnek, azaz a szegények javára az áldozathozatalnak kereszteshadjáratára hívunk föl mindenkit, mint az egy mennyei Atyának gyermekeit, mint ugyanannak az egy családnak tagjait, tehát mint Krisztusban testvéreket és osztályos társakat az örömben és boldogságban, valamint a szenvedésben és fájdalomban egyaránt. Erre a szent küzdelemre szólítunk mindenkit, mint szent kötelességre, amely az evangéliumi tan sajátos törvényén alapszik, a szeretet parancsán, amelyet Krisztus Urunk első és legnagyobb parancsának, az összes többi parancsok foglalatának és összességének mondott. Ezt a parancsot a Mi közvetlen nagy elődünk a világháború idején az általános ellenségeskedés közt ismétetlen hangoztatta és pápaságának mintegy a jelmondatává tette. S Mi most az evangéliumnak erre az édes törvényére nemcsak mint az egész keresztény törvény foglalatára és a legfőbb kötelességre mutatunk rá, hanem egyben mint a legmagasztosabb