Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1931

Index

— 16 — 7 Az egyetlen gyógyszer. ott marad." 8, Vagyis más szavakkal: ki milyen lélekkel, lelki állapottal lép ki az életből s jele­nik meg Isten színe előtt, úgy marad örökre. Ha tisztán léped át az örök küszöböt, Isten felma­gasztal; ha bűnnel és átokkal terhelten, abban maradsz mindig. * Végignézve ezt a csatateret, melyen a sze­génység, a testi betegség és a lelki felborulás pusztítják az embert, örvénybe gázolva fajunk millióit, megindul a szivünk és a segítésnek mód­jait keressük. És ha körülnézünk, nem lehet nem látnunk azt a sok akciót, lelkes felbuzdulást, me­lyek a szegénység és főleg a téli inség gyötrelmei ellen léptek sorompóba — száz és százezreket mentve meg a nyomor és a teljes züllés gyilkos rémeitől. Hála és köszönet az igaz szeretet eme virágáért, mely még most is gyönyörűen díszlik és míg illatozik, gyümölcsöt is terem. Mindamel­lett sajnosan érezzük, hogy a nagy nyomornak azért nincsen vége. Városban, vidéken, hatalmas paloták alagsoraiban és szurtos kunyhókban sok inség rejtőzik, mert oda még nem tudott eljutni a külső akciók melegítő fénye. Ide még más is kell! A szegénység ostromzára mellett hasonló erőivel, vagy még erősebben támad a betegség. De el kell ismernünk, hogy riasztó pergő tüze el­len erős munka folyik. Kórházakban, klinikákon, kiszállások, rendelések, mentőkocsik útján rop­pant sok történik, ami régen egyáltalán nem volt. A modern fejlődés és a humanizmus nagy dolgot művelnek s a gőz és a villany segítsége mellett számtalan esetben csodás eredménnyel szüntetik meg a kínok forrását. És mégis azt látjuk, hogy a szükség csekély százalékát tudják csak ellátni és a betegségek fojtó hullámai, mint az árvíz dü­börgő vizei túlnőnek a gáton. S mit mondjunk azokról, akiknek gyötrelmét nem a nélkülözés és nem a betegség, hanem a lé­leknek tomboló vihara, félrebillenése, bukása okozza? Azt mondhatjuk, hogy ezek részére nincs és nem is lehet nyilvános akció, kórház vagy kli­nika, mert ezeknek lelki erősségre, kegyelmi té­nyekre, Isten malasztjára van és lesz szükségük. Hol van tehát a kívánt segítség a sok rejtett inség és betegség és lelki baj ellen? Mert ilyent keresünk. Minden bajnak, testi betegségnek és lelki nyomornak egy igazi, általános és valóban biztos szere van csak és ez nem más, mint Krisztus szel­leme, egy igaz vallása s ennek általános, buzgó követése. Szeretni az Istent — de mindenek fe­lett — és szeretni embertársainkat, mint saját 8 Pred 11. 3. magunkat. Ez a két főparancs.' Ezt hirdeti Krisz­tus először szavával, mely ,,eleven és áthatóbb minden kétélű kardnál." 1" Ezt hirdeti Krisztus íöldi életének vonzó példájával, melyről így szól szent János ajkával: „amint én cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek." 1 1 Ámde ezt sürgeti maga a szegénység, a testi betegség s a lelki nyomor is. Mert csak ez a szel­lem hat úgy a gazdagra, hogy fölös vagyonát és tömött erszényét megnyissa a nyomorgók részére, de nemcsak úgy, ahogyan a törvény parancsolja neki és az inség-adó kivetette reá, hanem úgy, ahogyan az élet insége tényleg követeli. De vi­szont ez termel a szegény lelkében munkaszere­tetet, hogy magáért, családjáért dolgozni siessen; hogyha pedig nem akadna elegendő munka, ez nevel lelkében türelmet, belátást és nagyrabecsü­lést az ebből származó szenvedések iránt, mert ezek teszik őt részben hasonlóvá az Isten fiához. Ez a szellem tüzeli a tudóst fáradságot nem ismerő, önzetlen munkára, hogy szenvedő ember­társát betegsége alatt segítse, ápolja, s ha lehet — megmentse, s ez ad a betegnek erőt és meg­nyugvást, hogyha fájdalmai minden készség, sze­retet és segítség dacára tovább is kínozzák. S végül ez a szellem és csak egyedül ez tudja gyógyítani a már félrebillent, meghasonlott lel­ket — a bánat könnyére égi vigasztalást, a kiet­len sivárságok helyett szivárványos derűt, a bű­nök fertője, Szodomája helyett Isten malasztjá­nak fenséges örömét és a sötét életuntság helyett az Ür kegyelmének magasba szárnyaló életindítá­sát varázsolva vissza a kiélt lélekbe. Ó jöjjetek tehát mindnyájan, mindnyájan: gazdagok, szegények, erősek, betegek és a bű­nök útján halálravált lelkek! Teljetek el a szen­vedő Krisztus örök szellemével, isteni szavával, vonzó példájával és látni fogjátok, hogy meg fog újulni ennek a szomorú, pusztulásra hajló világ­nak színe is. Ez legyen mindnyájunk közös hő imája s ezt adja meg vigaszul, jutalmul maga az Ür. Ámen. Jelen böjti szózat nagyböjt egyik vasárnap­ján a híveknek a szószékről felolvasandó. Kalocsa, 1931. február 28. f Gyula s. k. érsek. " Máté 22. 40. 1 0 Zsid. 4. 12. 1 1 Ján. 13. 15. ÁRPAD R.-T. KÖNYVNYOMDÁJA, KALOCSA.

Next

/
Thumbnails
Contents