Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1931

Index

Y - 17 1931. É V I FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK, 6. szám. 778. sz. Egyházközségi adók kivetési módjáról pénzügyminiszteri rendelet. A m. kir. pénzügyminiszter úr 89182/1927. VII. I. sz. számú körrendeletében, melyet a főegyházmegyei hiv. közi. 17. számában 4636. sz. a. közöltem, szabályozta az egyházközségi és a felekezeti iskolai adók kivetésének módját és kulcsát. A körrendelet lényege az volt, hogy az egyházközségi és felekezeti iskolai adók csak az állami törzsadók után vethetők ki. Adott esetből kifolyólag a m. kir. pénzügyminiszter ur 157574/930. sz. határozatában magyarázza fent hivatkozott körrendeletét és különbséget tesz az egyházközségi és iskolai adók közölt. A felekezeti iskolai edóra az 1868 : XXXVIII. t.-c.re való hivatkozással fenntartja korábbi álláspontját, t. i., hogy a felekezeti iskolai adók kivetésének alapját csak az állami törzsadók, tehát föld, ház és az 5 %-al kivetett általános kereseti adók képezhetik. Mégis megengedi, hogy ideiglenes adómentes házak után számított eszményi házadó alapján százalékos felekezeti iskolai adóval megróvassék az ideiglenes adómentességet élvező fél. Semmi körülmények között sem képezheti azonban a felekezeti iskolaadó alapját a jövedelemadó. Az egyházközségi adóra nézve azonban megengedi a pénzügyminiszter úr a kivetés azon módját, hogy az egyházközségi adók alapját ne az állami törzsadók, hanem a jövedelemadó alapja képezze, amint a kivetésnek ezen módját némely egyházközség ma is gyakorolja. A tapasztalatok alapján megállapítja a pénzügyminiszter ur, hogy bár ezen rendelkezés az egyházközségi adóknál nem kifogásolható, de gyakorlatilag egyáltalán nem járt olyan eredménnyel, amely ezen adóztatási módot és az adókivetést ajánlatossá tenné. Miután a két adóztatási mód (törzsadók és jövedelemadó után kivetés) összevegyítését törvényes rendelkezések tiltják, a pénzügyminiszter úr előre is figyelmezteti az egyházközségeket, hogy az állami törzsadókkal kapcsolatban jövedelemadó után is kivetést ne eszközöljenek, mert törvényes rendelkezéssel mindkét adónak együttes kezelésbe leendő bevonását, tekintet nélkül a kivetett adók %-ára, minden egyes esetben megtiltotta és a jövőben sem fogja megengedni, ami által az egyházközségek kivetéseiket utólag lesznek kénytelenek helyesbíteni. Több esperesi kerület tanácskozmányából kifolyólag azt kérte, hogy az u. n. átfutó tételeket, amelyek csak átmenetileg lesznek elkönyvelve a főnaplóban, az A. pénztár terhére engedjem íratni, illetve ott tarthassák nyilván az egyházpénztárakat kezelő lelkészek. Ezen kérelemre alábbiakban intézkedem. Megengedem, hogy az egyházpénztárakat kezelő lelkészek a templom-számadásokba „átmeneti" tételként bevezessenek olyan kiadásokat megfelelő bevételi fedezettel, amelyeknek megörökítése érdekükben áll; nevezetesen a hivatalos elszámolás tárgyát képező pénzeket, ideszámítva a papi nyugdíjalap járulékait, továbbá azon beruházásokra és jókarban tartásra fordított kiadásokat, melyek esetleg a javadalmasokat terhelik vagy azok bőkezűségét hirdetik. Az ilyen tételek a főnaplóban és a „C" alnaplóban mint átmeneti tételek jelöltessenek meg; a tételek ne vonassanak össze, hanem minden kiadást kövesse a lelkész befizetése mint bevétel, hogy mindjárt kitűnjék a megfelelő fedezet. A „C" alnapló alapján azután a kimutatásba is belekerülhetnek az átmeneti tételek esetleg külön jelzéssel (pl. C?, Ca, Co). Ha bármelyik lelkész azután e kimutatást két példányban küldi be, akkor az egyiket visszakapja, amiáltal az esetleges későbbi kutatások nagyon meg lesznek könnyítve. Magától értetődik, hogy az ilyen átmeneti bevételek és kiadások nem kerülhetnek a kimutatás vagyoni vagy zárlati tőke rovatába. 1035. sz. Átmeneti kiadások könyvelésére utasítás.