Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

— 15 — Sexuális nevelés. De ebben a nemcsak üres, hanem hamis, tiszteletlen és veszélyes követelésben még rosszabb az, hogy a természetes és profán kutatás, kísérletezés és ítélkezés tárgyává akarja tenni a nevelésre vonatkozó természetfölötti tényeket, mint pl. a papi, vagy a szerzetesi hivatást, vagy általában a kegyelem titokzatos működését, amely a természeti erőket felfokozva, azokat messze túlszárnyalja és semmiképen sem lehet fizikai törvényeknek alárendelni, mivel «a szél ahol akar, ott fúj». (Ján. III, 8.) Igen veszélyes továbbá az a naturalizmus, amely napjainkban elönti a nevelés legkényesebb területét, mint amilyen az erkölcsök tisztessége. Nagyon is elterjedt az a tévely, mely végzetes balhiedelemmel és durva szóval az ú. n. szexuális nevelésen fáradozik, botorul azt gondolva, hogy megvédheti az ifjúságot az érzéki veszélyektől tisztán természetes eszközökkel, mint amilyen a vakmerő, pláne nyilvános és különbség nélkül mindenki számára rendezett megelőző felvilágosítás és ami még rosszabb : hogy egyidőre még alkalmat is nyújtanak neki, hogy, mint mondják, hozzászokjanak és lelkük felvérteződjék a veszélyekkel szemben. Ezek súlyosan tévednek, mert nem akarják elismerni az emberi természetnek vele született gyengeségét és azt a törvényt, amelyről az apostol beszél, hogy az ész törvényével ellenkezik (Róm. VII. 23.) és nem ismerik a tapasztalatot sem, amely azt tanítja, hogy különösen az if jakban, a bűn a jó erkölcsök ellen nem annyira a tudatlanságnak, mint inkább a bünalkalmaknak kiszolgáltatott és a kegyelem eszközeitől eléggé meg nem erősített gyönge akaratnak a következménye. Ebben a kényes kérdésben, ha a körülményekre való tekintettel valamely egyéni felvilágosítás szükségessé válik, alkalmas időben annak a részéről történjék, akinek Istentől nevelői hivatása és kegyelmi állapota van és tartsa be mindazon óvintézkedéseket, amelyeket a hagyományos keresztény nevelés ismer és az idézett Antoniano eléggé leír, amikor azt mondja : «Oly nagy a mi nyomorúságunk és hajlandóságunk a bűnre, hogy gyakran ugyanazok a dolgok, amelyeket a bűn ellenszerének mondanak, alkalom és ösztönzés lehet magára a bűnre. Ezért rendkívül fontos, hogy az atya, amikor fiával ily kényes dologról tárgyal, legyen óvatos és ne menjen bele azokba a részletekbe és különféle módozatokba, amelyekkel ez a pokoli hidra megmérgezi a világ nagy részét; meg ne történjék, hogy ahelyett, hogy kioltaná, fölkelti és oktalanul lángra lobbantja e tüzet a gyermek egyszerű és gyengéd keblében. Általánosságban szólva, amíg a gyermekkor tart, elég azokat az eszközöket igénybe venni, amelyek eredménnyel vezetik be a tisztaság erényét és elzárják az utat a bűn előtt.» (Silvio Antoniano idézett művéből.) Hasonlóképen téves és kárhozatos a keresztény nevelésre az ú. n. koedukáció rendszere, amely szintén az eredeti bűnt tagadó naturalizmuson alapszik, azonkívül hogy e rendszer összes követői az eszmék siralmas összezavarásában a törvényes emberi együttélést összetévesztik a különbségeket eltüntető egyenlőséggel. A Teremtő rendelte a két nem tökéletes együttélését, de csak a házasság egységében és fokonként lefelé a családban és a társadalomban. Továbbá magában a természetben, amely szervezetben, hajlamokban és képességekben különbözőkké teszi őket, semmi bizonyíték sincs arra, hogy a két nem kölcsönös felcserélődése vagy pláne egyenlővé tétele lehetséges vagy szükséges volna. A Teremtő bölcs tervei szerint az a hivatásuk, hogy egymást kölcsönösen kiegészítsék a családban és a társadalomban épen különbségük által, amelyet ezért fenn kell tartani és előmozdítani a nevelésben a szükséges megkülönböztetéssel és a megfelelő elválasztással az életkor és körülmények szerint. Ezeknek az elveknek kell érvényesülniük megfelelő időben és helyen, a keresztény okosság szabályai szerint, az összes iskolákban, különösen a zsendülő növekedés legkényesebb és legdöntőbb korában, amilyen épen az ifjú kor; úgyszintén a tornagyakorlatokban és játékban, különös tekintettel a keresztény illemre a leányifjúságban, amelynek súlyosan visszatetsző minden kiállítás és nyilvánosság. Megemlékezvén az isteni Mester félelmetes szavairól : «Jaj a világnak a botrányokért» (Máté XVIII, 7.) kérve kérünk titeket, Tisztelendő Testvérek, hogy éber figyelemmel kísérjétek e veszélyes tévelyeket, amelyek széles körben terjednek a keresztény nép között, az ifjúság végtelen kárára. A tökéletes nevelés elérésére nagyon fontos, hogy vigyázzunk, miszerint mindazok a föltételek, amelyek a növendéket körülveszik kialakításának időszakában, azaz a körülmények összessége, amelyet környezetnek szoktak nevezni, a szándékolt célnak jól megfeleljenek. A nevelés első természetes és szükséges környezete a család, amelyet épen erre rendelt a Teremtő. Ezért rendszerint a leghathatósabb és Koedukáció. A környe zet. Család.