Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

- 14 — felügyelet, minél jobban megszaporodtak az ifjú­ság számára az erkölcsi és vallási hajótörés al­kalmai, különösen az istentelen és szabados köny­vek révén, amelyek közül sokat ördögi módon olcsó áron terjesztenek, továbbá a mozgókép­színházak látványosságai és újabban már a rádió közvetítései folytán is, amelyek úgyszólván meg­sokszorozzák és megkönnyítik az olvasást, akár­csak a mozgéképszínház a látványt. Ezek a hatal­mas terjesztési eszközök, amelyek ha egészséges elvektől vezettetnek, nagy hasznára lehetnek a tanításnak és a nevelésnek, igen gyakran csak a gonosz szenvedélyek feltüzelésének és a nyereség­vágynak a szolgálatában állanak. Szent Ágoston sóhajtozott a szenvedély miatt, amely korának keresztényeit a cirkusz látványosságaira ragadta, és drámai élénkséggel beszéli el tanítványának és barátjának Alippiusnak, szerencsére ideiglenes eltévelyedését. (Conf. VI, 8.) Mennyi ifjúi el­tévelyedést siratnak a szülők és a nevelők a mai látványosságok és a rossz olvasmányok miatt! Ezért dicsérni és támogatni kell mindazt a nevelő munkát, amely őszinte keresztény szellemmel az ifjúság iránti buzgóságból arra törekszik, hogy megfelelő könyvekkel és folyóiratokkal megismer­tesse, különösen a szülőkkel és a nevelőkkel, az erkölcsi és vallási veszélyeket, amelyek könyvek­ben és látványosságokban csalárdul megbújnak, és iparkodik jó könyveket terjeszteni és előmozdí­tani az igazán nevelő látványosságokat, nagy áldozatok árán színházakat és mozikat teremtve, amelyekben az erény nemcsak nem veszít el sem­mit, hanem sokat nyer. Ebből a szükséges felügyeletből azonban nem következik, hogy az ifjúságot el kell választani a társadalomtól, amelyben neki élnie és lelkét üdvözítenie kell, hanem hogy ma inkább mint valaha, meg kell erősíteni keresztényileg a világ csábításai és tévedései ellen, amely — mint az isteni szó figyelmeztet — mind «a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet büszkesége» (I. János II, 16.); olymódon, hogy amint Tertullián mon­dotta az első keresztényről, legyenek, amint min­den idők igazi keresztényeinek lenni kell, «a világ birtokosai, de nem a tévelyé». (De idololatria, 14.) Tertulliánnak e véleményével már eljutottunk oda, amit utolsó helyen, de mint főfontosságú dol­got óhajtunk tárgyalni, tudniillik a keresztény nevelés igazi lényegéhez, amilyennek saját céljából kifolyólag kell lennie s miáltal még világosabb lesz az Egyház mindenekfelett álló nevelői hiva­tása. A keresztény nevelésnek fő és közvetlen célja együttműködni az isteni kegyelemmel az igazi és tökéletes keresztény kialakításában : azaz magát Krisztust kialakítani a keresztségből újjászülöttek­ben, az Apostolnak szava szerint: «Fiacskáim, kiket fájdalommal szülök újra, míg Krisztus ki­alakul bennetek» (Gal. IV, 19.). Mert az igazi kereszténynek természetfölötti életet kell élnie Krisztusban : «Krisztus, aki a mi életünk» (Col. III, 4.) és minden cselekedetében hirdetnie : «hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen a mi halandó testünkön» (II. Kor. IV, 11.). Épen ezért a keresztény nevelés magában fog­lalja az emberi, érzéki és szellemi, értelmi és erkölcsi, egyéni, családi és társadalmi élet összes­ségét, nem hogy azt valamiképen is kisebbítse, hanem hogy felemelje, rendezze és tökéletesítse Krisztus példája és tanítása szerint. Ezért az igazi keresztény a keresztény nevelés következtében természetfölötti ember, aki állan­dóan és következetesen a Krisztus példájának és tanításának természetfölötti fényétől megvilágí­tott józan ész szerint gondolkozik, ítél és cselek­szik : vagyis, hogy a most használatos nyelven mondjuk, igazán és tökéletesen jellemes ember. Mert nem valami egyéni elvekből fakadó, követ­kezetes és szívós viselkedés adja az igazi jellemet, hanem csak az igazság örök elveinek kitartó követése, amit a pogány költő is elismer, amikor dicséri elválaszthatatlanul «az igaz és szándékában erős embert» (Horat. Od. 1. III, od. 3. v. 1.); de másrészről nincs befejezett igazságosság, ha csak meg nem adjuk Istennek azt, amivel Istennek tartozunk, mint az igaz keresztény cselekszik. A keresztény nevelés így beállított célja a profán világ előtt elvont dolognak tűnik fel, vagy még inkább megvalósíthatatlannak látszik, ami a ter­mészetes tehetségek elnyomása vagy megrövidí­tése nélkül és a földi életre való lemondás nélkül végre nem hajtható ; s így a társas együttlét és földi boldogságtól idegennek, a tudomány, művé­szet és műveltség minden haladása ellenségének tudják. A művelt pogányoknak tudatlanságból és előítéletből fakadó hasonló ellenvetésére — amelyet igen gyakran ismételnek az újabb idők­ben is — már Tertullián megfelelt: «Nem vagyunk idegenek az élettel szemben, mi igenis tudjuk, hogy hálával tartozunk az Istennek, Teremtő Urunknak ; műveinek semmiféle gyümölcsét vissza nem utasítjuk ; csak mérsékeljük magunkat, hogy ne használjuk azokat mérték nélkül és rosszul. S így mi sem élünk ezen a világon fórum és mészár­A keresz­tény neve­lés célja.

Next

/
Thumbnails
Contents