Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

— 15 — szék nélkül, sem fürdők, házak, üzletek, istállók nélkül, sem a ti vásáraitok vagy kereskedelmetek nélkül. Mi veletek együtt hajózunk és katonáskodunk, műveljük a földeket és kereskedünk és ezért kicseréljük portékáinkat és rendelkezéstekre bocsátjuk munkáinkat. Hogyan tünhetünk mi fel haszontalanoknak a ti ügyeitekre nézve, amelyekkel és amelyekből élünk, azt valóban nem látom». (Apol. 42.) Ezért az igaz keresztény nemcsak hogy nem mond le a földi élet dolgairól, sem nem veti meg természetes tehetségeit, hanem még kifejleszti és tökéletesíti azokat, beállítva a természetfölötti életbe, hogy így megnemesítse magát a természetes életet és magának hathatósabb támogatásról gondoskodjék nemcsak a lelki és az örök, hanem az anyagi és ideiglenes dolgokban is. Ezt bizonyítja a kereszténységnek és intézményeinek egész története, amely azonos az igazi művelődésnek és a valódi haladásnak történetével egészen napjainkig. És ezt bizonyítják különösen a szentek, akikben oly termékeny az Egyház, és csakis ő ; azok elérték a legtökéletesebb fokban e keresztény nevelés célját és előbbrevitték az amberi társadalmat minden vonatkozásban. Valóban a szentek mindig az emberi társadalom legnagyobb jótevői voltak és lesznek, aminthogy a legtökéletesebb példaképek minden osztály és foglalkozás számára, az élet minden állapotában és helyzetében, az egyszerű földművestől a tudósig, az alázatos kézművestől a hadvezérig, az egyszerű családapától a népek és nemzetek uralkodójáig, az egyszerű leányoktól és háziasszonyoktól a királynőkig és császárnőkig. És mit mondjunk azoknak az evangéliumi hithirdetőknek anyagilag is mérhetetlen munkájáról, akik a hit fényével együtt elvitték és elviszik a barbár népeknek a művelődés áldásait? Mit mondjunk a szeretet és a szociális munka sokoldalú munkásairól és a szent nevelők és nevelőnők végeláthatatlan csapatáról, akik megörökítették és megsokasították munkájukat a keresztény nevelés termékeny intézményeiben a családok érdekében és a nemzetek felbecsülhetetlen áldására? Ezek a gyümölcsei a keresztény nevelésnek, melyek épen Krisztus élete és természetfölötti ereje által fejlődnek és alakulnak az emberben ; mert Krisztus Urunk, az isteni Mester forrása s adományozója az ilyen életnek és erénynek és példájával egyszersmind általános és hozzáférhető mintaképe az emberi nem minden rétegének, de különösen — az ő munkás, rejtett, engedelmes életének minden egyéni, családi és társadalmi erényekkel ékes szakában — az ifjúságnak. S ezek a végtelen értékű nevelői kincsek, amelyeket csak épen részben említettünk, annyira az Egyház sajátja, hogy annak lényegét alkotják, mert az Egyház Krisztusnak misztikus teste, Krisztusnak szeplőtelen jegyese és ezért a legtermékenyebb anya, fenséges és tökéletes nevelő. Ezért tört ki a nagy és zseniális szent Ágoston akinek most 1500 éves emlékét ünnepeljük — szent érzelemmel eltelve ez iránt az anya iránt, ezekben a szavakban : «0 katholikus Egyház, keresztények igazi anyja, te méltán hirdeted, hogy nemcsak legtisztábban kell tisztelni magát az Istent, akit követni a legnagyobb boldogság, hanem azonkívül a felebaráti szeretetet úgy gyakorlod, hogy arra a sok bajra, amelyekben a bűn következtében szenvednek a lelkek, nálad mindig ír található. Te gyermekileg irányzód és neveled a kisdedeket, erővel az ifjakat, finomsággal az öregeket a testnek és a léleknek szükségletei szerint. Te szinte szabad szolgaságba helyezed a gyermekeket szülőikkel szemben, a szülőket meg jámbor hatalommal a gyermekek fölé. Te egyesíted a testvért a testvérrel a vallás bilincsével, amely erősebb és szorosabb a vérnek bilincsénél ... Te nemcsak a társadalom kötelékeivel fűzöd össze a polgárokat, a nemzeteket és minden embert, hanem a testvériség kötelékével, az első közös ősszülők emlékével. A királyokat megtanítod, hogy vigyázzanak népeikre ; a népeket, hogy engedelmeskedjenek királyaiknak. Szorgosan megjelölöd, kinek jár tisztelet, kinek szeretet, kinek félelem, kinek vigasztalás, kinek figyelmeztetés, kinek buzdítás, kinek feddés, kinek szemrehányás, kinek büntetés; megmutatod, hogy nem mindenkinek jár minden, de mindenkinek kijár a szeretet és senkinek sem a sértés.» (De moribus ecclesiae catholicae, lib. I. c. 30.) Emeljük fel, ó Tisztelendő Testvérek, szívünket és kezeinket könyörgőleg az ég felé, «lelkünk Pásztorához és Püspökéhez» (I. Péter II, 25.), az isteni Királyhoz, aki «törvényt ad a kormányzóknak», hogy mindenható erejével adja meg, hogy a keresztény nevelésnek ezen fényes eredményei megmaradjanak és megsokasodjanak «az egész világon» az egyének és a nemzetek minél nagyobb előnyére. Ezen égi kegyelmek oltalmában, atyai szeretettel adjuk Nektek, Tisztelendő Testvéreim, a Ti Papjaitoknak és népeteknek az Apostoli Áldást. Befejezés. l Kelt Rómában, szent Péter sírjánál, 1929 dec. 31. Pápaságunk nyolcadik évében. XI. Pius pápu.