Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

- 12 — ben, amely csak lehetséges, hogy így a családdal és az Egyházzal együtt a keresztény nevelésnek egy szentélyét alkothassák, mert ellenkező esetben céljától eltérne és a rombolás eszközévé válnék. Ezt nyíltan elismerte egy világi író is, akit pedagógiai iratai miatt annyira ünnepeltek (bár nem mindenben dicséretreméltó, mert a liberálizmustól van megfertőzve), aki azt vélte : «Az iskola, ha nem templom, akkor barlang»; továbbá: «Amikor a tudományos, szociális, családi, vallásos nevelés nincsenek összhangban, az ember boldogtalan, tehetetlen». (N. Tommaseo, Pensieri suli' educazione, I. 3, 6.) Épen ebből következik, hogy a nevelés alapelveivel ellenkezik az ú. n. semleges, vagy laikus iskola, amelyből kizárják a vallást. Ily iskola gyakorlatilag különben sem lehetséges, mert a valóságban vallástalanná lesz. Fölösleges megismételnünk azt, amit ebben a kérdésben elődeink, különösen IX. Pius és XIII. Leó kinyilvánítottak, akiknek idejében kezdett dühöngeni a laicizmus a nyilvános iskolákban. Mi felújítjuk és megerősítjük nyilatkozataikat és a szent kánonok előírásait, amelyek az akatholikus vagy semleges, vagy vegyes iskolák látogatását, azaz olyanokét, amelyek egyformán nyitva állnak katliolikusoknak és akatholikusoknak különbség nélkül, eltiltja a katholikus gyermekeknek és csak az illetékes püspök ítélete alapján a hely, idő meghatározott körülményei között és különleges óvadék mellett tűri. (Cod. J. C. c. 1374.) És katholikusok számára még az a vegyes iskola sem engedhető meg, amelyben, bár vallásos tanításukról gondoskodás történt, a többi tanítást nem katholikus tanítóktól kapják akatholikus növendékekkel együtt. Pusztán az a tény, hogy valahol vallásoktatás van (gyakran igen szűkmarkúan), még nem tesz egy iskolát az Egyház és a keresztény család követelményeinek megfelelővé és méltóvá arra, hogy katholikus növendékek látogassák. Ehhez az szükséges, hogy az egész tanítást s az iskola egész berendezését: tanerőket, tanmenetet és könyveket, minden tárgyban keresztény szellem hasson át az Egyház irányítása és anyai felügyelete mellett oly módon, hogy a vallástan az egész tanításnak az alapja és koronája legyen az összes fokozatokon, nemcsak az elemiben, hanem a közép- és a felsőiskolákban is. «Szükséges — hogy XIII. Leó szavaival éljünk —, hogy nemcsak meghatározott órákban tanítsák az ifjaknak a vallástant, hanem hogy az egész nevelés keresztény jámborságot leheljen. Ha ez hiányzik, ha ez a szent lehellet nem járja át és nem melegíti a tanítók és növendékek lelkét, nagyon kevés hasznot merítenek bármely tanból és gyakran nem csekély károkat tapasztalnak». (Ep. enc. Militantis Ecclesiae, 1. aug. 1897.) Ne mondja senkise, hogy az állam vallásilag megoszlott nemzeteknél képtelen máskép ellátni a nyilvános tanítást, mint csak semleges vagy vegyes iskolával; mivel az állam észszerűbben és könnyebben is megoldhatja ezt a kérdést, ha szabaddá teszi és megfelelően támogatja az Egyház és a családok kezdeményezését és munkáját. És hogy ez kivihető, a családok megelégedésére, a tanítás, a béke és a köznyugalom előnyére, azt bizonyítja azoknak a vallásilag megoszlott nemzeteknek a példája, amelyeknél az iskolai rendelkezés megfelel a családok nevelői jogának s nemcsak ami az egész tanítást illeti — különösen a tiszta katholikus iskolákban a katholikusok számára —, hanem ami az osztó igazságot is illeti, a pénzbeli támogatást az állam részéről a szülőktől akart egyes iskoláknak. Vegyes vallású vidékeken az is megtörténik, a katholikusoknak nem csekély megterhelésével, hogy a püspöki kar vezetésével és a világi és szerzetes papság fáradhatatlan munkásságával saját költségükön tartanak fenn katholikus iskolákat gyermekeik számára, amint azt lelkiismeretük súlyos parancsa megköveteli és nagylelkűséggel és dicséretes állhatatossággal kitartanak szándékukban, hogy tökéletesen biztosítsák azt, amit mintegy jelszavuk gyanánt hirdetnek : «Katholikus nevelést, az egész katholikus ifjúság számára, katholikus iskolákban». S ha már hozzájárulását, amint pedig az osztó igazság megkívánja, az államkincstár nem adná meg, akkor legalább nem akadályozhatja meg az államhatalom, amely ismeri a családok jogait és a törvényes szabadság elengedhetetlen feltételeit. Ahol pedig ezt az elemi szabadságot is akadályozzák és különböző módon hátráltatják, ott a katholikusok a legnagyobb áldozatok árán is fenn fogják tartani és meg fogják védeni iskoláikat és gondoskodni fognak arról, hogy igazságos iskolatörvények hozassanak. Mindaz, amit a hívek megtesznek, hogy előmozdítsák és megvédjék a katholikus iskolát gyermekeik számára, színtiszta vallásos munka és ezért a Katholikus Akció főfeladata. S ezért különösen kedvesek a mi atyai szívünknek és a legnagyobb dicséretre méltók azok az egyesületek,