Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

- 84 — 4313. sz. Melodiae gradualis Romani quo ritmo disponuntur. Ad II. Affirmative in casu necessitatis. Ad III, Unicutn signum crucis cum Crucifixo, adhibita formula: „Benedictio Dei Omnipotentis, Patris et Filii et Spiritus Sancti descendat super vos. et maneat semper". R. Amen. Atque ita rescripsit. Die 11 Maii 1911. Fr. S. Card Martineiii, Praefectus. L. f S. f Petrus La Fontaine, Ep. Charystien., Secretarius Főtisztelendő Haberl X. Ferenc prelátus úrnak. A németországi „Szent Cecilia" Egyesület Elnökének. Regensburg. Bajorország. Öszentségének tudomására jutott, hogy különösen Németországban és az amerikai Egyesült Államok németlakta vidékein a liturgikus ének vatikáni kiadása körül teljesen hamis és ugyanazon éneknek az egész Egyházban leendő egységesítésére nagyon káros befolyású nézet kezd elterjedni. Azt terjesztik ugyanis, hogy a Szentatya, mikor ezt a fentemlített kiadást meghirdette, semmiféle sajátos ritmust sem szándékozott elfogadni az említett kiadás melódiáiban, hanem az egyes énekmestereket hatalmazta fel arra, hogy a hangjegysorok anyagához olyan ritmust alkalmazzanak, amilyet legmegfelelőbbnek gondolnak. E véleménynek hamis voltót a vatikáni kiadások egyszerű átvizsgálása is bizonyítja, ahol a dallamok a „szabad ritmus"-nak nevezett rendszer alapján vannak elrendezve, amely szabad ritmusnak főbb alkalmazási elvei magának a Graduale Romanumnak előszavában fel vannak nyomatékosan sorolva azért, hogy mindenki ezekhez tartván magát, az egyház éneke mindenütt egyformán kerüljön kivitelre. Ezenkívül tudvalevő dolog, hogy a liturgikus könyvek összeállítására kiküldött pápai bizottság kezdettől fogva a Szentszék nyilt jóváhagyásával kimondottan úgy intézkedett, hogy az egyes dallamokat evvel a ritmussal jelölte meg a vatikáni kiadású liturgikus könyvekben. Végül a Graduale Romanum jóváhagyó záradéka, — amellyel a Szentatya rendeletére látta el ezt a müvet a Rituskongregáció — ahogyan kiterjed mindazon elvekre, amelyek alapján a vatikáni kiadás elkészült, épenúgy a dallamok ritmusbeli jellegére is vonatkozik és igy ez a ritmikus jelleg magától a hivatalos kiadástól el nem választható tényező. Következésképen a Szentatya és a Rituskongregáció álláspontjától mindig távol állott és most is távol áll a gregoriánus ének helyreállításának munkájában az a felfogás, hogy az egyházi dallamoknak ilyen fontos és lényeges elemét, amilyen az Egyház énekének a ritmusa, egyesek belátására és önkényére lehessen bízni. Főtisztelendőségedet annak a tekintélynek révén, amelynek mint az érdemekben gazdag német Cecilia Egyesület elnöke örvend, ezennel felkérem, ismertesse jelen soraimat az említett egyesület minden tagjával és egyúttal vegye rá az egyházi zene művelőit arra, hogy álljanak el olyan további kísérletektől, amelyek az egyházi ének terén folyó archeológiai, történelmi és irodalmi kutatásokat tekintve, semmiféle komoly és kielégítő eredményre nem vezethetnek. Ezek a kísérletek legfeljebb arra volnának alkalmasak, hogy a kevésbbé szakavatottak elméjében zavart keltsenek és a hiveket elidegenítsék a gregoriánus éneknek attól a reformjától, amelyik a Szentatya szándékának megfelel és amelyet a ritmus tekintetében is nemcsakhogy elfogadtak, hasznos és mélyreható tanulmányaikkal tökéletesítettek a gregoriánus ének leghirnevesebb elméleti művelői, hanem amelyet teljes és jóleső sikerrel gyakorlatban is használ a világ minden részében elszórt ezernyi énekiskola. A fentieket a Szentatya külön megbízásából volt kötelességem tudomására juttatni. Kiváló tisztelettel és nagyrabecsüléssel Róma, 1910. február 18. Fr. S. Card. Martineiii Praefectus. Kalocsa, 1928. október 30 f Gyula s. k. érsek. ÁRPÁD R.-T. KÖNYVNYOMDÁJA, KALOCSA.