Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

— 85 FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 21. szám. 4350. sz. A hitoktatás javítása és ellenőrzése a zsinat figyelmébe ajánltatik. A kath. népiskolák közigazgatására vonatkozó, püspökkarilag előírt rendszabályok a hitoktatás ellenőrzését a községi és állami népoktatási intézetekben, az alsóbb kereskedelmi és iparos tanonciskolákban az egyházmegyei főtanfelügyelőre bízzák (I 7. § 5. lap) Az egyházmegyei statutumok (VI. Tit. 1. § 17. Nr. 4, 8. Pag. 115.) a plébánosok hitoktatásának ellenőrzését a ker. esperesek kötelességévé teszik. A káplánok és hitoktatók katechetikai oktatásának mindenkori ellenőre a plébános, akit a Codex I C. a catechesisért ismételten felelőssé tesz. (Can 467, 1529 és követk.) Ugyancsak a lelkész kötelessége ellenőrizni azon világiakat, akik főleg a szállási iskolákban a hitoktatást végzik. Külön érseki biztosok vannak a középiskolai hitoktatás ellenőrzésére kiküldve. Az összes hitoktatók ezenkívül kötelesek kidolgozott részletes tantervüket felülvizsgálás és jóváhagyás végett Hozzám terjeszteni. (Rendszabályok III. 2. §. 81. 1.) A hitoktatás ellenőrzésére szolgál továbbá a végzett anyagnak óráról órára az iskolai naplóba való bejegyzése. Mindezek dacára a hitoktatás sok kivánni valót hagy hátra. A lélek nélkül végzett hitoktatásban a hitoktatónak sincs öröme, ezt nem végzi szívesen, belőle a gyermeknek sincs sok haszna. A rossz módszer is megbosszulja magát. Hátrányos a gyermekre és a hitoktatóra egyaránt. A megszokás is veszedelmessé válhatik; lanyhává teszi a hitoktatót. Az önképzésnek is vannak akadályai. A hitoktatás ellenőrzése hiányosnak mondható, és pedig nemcsak azért, mert a felülbirálatra, illetve ellenőrzésre hívatott tényezők egyéb elfoglaltságuknál fogva a hitoktatás ügyeinek intézésével keveset foglalkozhatnak; hanem azért is, mert a szakfelügyelet hiányzik, az ellenőrzés külsőségekre, a katekizmus beemlézésére irányul; a módszert sokszor figyelmen kívül hagyja ; arra sem ügyel, hogy a hitoktatása kath. hit megkedvelésére és gyakorlására irányuljon. Korábban főleg a középiskolai hitoktatás volt fogyatékosé tekintetben. Részben ennek következménye volt az egyházhoz hideg, vele sokszor ellenséges érzületű intelligentia felnevelése, elhatalmasodása. Mivel az egyházmegyei zsinat figyelmét főleg a legméltóságosabb Oltáriszentségre irányítottam, azt akarom elérni, hogy a zsinat üdvös határozatai révén a tanuló ifjúság lelke minél eucharisticusabb szellemű legyen. Arra nézve kérem tehát a zsinat véleményét I. hogy a hitoktatás tökéletesebb, korszerűbb végzése által ez a kívánt eredmény hogyan volna elérhető és megőrizhető ? A kérdés súlypontja nem a hitoktatás segédeszközein, ahitbuzgalmitársulatok vezetésén, a gyakrabbi gyóntatáson etc, hanem azon van: mikép lehetne a hitoktatás tökéletesítését a plébániákon elérni ? A felelet részben adva van, mert a theologia és a tanítóképezde öt évfolyamúvá tétetvén ugy az újmiséseknek, mint a tanítóknak a katekizálásban való bővebb kiképzése lehetővé vált. A tanítóknak az egyházi ismeretekben való jobb kiképzése végett súlyt helyezek arra, hogy a tanítók a theologiai tudást nagy mértékben tisztázó és az egyházi intézkedéseket legjobban megmagyarázó egyházjogban is jártasságra tegyenek szert Ezenfelül főkép az idősebb, illetve a hitoktatást végző tanítók részére a szünidőben szívesen tartatnék hitoktatási tanfolyamot, ha ennek kivitele nagyobb akadályokba nem ütközik. Manapság már sokkal jelentéktelenebb tárgyak minél jobb közlése és gyorsabb tanítása érdekében szaktanfolyamokat tartanak. A külföld, legkivált a németek ezen a téren is vezetnek és a szakemberek, a hitoktatók részére értekezleteket tartanak. Azt hiszem, kis jóakarattal ez nálunk is megvalósítható volna. Értesülésem szerint többen — a világiak részéről is — gyönyörű eredményeket érnek el a hitoktatás terén. Az ilyenektől jó volna a felnőtteknek is tanulni