Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1926

Index

— 4 életükben megjutalmazni vagy megbüntetni, mint amely a birói hatalomtól el nem választható. Azonkívül a végrehajtó hatalmat sem vitathatjuk el Krisztustól, mert Krisztus akaratának mindenki engedelmeskedni köteles s már előre meghirdette a makacsokra a büntetést, amelyet ezek el nem kerülhetnek. Krisztus országa elsősorban lelki és a lelki dolgokra vonatkozik, amit úgy a szentírás idézett szavai világosan jeleznek, mint az Úr Jézus viselkedése is bizonyít. Midőn a zsidók, sőt maguk az apostolok több adolt alkalommal azt a téves hitet nyilvánították, hogy a Messiás a zsidó népet fölszabadítja és Izrael földi országát helyreállítja, Ő maga eloszlatja a téves véleményt és ledönti a hiú reményt; s mikor az őt kísérő bámulok sokasága királlyá akarja kikiáltani, elutasítja a királyi nevet és dicsőséget, menekül és elrejtőzik. A római helytartó előtt pedig kinyilvánítja, hogy országa nem e világról való. Országa az evangéliumokban úgy jelenik meg, mint amelybe az emberek a bűnbánat gyakorlásával készülnek s csak hittel és a keresztség fölvételével lépnek be, amely külső szertartás ugyan, mégis belső újjászületést jelent és okoz. Ez az ország egyedül a sátán országával és a sötétség hatalmával van ellenkezésben s polgáraitól megköveteli azt, hogy szivüket a gazdagságtól és a földi dolgoktól elvonva, a szelid erkölcsöket többre becsüljék s az igazságot éhezzék és szomjúhozzák, sőt önmagukat is megtagadják és keresztjüket hordozzák. Krisztus mint Megváltó az egyházat saját vérével szerezte s mint Főpap önmagát a bűnökért áldozatul bemutatta és folyton bemutatja. Ki nem látná tehát, hogy királyi méltósága is a megváltói és főpapi méltóságnak természetét viseli magán és azzal egyformán lelki? Mégis súlyosan tévedne, aki az Istenembertől elvitatná a polgári ügyek fölött a hatalmat, hiszen neki az Atyától teljes hatalma van a teremtmények fölött úgyannyira, hogy minden az ő akaratának van alávetve. Tény azonban, hogy amíg a földön élt, ennek a hatalomnak gyakorlásától teljesen tartózkodott, az ideiglenes javak birtoklását és intézését megvetette, azokat birtokosaiknak meghagyta s most is meghagyja. Szépen kifejezi ezt a vers: Non eripil mortalia, qui regna dat coelestia — nem foglal múló országot, ki adja a mennyországot. Tehát a mi Megváltónk királysága az összes embereket magában foglalja. Örömmel tesszük Magunkévá felejthetetlen emlékű elődünk,XIII.Leó pápa idevonatkozó szavait: «Krisztus országa nemcsak a katholikus nemzetekre és azokra terjed ki, akik a szent keresztség fölvételével jogilag az egyházhoz tartoznak, bár a tévedés eltéríti vagy a visszavonás elválasztja őket a szeretet közösségétől, hanem felöleli mindazokat is, akik nem keresztények, úgy hogy Jézus Krisztus hatalma alatt áll az egész emberi nem». (Enc. Annum Sanctum 1899 máj. 25.) S nincs ebben a tekintetben semmi különbség az egyének, a családok és államok közt, mert a különféle közületek épen úgy Krisztus hatalma alatt vannak, mint az egyének. Ugyanaz az egyéni, mint a közös üdvözülés forrása. Nincs másban senkiben üdvösség, mert nem is adatolt más név az ég alatt az embereknek, amelyben nekünk üdvözülnünk kellene. (Ap. Csel. 4, 12.) Ugyanaz az egyes polgárok és az államok boldogulásának és igaz boldogságának szerzője. Nem lehet mástól boldog az állam, mint az egyes ember, mert az állam nem más, mint az emberek egyetértő sokasága. (Sz. Ágoston, Levél Macedoniushoz. 3. fej.) Tehát a nemzetek kormányzói ne vonakodjanak odahatni, hogy Krisztus, a Király iránt a tisztelet és hódolat nyilvános adóját leróják úgy ők maguk, mint népeik, ha azt akarják, hogy csorbítatlan tekintéllyel fejleszthessék és növelhessék a haza javát és boldogulását. Mert amit pápaságunk kezdetén a tekintély és közhatalom tiszteletének meggyengüléséről írtunk, az a mai időkre nagyon is ráillik: «Miután Istent és Jézus Krisztust a törvényekből és a közéletből kizárták s a tekintélyt már nem Istentől, hanem az emberektől származtatják; magának a tekintélynek alapjai megrendültek, mert elvonták az alapokot, amiért egyeseknek joguk van parancsolni, másoknak kötelességük engedelmeskedni. így szükségképen megingott az egész emberi társadalom, amely nem nyugodott többé szilárd pilléreken». (Enc. Ubi ai'cano.) Pedig ha az emberek a magán- és a közéletben elismerik Krisztusnak királyi tekintélyét, hihetetlen előnyök háramlanak a polgári társadalomra : a valódi szabadság, a fegyelem és higgadtság, a megértés és béke. Krisztusnak királyi méltósága a fejedelmek és kormányok emberi tekintélyét megszenteli, a polgárok kötelességérzetét és engedelmességét viszont megnemesíti. így szent Pál apostol, bár csak az asszonyoknak és szolgáknak parancsolta, hogy férjeikben és uraikban Krisztust tiszteljék, intette őket, hogy ezeknek