Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1926

Index

APOSTOLI KÖRLEVÉL A TISZTELENDŐ TESTVÉREKHEZ: A PÁTRIÁRKÁKHOZ, ÉRSEKEKHEZ, PÜSPÖKÖKHÖZ ÉS A TÖBBI RENDES JOGHATÓSÁGOT GYAKORLÓ FŐPAPOKHOZ, AKIK BÉKÉBEN ÉS KÖZÖSSÉGBEN ÉLNEK AZ APOSTOLI SZENTSZÉKKEL, A MI URUNK JÉZUS KRISZTUSNAK, MINT KIRÁLYNAK TISZTELETÉRE BEÁLLÍTANDÓ ÜNNEPRŐL. XI. PIUS PÁPA. Tisztelendő Testvérek! Üdvöt és apostoli áldást 1 Az első körlevélben, amelyet a pápai trón elfoglalása után az összes püspökökhöz intéztünk, az emberi nemet sújtó és gyötrő bajok legfőbb okait kutatva, világosan rámutattunk, hogy ama bajok árja azért zúdult a világra, mert az emberek nagyrésze az Ür Jézust és az ő szent törvényét száműzte a magánéletből, a családból és a közéletből s hogy mindaddig nem ragyoghat föl a népek közt a tartós béke biztos reménye, amíg az egyének és az államok az Üdvözítő uralmát elvetik és elutasítják. Azért, amint hangsúlyoztuk, hogy «Krisztus békéjét Krisztus országában kell keresni)); úgy a cél eléréseért minden lehetőnek elkövetését ígértük. Krisztus országában — mondjuk — mert úgy láttuk, hogy a béke fölújítására és megszilárdítására nem törekedhetünk hathatósabban, mint a mi Urunk országának helyreállításával. Közben jobb idők kétségtelen reményét keltette Bennünk a népek részint ébredező, részint hevesebben föllángoló vágyakozása Krisztushoz és az ő egyedül üdvözítő egyházához. Amiből következtethettük, hogy sokan, akik a Megváltó országát megvetvén, hazátlanok lettek, készülnek és sietnek az engedelmesség útjaira viszszatérni. S valóban mindaz az örökké emlékezetes dolog, ami a szentév folyamán történt és lezajlott, nemde az egyház Alapítójának, az Urnák és a Királyok Királyának tiszteletét és dicsőségét növelte? Például a szent missziók nyilvános kiállításán az emberek lelkét és szivét bizony nagyon meghatotta az egyháznak szakadatlan törekvése az ő isteni Jegyese országának folytonos terjesztésére az egész kontinensen és az óceán legtávolabbi szigetein; a teriiletek nagysága, amelyeket hős és törhetetlen akaratú misszionáriusok sok verejtékkel és vérrel a kereszténységnek meghódítottak; s azoknak az országoknak kiterjedése, amelyeket még a mi Királyunk szelíd és üdvösséges uralma alá kell hajtani. Azután mi egyéb lehetett a sok zarándoknak célja, akik a szent időben püspökeik és papjaik vezetése alatt Rómába jöttek, mint lelküket megtisztítva, az apostolok sírjánál és a Mi színünk előtt nyilvánosan megvallani, hogy Krisztus országának tagjai és azok kívánnak maradni. S akkor is új fényben tündöklött a mi Üdvözítőnk országa, midőn hat hitvallót és szüzet hősi erényeik elismerésével az égi szentek sorába iktattunk. Mily gyönyörűség és vigasztalás töltötte be lelkünket, midőn szent Péter fényes bazilikájában a hívők megszámlálhatlan tömege előtt elhatározásunk nyilvánítása után fölhangzott a hálaadó imádság: Dicsőség Királya, Ür Krisztus 1 Mert amíg az Istentől elidegenedett emberek és államok az égő gyűlölködés és belső zavarok folytán a romlásba és végpuszlulásba rohannak, addig az Isten egyháza a lelki élet eledelét nyújtja az emberi nemnek s a férfiak és nők neméből szent nemzedéket szül és táplál Krisztusnak, aki meg nem szűnik mennyei országának örök boldogságába hívni azokat, akik földi országának hű és engedelmes alattvatói voltak. Mivel továbbá a jubileumi esztendőre esett a niceai zsinatnak 1600-ik évfordulója, a századforduló megünneplését annál szivesebben elrendeltük és megültük Magunk is a vatikáni bazilikában,