Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1926

Index

mert ez a zsinat mondotta ki az egyszülött Fiúnak egylényegűségét az Atyával, azt hitágazattá avatta és a Hiszekegybe beszőtte a szavakat «s országának nem leszen vége» s így Krisztus királyi méltóságát hirdette. Tehát ez a szentév több módot nyújtott Krisztus országának megvilágítására. Azért hitünk szerint apostoli hivatásunknak nagyon is megfelelően járunk el, ha a sok bibornok, püspök és a hivők serege által egyenkint és közösen Elénk terjesztett kérelemnek engedve, ezt az évet úgy zárjuk be, hogy az egyházi ünnepkörbe az Úr Jézus Krisztusnak, mint Királynak, külön ünnepét beiktatjuk. Ebben a tárgyban annyi gyönyörűségünk telik, hogy róla Hozzátok, Tisztelendő Testvérek, hosszasabban kívánunk szólani. A ti dolgotok lesz, hogy amit Krisztusnak, a Királynak tiszteletéről mondunk, azt a nép értelméhez és lelkivilágához szabjátok, hogy az előírandó ünnepnek évenkint való megünneplése sok lelki hasznot hajtson. Már régi általános szokás Krisztust bizonyos értelemben Királynak nevezni a kiválóság legfőbb foka miatt, amellyel az összes teremtmények fölé emelkedik. így mondjuk, hogy az emberi ész fölött uralkodik nemcsak elméjének éle és tudásának gazdagsága miatt, hanem azért, mert ő az Igazság maga és szükséges, hogy a halandó emberek az igazságot tőle merítsék és engedelmesen elfogadják. Hasonlóképen uralkodik az emberek akarata fölött nemcsak azért, mert benne az isteni akarat szentségével tökéletesen egyezik az emberi akarat tisztasága és alárendeltsége, hanem azért is, mert sugalmazásával szabadakaratunkat úgy befolyásolja, hogy a legnemesebb elhatározásokra jutunk. Krisztus végül a szivek királya minden tudományt fölülhaladó szeretete,

1 a sziveket megnyerő szelídsége és jósága miatt. Soha senkit úgy nem szerettek, nem szeretnek s nem fognak szeretni, mint Krisztus Jézust. De hogy mélyebben a tárgyba merüljünk, mindenki kénytelen elismerni, hogy Krisztusnak, mint embernek, a szó szoros értelmében is királyi nevet és hatalmat kell tulajdonítanunk, mert csak mint emberről mondhatjuk Róla, hogy az Atyától nyerte a hatalmat, a tisztességet és az országot. (Dan. 7, 14.) Az isteni Ige ugyanis egylényegű lévén az Atyával, szükségképen mindent közösen birtokol az Atyával, tehát a teremt1 Ef 3, 19. mények fölött a legfőbb és legteljesebb uralmat is. Ugyebár, lépten-nyomon olvassuk a szentírásban, hogy Krisztus király? Róla mondja az írás: Jákobból lesz az uralkodó (Num. 24, 19.), aki az Algától királlyá rendeltetelt Sionon, az ő szent hegyén s megkapja a pogányokat örökségül és birtokul a föld határait. (2. Zsolt.) A nászének, amely igen gazdag és hatalmas király képében Izrael eljövendő valódi királyát magasztalja, így szól: A te széked, Isten, mindörökön örökké áll, igazság pálcája a te országod pálcája. (Zsolt. 44, 7.) Több hasonló helyet elhagyva, még azt idézzük, amely Krisztus ismertetőjeleit világosabban jelzi és megjósolja, hogy országa, amelynek nem leszen halára, az igazság és béke javaiban bővelkedik. Az ő napjaiban kivirágzik az igazság és a béke bősége... Es a tengertől a tengerig fog uralkodni és a folyóvíztől a földkerekség határáig. (Zsolt. 71, 7—8.) Fölsorakoznak ide még a próféták gazdagabb jóslatai s különösen Izaiás közismert jóslata: Kisded született nekünk és fiú adatott nekünk, kinek vállán vagyon a fejedelemség; és hivatik az ő neve csodálatosnak, tanácsadónak, Istennek, erősnek, a jövendőség atyjának, békesség fejedelmének. Gyarapodni fog birodalma és a békességnek nem lesz vége; Dávid királyi székén és az ö országában ül, hogy megerősítse azt és megszilárdítsa az Ítélet és igazság által mostantól és mindörökké. (Iz. 9, 6—7.) Izaiáshoz hasonlóan jövendölnek a többi próféták. így Jeremiás Dávid igaz csemetéjének föltámadását jósolja, aki országiam fog, mint király és bölcs leszen s Ítéletet és igazságot tesz a földön. (Jer. 23, 5.) Dániel előre hirdeti az Isten által alapítandó országot, amely föl nem oszol mindörökké... megmarad mindörökké; s kevéssel azután hozzáteszi: Nézék tovább az éjjeli látomásban és íme az ég felhőiben jöve egy, mint az ember fia és az Ős-öreghez közeiedék és az ő színe elé vivék öt. Ki hatalmat ada neki és tisztességet és országot, hogy minden népek, nemzetségek és nyelvűek szolgáljanak neki; az ő hatalma örökkévaló hatalom, mely el nem vétetik, és országa, amely el nem enyészik. (Dan. 7, 13—14.) S Zakariás jóslatát a szegény királyról, ki szamáron ülve, a szamár fiatal vemhén jő Jeruzsálembe a nép vigadása mellett, mint igaz és üdvözítő, nemde beteljesedettnek hirdetik és bizonyítják az evangéliumok szent írói? Ugyanaz a tan a Krisztus-királyról, amelyet az ószövetség könyveiből kimutattunk, épenséggel