Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1926

Index

— 19 — művelné- Braziliának vannak síkságai, melyek az egész mai emberiséget eltartanák. Oroszország mostani lakosságának ötszörösét tudná ellátni. Afrikának egyes lapályain annyit lehetne termelni, amennyi az egész emberiségnek elégvolna. A mi szépséges alföldünkön is sok ezer holdat boríta­nak vadvizek, sok ezer holdra megy a futóhomok­kal borított területek száma, mit az emberi munka bőven termő paradicsomkertté tudna varázsolni. 3. Nem is ebben kell keresni a baj igazi okát szeretett Híveim, hisz épen a szegény, kevés földdel, csekély vagyonnal biró családoknál ál­talában több a gyermek, mint a vagyonosoknál. A baj igazi oka az önzés, kényelemszeretet, élvezetvágy, anyagias felfogás, mely a csalá­dokban lábrakapott s a szülők felfogását meg­mételyezte. Népünk széles rétegeinél puszluló­félben van a vallásos hit és az Istenbe vetett szilárd bizalom. Oly nép, mely szent vallásunk örök forrásaiból merít, nem némítja el magában a lelkiismeret szavát, hanem erős lélekkel száll szembe az élvezetvágy és kényelemszeretet min­den csábításaival. Nem lehet tagadni, hogy a gyermek léte­zésének első pillanatától kezdve áldozatot jelent az anyára, apára, a család valamennyi tagjára. Csakhogy épen az áldozatos szeretet az, mílől sok anya, apa, családtag irtózik. A kényelmes, gondatlan élet, szórakozás, öltözködés, urhat­námság szetetete, a neveléssel járó gondok és szenvedések sok anyát visszatartanak attól, hogy az anyaság terheit örömmel vegye magára. Micsoda eltévelyedése ez szeretett Hiveim az emberi természetnek! Az anyai szívet áldoza­tosnak alkotta Isten. A tékozló fiú, ki messze tévedt a szülői háztól, lerongyolódva, megtörten, az atya neheztelése elől az anyai szívhez szo­kott menekülni, mivel érzi. hogy ott meghall­gatásra, bocsánatra, résztvevő szeretetre talál. Az anyai szeretet nem szokott félni a virrasz­tástól, mikor arról van szó, hogy beteg gyer­mekének fájdalmát enyhítse. Az anyai szeretet mélysége kimeríthetetlen. Az anya sír, rimán­kodik, szenved, nélkülöz, hihetetlen nagy áldo­zatokra kész, hogy szíve vérével táplált mag­zatát megmentse és boldogítsa. Mi lesz ebből a szerencsétlen emberiségből, ha a keresztény anyák szívéből kipusztul a gyermek szeretete, az az áldozatkészség, mely a gyermek érdeké­ben semmiféle szenvedéstől nem riad vissza ? A családokból, városaink és falvaink utcáiról eltűnnek a mosolygó gyermekarcok, meghal az életkedv és a vidámság, az élet zaját, mely édes muzsika Istennek s embernek egyaránt, felváltja majd a halál siri csendje, s utcáink olyanok lesznek, mint egy néma temető. Az apát, a családfőt munkára, küzdelemre alkotta a Teremtő. Az ő verejtékes vagy gond­barázdás homlokára, az ő munkás kezeire bi­zalommal tekintenek az anya s a gyermekek egyaránt Az ő küzdő gondoskodása reményt csepegtet borús napokban is a család minden egyes tagjába. Tőle tanulja a gyermek a küz­delmes élet terhét viselni, a kenyeret adó mun­kát megszeretni. Elpusztul az a nép, melynek férfiai lemondanak a munka és küzdelem gyö­nyörűségéről, tétlenségbe, kényelembe, dőzsö­lésbe merülnek s ahelyett, hogy gyermekeikre a dolgos élet szeretetét hagynák örökségül, nagy vagyonnal, sok pénzzel kényelmes életet kívánnak azok számára biztosítani. Ahol egy gyermek, vagy kevés gyermek van, ott mindenki kényezteti őket, a kényez­tetett gyermek pedig tapasztalat szerint hálátlan, felnőtt korában sok keserűséget okoz szüleinek. Sokszor eltékozolja azt, amit örökségül kapott, nem egyszer koldusbotra jut s szüleit teszi fe­lelőssé anyagi romlásáért Mily nagy végre a szülők fájdalma, ha a dédelgetett gyermekkel­pusziul, még mielőtt nagy kort ért volna s a szülőknek agg korukban nem marad gyámolí­tójuk, ki gondjukat viselje, őket betegségükben ápolja s haláluk után róluk megemlékezzék. Va­lóban méltó büntetése ez Istennek azokon, kik csupa önzésből féltek a gyermekáldástól s vak­merő kézzel elzárták az élet forrásait Amely szülő irtózott a gyermekáldástól, annak öröm­telen, szeretetet nélkülöző öregkor a legméltóbb büntetése. Nincs szomorúbb látvány mint az a család, ahol a szülők bűnös akaratából nincsen gyermek, vagy csak egy-két gyermek jöhet a világra. Mig a sokgyermekes családanya a zsol­táros szerint olyan mint a házfalára felfutó meg­rakott szőllőtő, s gyermekei úgy ülnek az asz­tal körül, mint az olajfa fiatal hajtásai. (127 zsolt.) Nem felel meg a valóságnak szeretett Hiveim, amit némelyek szoktak mondani, hogy a több­szöri anyai örömök veszélyeztetik az anya egész­ségét. Az anyai öröm, egyes ritkább betegségek eseteitől eltekintve, nincs ártalmára az édes­anyának, sőt ezt viruló egészségben tartja. Ellen­kezőleg a házaséletben elkövetett visszaélés előbb utóbb alássa az anya egészségét, s a kevés­gyermekes családok sarjaiban nagyobb a gyer­mekhalandóság Vissza kell térnünk szeretett Hiveim, elődeink szigorúan keresztény életfelfogásához, ha azt akarjuk, hogy Isten ostora eltávozzék tőlünk s nemzetünk tovább is fennmaradjon. Szakítanunk kell a nemzetpusztítás szörnyű divatjával, még mielőtt felfogásunkat gyökeresen megmérgezi s nemzetünk életfáját kipusztítja Vissza kell tér-

Next

/
Thumbnails
Contents