Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1925

Tárgymutató

— 41 — FŐEGYHÁZMEGYEI HIUATALOS KÖZLEMÉNYEK 15. szám. 4017. sz. Liber status animarum megfektetése és vezetése elrendeltetik. 1. Az isteni Üdvözítő földi életének célja és feladata az emberiség megváltása, üdvözítése volt. Ezt a magasztos és fontos munkát bízta ő Egyházára és ennek szolgáira: a püspökökre és a papokra. Az Egyház életének változatos sokfélesége ezt a főcélt szolgálja; ezért elve : salus animarum suprema Iex esto. A lelkek megmentésének magasztos munkájához az Úr Jézus a legszebb példaképet akkor rajzolta meg, mikor magát a jó pásztorhoz hasonlította, aki egyenkint ismeri és névszerint szólítja az ő nyáját: proprias oves vocat nominatim et educit eas. (Ján. 10. 3.) Annyira ismeri ő egyenkint övéit, mint a mennyei Atya ismeri őt: cognosco meas, et cognoscunt me meae; sicut novit me Páter et ego agnosco Patrem. (Ib. v. 14.—15.) Ő a jó pásztor, aki utánajár az elveszett báránynak, miglen megtalálja és visszavezeti őt; ő a jó pásztor, ki életét adja juhaiért. Ezt a gyönyörű eszményképet domborítja ki a püspököknek főpásztor elnevezése, ezt juttatja kifejezésre az ő segítőtársuknak: lelkészkedő papság elnevezése is. Rájuk hárul az Ur nyájának vezetése az üdvösség útján. Őket terheli elsősorban a rájuk bízottak lelki üdvének a felelőssége 2. Ennek a feladatnak azonban sem a főpásztor, sem a lelkipásztorok nem tudnak megfelelni a hivek ismerete nélkül. A hivek ismerete nélkül nem láthatók meg a hiányok, erkölcsi veszélyek, kísértések, sebek, nem háríthatók el a lelkek üdvének akadályai. Ennek a feladatnak a főpásztor egymaga a hivek felszaporodása folytán nem tudván megfelelni, az Egyház már az apostoli időktől kezdve segítőket rendelt melléjük. Ez a körülmény szülte a plébániai rendszert is, melynek alapgondolata a tridenti zsinat szerint épen az volt, hogy a plébánosok a nekik kijelölt területen megismerhessék a híveket és így lelki üdvüket előmozdíthassák : „Mandat sancta synodus episcopis pro tutiori animarum eis commissarum salute, ut distincto populo in certas propriasque parochias, unicuique suum perpetuum peculiaremque parochum assignent, qui eas cognoscere valeat." Conc Trid sess. XXIV. c. 13 de Reform 3. De még az egyes plébániák területén élő híveknek ismerete sem kis nehézségekkel van egybekötve, különösen a nagyobb helyeken. A hivek nagy száma és állandó költözködése miatt a plébános nem tudja valamennyit emlékezetében megőrizni, segédlelkészei a pásztorációhoz szükséges ismeretet a plébánostól nehezen szerezhetik meg, személyváltozás esetén pedig az új lelkésznek, vagy káplánnak a hivek megismerését elölről kellene kezdenie. E nehézségek leküzdésére már régebb idő óta szokássá vált az Egyházban a „Liber status animarum" megírása, melynek vezetését a Rituálé Romanum a Tit. X. c. 2.-ban a plébánosra bízza és annak megfektetésére a cap. 6.-ban a főbb szempontokat előírja. Ennek alapján a nyugati államok nagyobb plébániáin különösen a mult században mindenfelé elterjedt a Liber status animarum-nak plébániánkinti vezetése. Ezt a szokást az egyházi törvénykönyv C. J. C. a 470. kánon 1. §-ban általános kötelezettséggel az egész Egyháznak e'.őirta: „Habeat parochus libros paroeciales, id est librum baptizatorum, confirmatorum, matrimoniorum, defunctorum; etiam librum de statu animarum accurate conficere pro viribus curet; et omnes hos libros, secundum usum ab Ecclesia probatum vei a proprio Ordinario praescriptum, conscribat ac diligenter asservet." A törvénynek rendelkezése és kőtelező ereje minden kétségen felül áll; végrehajtási módja azonban határozatlan. Irányadóul csupán az ordinariatusok rendelkezését állapítja meg. Ezen rendelkezés és részletes utasítás a C. J. C. egyházmegyénkben való kihirdetése alkalmából az érseki hatóságnak 1918 évi június hó 21-én 3099. sz. a közzétett rendelete szerint (v. ö. 1918. évi XI. circul. melléki 5 old) későbbi időre halasztatott. 4 Az érseki főegyházmegyében végzett bérmautaim alkalmával személyes meggyőződést szerezvén arról, hogy a Liber status animarum az