Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1925

Tárgymutató

- 26 forgás, mely vasárnap reggel a város utcáin számlálatlan embertömegeket hömpölygetett sűrű csapatokban, bármily káprázatos volt a letűnt korok s a közelmúlt idők számtalan emléke, melyek útba estek: zarándokcsapatunk elmélyedt lélekkel, az előttünk hordott fekete keresztre vetett tekintettel, magyar imádsággal, szívhez szóló Mária és egyéb énekekkel járta saját kijelölt útjait. S mialatt lábaink a modern élet hangos zsivajától visszhangzó utcákon és a bazilikák áhítatba merült, vagy kíváncsi, de mindenütt nyüzsgő népe között a földet taposták, lelkünk a mennyei Jeruzsálem boldog légkörében, Isten közelében időzött, hogy magának s agyonkínzott és a keresztúton sokszor roskadozó árva nemzetének bocsánatot, kegyelmet és áldást esdjen ki. Ez a szent hevület vezetett bennünket a városon kívül Szent Pál templomába, a nemzetek nagy apostolának márványtól ragyogó bazilikájába. Ez sugalmazta szent Péter ünnepén jubileumi közös gyónásunkat s ez vonzott bennünket junius hó 30-ik napján szent Péter sírjához, hogy ott, az ő poraihoz közel, a Szűz Anya oltáránál vehessük magunkhoz az Ur Jézus testét, zarándokéletiink isteni vigaszát, bajaink, sebeink, testi-lelki fogyatkozásaink legfőbb orvosságát. Ez vezetett továbbá bennünket anyaszent egyházunk első bőcsőjéhez, a földalatti katakombák csodás világába, hol őseink háromszáz éven át ápolták, őrizték s gyakorolták az Úr Jézus hitét, hol száz és százezer vértanú sirja van, akik saját vérük ontásával tettek tanúságot Krisztus szent hitének életmentő igazsága mellett. Szent Péter sírjától és a katakombák szivetlelket megragadó világából julius 1-én az élő Péterhez, Szentséges Atyánkhoz volt szabad felmennünk. Reggel az ő szentmiséjén vettünk részt mindnyájan, lélekbe markoló magyar énekekkel kísérve annak főbb részeit, estefelé pedig külön kihallgatást kapott zarándokseregünk a Vatikán legszebb termeiben. Hat óra volt, midőn Őszentsége hozzánk közelített. Amint a folyosó szárnyas ajtóinál feltűnt Krisztus helytartójának hófehér alakja, felharsant a Damasus-udvarban a pécsi Pius-internátus 40 tagból álló zenekarának dallama. És a magyar zene és a zarándokok megindult lélekből fel-feltörő éljenei között járta végig az összes sorokat, mosolygós ajakkal és jóságos tekintettel kezét nyújtva minden zarándoknak. Kísérete pedig egy-egy emlékérmet adott Őszentsége ajándéka gyanánt minden résztvevőnek. Alább közlöm ama latin beszéd fordítását, mellyel — előre benyújtott írásban — Szentséges Atyánkat lehettem szerencsésekkor üdvözölni „Szentséges Atyánk! Az egész katolikus világ és szeretett hazánk zarándokainak hosszú sorában nehezen vártuk már ezt a boldog napot, midőn Szentséged trónja előtt megjelenhetünk, hitünket inegvallhatjuk és szívünk hódolatát bemutathatjuk. Csapások által sújtott nemzetünk ezer és ezer férfia és nője után ime most a zsenge tavaszt, nemzetünk virágát, drága ifjúságát, Magyarország reménységét mutatjuk be Neked. Leküzdhetetlen erővel vonzott bennünket katolikus hitünk Szent Péter székéhez, hol az üdv forrása számunkra csergedez; hol az örök élet halhatatlan királya és a lelkek isteni jegyese, Krisztus, benned mint helytartójában él, uralkodik és boldogságot árasztva kormányoz; hol a fáradt és csüggedt lelkekre az isteni jóság üdítve mosolyog. Ellenállhatatlan melegséggel ösztönzött bennünket a mult idők jótéteményeinek emléke, ama jótetteké, melyekkel a Szentszék nemze tünket, a magyar nemzetet kilencszáz éven át ezer veszély között, melyek életére törtek, mindig elhalmozta. Elfojthatatlan vágyódással vonzottak bennünket Krisztus Egyházának ama bő kincsei, melyeket Te e szent évben az egész világnak megnyitottál és csodás bőséggel kegyesen osztogatsz, melyek e nyugfalan és a bajok özönében hányódó világnak Krisztus békességét, mint az égi öröm biztos előízét, képesek megadni. De ezeken kivül egyre s állandóan ösztönzött bennünket népünk nyomora is, mely a reázúdúlt számtalan csapás közt halálra zúzottan és széjjelszaggatva életéért harcol, keresztútját járja, szemeit először az égre emeli, de azután sziveket és kezeket is keres, melyek fájó, nyitott sebeibe enyhítő, gyógyító olajat csepegtetnek. Fájdalmas helyzetünk ösztökélt bennünket, hogy ide siessünk, mert Krisztus szavai csengtek füleinkbe: „Az én Atyám házában igen sok lakás van." Bajunk és fájdalmunk sarkalt hát, bennünket, gyengéket, árvákat, agyongyőtörteket, hogy Atyánk házába, hogy ide juthassunk. Ámde vonzott, s napról-napra erősebben lelkesített bennünket az a kegyes, atyai jóság is, mellyel minket elhagyatottakat uralkodásodnak legelső percétől támogattál, segítettél s folyton felkaroltál. Szereteted, jóságod és segítséged számtalan sok jelét boldogan élveztük.