Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1925

Tárgymutató

— 27 — Midőn ezen ritka kegyességért mi mindnyájan úgy a magunk, mint egész nemzetünk, Mária országa nevében is szívünk legmélyéből köszönetet mondunk, katolikus szent hitünket örömmel megvalljuk, bensőséges szeretetünknek és Szent Péter székéhez való törhetetlen ragaszkodásunknak kifejezést adunk, Szentséged életéért, békéjéért és boldogságáért az Egek Urához buzgón esedezünk, egyben térdre hullva alázattal kérünk, vigasztalj bennünket, szenvedő népünket nemes jó szíveddel és atyai szereteted melegével ezentúl is mindig, erősíts és boldogíts bennünket imáiddal s áldásoddal, hogy atyáink buzgó hite újra fellángoljon a fiak szívében, Mária országa, Szent István, Szent Imre, Szent László hazája és népe pedig, mint Krisztus Egy házának érdemes és hűséges leánya éljen, növekedjék és viruljon újra." Őszentsége, amint helyet foglalt a pápai trónon, a sűrű tömegben, fojtott lélekzettel előtte figyelő magyar fiaihoz csengő olasz nyelven imígy kezdett szólni: „Különös nagy vígasztalódással és atyai szeretettel jártunk az imént köztetek s üdvözöltünk mintegy mindnyájatokat az atyai házban. Megismerve egymást szeretettel mondom : Isten hozott benneteket ide ! És legyetek áldva! így üdvözöltelek benneteket már reggel is, midőn az oltárnál veletek és érettetek buzgón imádkoztam. Ti értetek, kik olyan nagy áhítattal s olyan élő hittel vettetek részt az én szentmisémen A felemelő magyar énekeitekből s buzgó imátokból kicsengett az Isten és az Egyház lelkes szeretete. Ezért mondom, hogy különös vígasztalódással és benső örömmel üdvözöllek benneteket, magyar fiaimat Szeretettel üdvözlök mindenkit, aki e szentévben Rómába utazik. Mindezeket szívből üdvözöljük, mert e zarándokút mindenkinek áldozatot jelent. De főként örülünk, ha a nekünk olyannyira kedves Magyarország gyermekei jönnek, mert ők az Egyháznak is kedves gyermekei és emellett áldozatuk is tetemesen nagyobb mint más nemzeteké. Jól tudjuk ugyanis, hogy szeretett hazájukban a szociális viszonyok és állapotok milyen nyomasztóak. Ti magyarok megértettétek igazán a Szentatya hívogató szavát. Már eddig is többször volt alkalmam szép számban érkező magyar zarándokokat innét üdvözölni. Bennök mindig Mária országának hithű gyermekeit, Szt. István király fiait, Szent Imre herceg követőit és Szent László király unokáit láttuk s üdvözöltük. Filii sanctorum, gens sanda. Szentek fiai, megszentelt nemzetség. S hogy ez így van, elég volna az imént emiitett nevekre utalni, azokra a szentéletű, dicső férfiakra, akik Magyarországot oly szorosan fűzték a Szentszékhez, bölcsen tudván, hogy ahol Péter van, ott van az Egyház is. Legyetek hát ti is meggyőződve, hogy csak az Egyház képes igazán nevelni, nemesíteni és tökéletességre vezetni az embereket és valóban megdicsőíteni a szenteket, amint erről fényes tanúságot tett ez a szentév is. Uj szentjeinek ragyogó fénye által megmutatta újból a világnak, hogy az Egyháznak kiapadhatatlan forrása és csodálatos termékenysége van úgy az életszentségre, mint a szentek felnevelésére. Ti is ezen termékenység részesei akartatok lenni, midőn eljöttetek, hogy az örök város csodás légkörében s a szentek sírjánál megszenteljétek magatokat s lelketekre nézve ezt az egész évet. Nagy örömmel értesültünk arról, hogy mily benső áhítattal, példás rendben s ősszeszedettséggel tettetek eleget a szentévi búcsú feltételeinek. Ez a római nép kiváló nagy épülésére szolgált, örömmel töltött el és szivem mélyéből köszönetet mondok nektek e vonzó példáért. Spectaculum facíi sumus mumlo et angelis. A szentévben az angyalok és az egész világ látványossága lettünk, s ebben ti előkelő helyet foglaltatok el példáitok által. Második nagy vígasztalódásunk, hogy a magyar nemzet változatos képviseletét látjuk magunk előtt Itt van a papság sok-sok választottja, itt van a nemzetnek majd minden osztálya. Itt van az ifjúság, az üde gyermekek, az élet bimbói, a haza reménye. De itt van a magyar nemzet érett gyümölcse is. Különös örömmel köszöntöm a magyar nemzet kedves ifjúságát, a haza virágát, az ország reményét, mely egyúttal a mi reményünk is. Megáldottam őket, zászlójukat és megáldom mindazokat a derék ifjakat, akik az újjáébredés fontos korszakában s a leki megújhodás drága éveiben e zászló körül csoportosulnak, hogy a nemzeti öntudatot és az igazi vallásosságot diadalra vigyék és Magyarországot újra naggyá és boldoggá tegyék. Megáldom hát egész hazátokat, de főképen az ifjúságát, a nemzet virágát, bármily korban, helyen vagy állásban legyenek s éljenek Növekedjék, erősödjék, hogy a ma virága holnap már a nemzet érett és értékes gyümölcse lehessen. Megáldom az otthon küzködőket szenvedőket és a betegeket. Ti legyetek ezen áldásomnak majd közvetítői. Főképen ti papok és buzgó lelkészek, kiknek megengedem, hogy otthon híveiteknek pápai áldást adhassatok. Megáldom az összes kegytárgyakat, melyeket magatokkal hoztatok.