Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1922

Tárgymutató

velve találtunk, akkor adjuk össze a rovatokat: a végösszegeket mégis egyelőre irón nal igtassuk a rovatokba és csak akkor tintázzuk ki, ha számadásunkkal teljesen tisztában vagyunk. 2. Meg kell továbbá arról is győződnünk a Főnapló lezárása előtt, hogy abból mindent hiánytalanul és hibátlanul átirtunk-e az Alnaplókba, ami ezekhez tartozik. Erről pedig legkönnyebben a következő módon győződhetünk meg: a) A három Alnapló bevételi tételeit (egyenlegek nélkül) összeadjuk: ezeknek összege kell, hogy mindig egyenlő legyen a Főnapló különféle- és kamatbevételeinek összegével, levonva ebből előbb az év elejére áthozott készpénzmaradványt, mely kizárólag a főnapló bevétele. b) A három Alnapló kiadási tételeinek összege (az egyenlegek nélkül) kell, hogy megegyezzék a Főnapló különféle kiadási rovatának összegével. c) A három Alnapló zárlati vagyon állagainak összege szintén kell, hogy egyenlő legyen a Főnapló mérlegében lehozott összvagyonnal. Végre d) Azt is szükséges megfigyelni, hogy a C) pénztári Alnapló egyenlege egyezk-e a C) pénztári törzskönyvből készített (alább ismertetendő) Kimutatás vagyongyarapodási összegével, illetőleg a vagyongyarapodás és vagyoncsökkenés rovataiban látható végösszegek különzékével. 3. A Fő- és Alnaplóknak átvizsgálása, egybevetése és szabályszerű lezárása után következik a) a pénztárvizsgálat és b) a gyümölcsöző tőkéknek megállapítása. a) Föl kell nyitni a pénztárt s a benne talált pénzek összeszámlálása alapján meg kell bizonyosodnunk arról, hogy annyi készpénzmaradvány volt-e a Főnapló lezárásakor, amennyit a mérleg követelt. b) Hogy pedig arról is meggyőződjünk, hogy a számadási év végén valóban annyi volt-e a gyümölcsöző tőke, amennyit a Főnapló mérlegében lehoztunk: e célból elengedhetetlenül szükséges az adósok törzskönyvéből — sorrend és lapszám szerint haladva — hűségesen kiírni az egyházi pénztárak összes adósait az Adósok névjegyzéke című rovatos ívek segítségével, melyeket szintén alább ismertetünk. A névjegyzék lezárásában mutatkozó évvégi tőke kell, hogy éppen annyi legyen, amennyit a Főnapló mérlegében évvégi gyümölcsöző tőkeként már megállapítottunk. 9 — 4. Miután igy rendbejöttünk a Fő- és Alnaplókkal; s arról is megyőződttink, hogy eltérés a Naplók között nincs; pénztárunk és kötvényeink is rendben vannak: akkor ezzel magunknak az egyházi pénztárak állapotáról már teljesen beszámoltunk. De be kell számolnunk még a számvizsgáló széknek is, hogy munkánkat felülvizsgálhassa. E czélból a) Lemásoljuk hűségesen tételről-tételre a három Alnaplót, még pedig kétkét példányban ; azokat aláírjuk mi magunk és az egyházgondnokok, mint számadók ; és aláíratjuk a kerületi esperessel (esetleg más lelkésszel, kit a hatóság az ellenőrzéssel megbízott) ; továbbá a kegyúr képviselőjével, az egyháztanács két kiküldöttjével (vagy ahol szervezett hitközség nincs, esetleg a községi elöljáróság kiküldött két tagjával.) A három Alnapló hiteles és hűséges másolatai a számadás-test lényeges alkatrészei. Ezek a tulajdonképeni számadások, melyek a régiek helyébe lépnek. b) A három Alnaplóhoz, mint tulajdonképeni számadáshoz, mellékletekként csatolnunk kell: a) a Főnaplót, b) az összes nyugtákat, c) az adósok névjegyzékét és d) a vegyespénztári törzskönyvről kiállított Kimutatást. Ezen mellékletekből a b) alatti nyugtákat csupán a számadók (tehát a lelkész és egyházgondnokok) írják alá; az a) c) d) alattiakat is elég, ha csupán a számadók és a kerületi ellenőrző közeg (tehát az esperes, vagy ellenőrzéssel hatóságilag megbízott más lelkész) hitelesítik aláírásukkal. Az a) c) és d) alatti mellékletek, ha egy ívnél nagyobb terjedelműek, cérnával összevarrandók. 5. A mellékletekre vonatkozólag a következőket kell szem előtt tartanunk: a) A Főnapló egész terjedelmében hűségesen — minden kihagyás vagy összevonás nélkül — lesz lemásolandó és egy példányban csatolandó. b) A nyugták külsejére rájegyzendő a Főnapló folyószáma, a pénztári jelzőbetű és a nyugtázott összeg. Óvakodjunk a felektől negyedívnél kisebb papírra jegyzet számlákat vagy nyugtákat elfogadni. A nyugta legyen ellátva a bélyegtörvényben előírt megfelelő bélyeggel. A számlajegyzéken legyen törvényes számlabélyeg s mikor nyugtává válik (vagyis mikor a számlán jegyzett összeget a fél fölveszi) követeljük a féltől, hogy a számlabélyeget oly összegű