Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1922

Tárgymutató

— II — illetékezés céljából az adóhivatalnak bemutassák. Az eredeti, felbélyegzett példányon kívül három bélyegtelent is készítsenek: egyet az érseki levéltár, egyet az alapítványozó s egyet az adóhivatal részére. 5. Az eredeti felbélyegzett, hatóságilag jóváhagyott és illetéklerovási záradékkal is ellátott alapítványi oklevél a plébánia pénzszekrényében híven megőrizendő. C) A vegyespénztári alapok (alapítványok) törzskönyve. 1. Ebben a következő rovatok vannak: Baloldalon: a) keltezés, b) tőke az év elején, c) üres hely az eseményszövegek bejegyzésére, d) bevétel egyenként és összesen. Jobb-oldalon: a) hó és nap, b) üres szöveghely, c) kiadás egyenkint és összesen, d) az alap (alapítvány) évközi gyarapodása vagy csökkenése és zárlati tőkéje, e) jegyzet. 2. A törzskönyvben minden alap (alapítvány) számára — mely a plébánián a templom- és misepénztáron túl kezeltetik — külön lapot nyitunk. Ennek fejezetébe beigtatjuk az alap vagy alapítvány nevét; továbbá mindazon adatokat, melyek az illető pénztár keletkezését, rendeltetését, eredeti tőkéjét és a törzskönyv megfektetésekor mutatkozott zárlati vagyonállagát megörökíthetik. Ha valamely alapnak vagyonállagát egészben vagy részben ingatlan képezi, azt a fejezetben külön följegyezzük az ingatlan minőségének, kiterjedésének és évi bérjövedelmének közelebbi meghatározásával. 3. Legcélszerűbb az egyes alapokat vagy alapítványokat római sorszámokkal jelölni meg; s ha ugyanazon római sorszám alá több egynemű alapot sorolunk, ezeket arab számjegyekkel különböztetni meg egymástól. 4. Oly helyeken, ahol az egynemű alapokból több van, ezeket összevonhatjuk és egy cím alá foglalhatjuk. Például a kereszt alapítványokat; a templomon kívül több helyen állított szobrok alapítványait; a szegények segélyezésére vagy az iskolás gyermekek számára letett alapítványokat. Ezeknél azonban a számlalap fejezetében névszerint föl kell sorolni az alapítványozókat; és meg kell örökíteni az alapítvány keletkezését, rendeltetését, eredeti és az összefoglaláskor mutatkozó zárlati tőkéjét. 5. Miden évet a számlalapon az előző évről áthozott zárlati tőkével kezdünk meg, beírván a keltezés rovatába az új évet az első hónap első napjával; a tőke rovatba pedig az áthozott tőkét. Egyéb tételeit, az évközi bevételeket és kiadásokat, a Főnaplóból időrend szerint irjuk át. Ha a számlalapra több egy nemű akár bevételi, akár kiadási tétel esik : ezeket összevonhatjuk és összesített tételben vezethetjük át a számlalapra. Utolsó bevételi külön tételként minden alapba az év végén nyert kamatot írjuk; a kiadási rovatba pedig az adót szintén a többi kiadástól elkülönítetten igtatjuk. A számlalapon elkönyvelt alapnak, alapítványnak évközi gyarapodását vagy csökkenését a bevételi és kiadási összesített tételek egybevetéséből tudjuk meg. Végre az alap, (alapítvány) zárlati tőkéjét megkapjuk, ha az évkezdeti tőkéhez a gyarapodás összegét hozzáadjuk; illetőleg ha az évkezdeti tőkéből a csökkenés összegét levonjuk. Ha igy a törzskönyv minden számlalapjára átvezettük a Főnaplóban talált számtételeket s ha ezek alapján le is zártuk a számlalapokat: akkor a törzskönyvben foglalt összes alapok egy évi forgalmáról már beszámoltunk. Ennek jeléül tanácsos a számadási évet minden alapnál vastag vonallal lezárni és azt a következő évtől elkülöníteni. 6. Végre a törzskönyv elejéhez itt is Mutatót csatolunk az alapok és alapítványok könnyebb feltalálására. V. A számadások készítése. 1. Főnaplónkat mindjárt a polgári év végén, csak azon esetben zárjuk le, ha előbb meggyőződtünk, hogy abban mindent elkönyveltünk, ami az év folyamán előfordult vagy előfordulni szokott. Különösen a késedelmes kamatfizetők szokták hátráltatni több helyen a Főnaplónak idején való lezárását. Ha várunk is emiatt az új évben 10—15 napig; tovább semmiesetre se várjunk: az elmaradt kamatok majd befolynak az új év folyamán és a templompénztár, mely a hátralékok miatt veszteséget szenvedett, a következő évben kárpótlást fog találni. Azonban ezen várakozási idő alatt is meg kell nyitnunk az új Főnaplót vagy magában a kötött könyvben, vagy külön főnaplói rovatos íven, mely minden plébánián kéznél lehet. Ám, ha Főnaplónkban mindent elköny-