Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1920

Index

az, hogy nemkeresztény jelszavak lettek úrrá az országon és pusztítottak, romboltak évtizedekre valót. A keresztény elvek kitűzése tehát helyes, de azok követése kötelezettségekkel is jár, amiket az elvek hirdetésével együtt vállalni kell. A keresztény elvek megkövetelik, pl. az Isten félelmét, polgártársaink jogainak megbecsülését, a íelsőbbség tiszteletét, a szorgalmas munkát, kizárják a másnak rovására élősködő kapzsiságot, a munkakerülést. Hacsak ezen néhány elemi kötelezettséget szem előtt tartjuk, már is látjuk, mennyi még a tenni való. A ki nem elégült kapzsiság és falánkság, az áruhalmozás és az árdrágítás mint a vasbéklyók szoron gatják az ország lakosainak ezreit, az ínséget nem enyhítik, hanem fokozzák. A még mindig jelentkező dologtalanság, munkakerülés nap-nap mellett óriási jóvá nem tehető károkat okoz az országnak, amelynek ma úgyszólván egyedüli jövedelmi forrása tétlen kezeknek hasznot hajtó munkával való foglalkoztatása. Ebből is láthatjuk, hogy mennyi teendő vár minden egyes polgárra s reá várakozik a saját háztartásának rendbehozatala s minden munkaerejének lehető teljes kihasználása. De nem kevésbbé sok teendő várakozik az ország kormányára, amelynek leleményesnek, egyben erősnek kell lennie. Hogy pedig az ország erős kormányhoz juthasson 2. arra kérlek, kedves Híveim, hogy le hetőleg elkerülve a sokféle pártalakulást, a keresztény zászló mellé sorakozva olyan férfiakat válasszatok képviselőkké, akik ke resztény jellemükről, élelmességükről isme retesek előttetek. A keresztény jellemszilárdság legfontosabb kelléke a jó képviselőjelöltnek ; a nélkül, miként azt az országgyűlési pártok története eléggé mutatja, vajmi könnyen arra ébred kis idő multán a választó közönség, hogy képviselője hátat fordítva az adott programmnak, sutba dobva talán a keresztény jelszavakat is, pártközi egyesülésekbe bocsátkozott és az ilyen egyesülések teljesen kiforgatják az országgyűlést eredeti összetételéből és jellegéből. 3. A kommunizmus idejében megértétek, Kedves Hiveim, hogy legszentebb javaitok kockára tétetlek, sőt megraboltattak. A templomokat egyelőre nem csukták ugyan be, mert ilyen próbának kitenni a nép türelmét nem merészelték, de kerülő uton mégis csak azon irányban haladtak, amely előbbutóbb sok templom bezárásához vezetett volna. Kitalálták ugyanis azt a jelszót, hogy a vallás magánügy, akinek tetszik foglalkozzék vele, de a saját költségén. Ezen alapra helyezkedve azután a templomoknak becsütetes módon szerzett vagyonát is elrabolták, az isteni szolgálat költségeit pedig a hívek nyakába tol rák. Hála Istennek, a hívek nem zárkóztak el az áldozatoktól, de Krisztusban szeretteim, mégis csak égbe kiáltó igazságtalanság az Isten egyházait jogos tulajdonukból kiforgatni, égbe kiáltó igazságtalanság a híveket terhelni uj kiadásokkal akkor, amikor ezen kiadásokra van már gyűjtött vagyon, másfelől a jövendő egyre több meg több közterhet fog úgyis a polgárokra utalni és akkor előbb utóbb elő fog állani sok helyen a kényszerű helyzet, hogy a temj: lom vagy épen az iskola költségeire alig fog maradni a híveknek anyagi tehetségük. A kiindulás pontja hibás a kommunisták okoskodásának, mert a vallás, a keresztény hit és ami azok fejlesztésére, fenntartására szolgál: az egyház és a hitvallásos iskola nem magánügy, hanem a hivek millióinak a legszentebb közügye. Nem is képzelhető el a hivek egyházi élete másként, mint úgy, hogy a keresztény gyülekezetek azt közösen és együttesen éljék, lelkészeik vezetése alatt egyházi, tanítóik közreműködése mellett iskolai életüket. Aki az egyház és hitvallásos iskola életét támadja meg, az a hitet, vallást iparkodik tőle telhetőleg alá-