Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1920

Index

ásni. A keresztény hívek millióinak jogaihoz tartozik, hogy amit egyes jótevők, alapítók •készpénzben, ingatlanban az egyháznak és az iskolának adományoztak, azon vagyonokat az egyház és iskolák tulajdonában megőrizzék. Keresztény országban a hivek jogaihoz tartozik, hogy a szükséghez képest az állami vagy a községi pénztárból bizonyos támogatást utaljanak ki az egyházak, iskolák számára, annál inkább, mivel az állam és a község jövedelmét megint csak ugyanazok a milliók szolgáltatják, akik egyházuk és iskoláik javára, tehát a legnemesebb célokra, szerény mértékben igénybe veszik. Kivételt csak a vallástalanok, a hitfelekezeten kivül állók képeznek, akik saját részükre vallásos iskolát nem tartanak fenn. Ámde ezeknek a száma oly elenyésző csekély, hogy figyelembe alig jöhet, azonfelül pedig a felekezetnélküliek is megkapják részüket az állami és községi pénztárakból, mert hiszen hitvallásos jellegű intézmények mellett, nagy számban vannak tisztán állami, községi jellegű iskolák, ahová a hittelekezetnélküliek gyermekeiket járathatják. Ha evvel nem érik be, hanem azt követelik, hogy a hivő, keresztény közönség milliói mondjanak le a maguk jogáról: a „néhány ezer hitfelekezetnélkülinek nagyobb dicsőségére szűnjék meg minden egyházi vagyon, szűnjék meg minden hitvallásos iskola; ha mondom ezt a követelést szegezik ellenül k, ez oly méltánytalan, jogfosztó követelés, amely ellen küzdeni minden keresztény polgárnak lelkiismeretben kötelessége. Ezen kötelességnek pedig a keresztény polgárok akkor felelnek meg, hogyha az országos képviselőválasztásnál épúgy, mint a községi képviselőválasztásoknáJ olyan férfiakra adják szavazatukat, akiknek a jelleme teljes biztosítékot nyújt az iránt, hogy az egyház és a hitvallásos iskolák jogaiból egy hajszálnyira engedni nem fognak. 4. Az országgyűlést foglalkoztatni fogja a földbirtokreform, amit mellőzhetetlenül szükségessé tesz az a körülmény, hogy sok helyütt a nép megélhetésének akadálya az, hogy nem áll elegendő földbirtok rendelkezésére, szükséges tehát a vagyontadó életerőnek megfelelő kárpótlás mellett utat nyitni. Bizonyos azonban, hogy ez a reform nem mehet odáig, hogy minden nagyobb birtok megszűnjék. A városoknak kenyér- tej-, hús szükséglete föltételezi a nagyobb üzemeket, amelyeket idővel sok tekintetben pótolhatnak és pótoljanak is a kisgazdák szövetkezetei. De ezek a szövetkezetek nem létesíthetők máról holnapra s ha már létesültek is, bizonyos nevelő munkára van szükség, hogy a gazdasági tevékenységbe begyakoroltassanak. Akadálya a nagyobb birtokok hamaros szétdarabolásának az a körülmény is, hogy á nagyobb területű pusztákon nem egyhamar fog rendelkezésre állani lakóépület, nem jelentkezik vállalkozó, :iki elegendő tőke-erővel elindítani képes volna a kisgazdaságot. Ha tehát nem akar valaki tudva valótlant állítani, avagy nem akarja a tapasztalatlan vállalkozókat kalandokra csábítani, amelyek okvetlen pusztulást vonnak maguk után, akkor nem lehet elhallgatnia azokat az akadályokat, amelyek arra intenek, hogy a földbirtok erőszakos szétforgácsolása kivihetetlen, a fokozatos haladás az egyedül lehetséges. Minél inkább műveli a gazdaközönség gazdasági szakismeretét, minél inkább szaporítja az életképes, jó szövetkezeteket, annál természetesebben és könnyebben fog eszközöltetni a mostaninál egészségesebb, jobb birtok megosztás. Azért nincs sürgősebb teendő, mint az, amely ily irányban a gazdák felvilágosítását komolyan munkába veszi. 5. Kapcsolatban a gazdasági teendőkkel megemlítendő, hogy már a jelenben, a munkaerő és különösen a vetőmag hiánya okából sok föld marad a köznek kárára műveletlenül, ha a kisgazdák nem iparkodnak vállvetve ezen területeket műve-