Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1919

Index

böjti időszak : hallgassunk a hívó szózatra. Ha tudnák a keresztény hívek, mit veszi tenek azzal, hogy ha hónapokra kitolják gyónásukat, mikor sürgősen szükségük volna rá, ha tudnák, hogy a halogatással milyen veszedelmet vállalnak magukra, mennyi értéke« idő, alkalom múlik el, melyek az örökkévalóság számára kihasználatlan marad. Ha mindezt átgondolnák, nem tolnák ki a szükséges gyónást, nem csak, de sűrűn járulnának a szentségekhez. Némelyik keresztényben pislog a keresztény é'etnek halvány világossága, de erőtlenül, mert lelkét éhezni és szomjúhozni engedi ahelyett, hogy szívében táplálná. Kedveseim, kötelességem figyelmeztetni, hogy a haldokló gyeityájának világosságánál sok dolgot más színben fogtok látni, mint talán most láttok: akkor sokat nem fogtok bccsülni, amivel most még nagyra vagytok és fordítva, soknak akkor fogtok az igazi értékére rájönni. Biztosan megjövendölöm, hogy azon nehéz órában azt az időt, amit becsületes gyónásra, áldozásra fordítottatok, nem fogjátok sajnálni, ellenkezőleg abból fogtok legtöbb vigasztalást meríteni. Szenvedése előtt mondotta az Üdvözítő Jeruzsálem városának: „Vajha fölismerted volna és pedig ezen a te napodon, ami békeségedre szolgál 1" (Luk. 19, 42). Neked is szól keresztény lélek e figyelmeztetés: ismerd fel ezen a te napodon, ami békeségedre szolgál. Békeséged az Istennél van, nélküle nincs számodra igazi békeség. Olt a keresztfán van a kegyelemnek forrása; ott vár az Üdvözítő ölelésre kitárt karjaival, hozzád lehajlott fővel, lándzsajárta, nyitott szivével és igy szól hozzánk: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradtok és terhelve vagytok és én megkönnyitlek titeket," (Máté III. 28). Ki van közöttünk, ki ne érezné a gondnak fáradtságát, a bánatnak terhét? Menjünk hát a keresztfához, járuljunk a szentségekhez és el fogjuk venni az Urnák boldogító kegyelmét. Amen. Wo überschvvänglich geworden die Sünde, da wurde die Gn«de noch überschwänglicher. (körn. 5, 20). In Christo Geliebte Gläubige

! Die Zeit der hl Fasten ist wieder angekommen. Alles, was wir wärend dieser Zeit im Gotteshause sehen, hören und tun : die Kirchengesänge, die Predigt, die Gebete und Andachtsübungen haben nur den einen Zweck, das bittere Leiden und Sterben des göttlichen Heilandes Jesu Christi je inniger und lebhafter unserem Herzen einzuprägen. Wie lange her ist es schon, dass das Gedächtniss der Leidensgeschichte in unserem Herzen fortlebt

! In unserer Kindheit, vielleicht durch den Mund der Mutter oder eines anderen Nahestehenden wurde sie uns erzählt. Die Stimme, welche einst erzählte ist vielleicht schon lange verhallt

; die Zunge, die das sprach schon zu Staub verfallen, aber die Erzählung von dem leidenden Erlöser, von seiner Geduld und grossen Liebe wiederhallt noch immer wie ein Glockenklang in unserem Herzen. Vieles haben wir seitdem erlebt, das Bild des Gekreuzigten erblasste aber nicht in unserer Erinnerung, es begleitet uns durchs ganze Leben. Es braucht nur ein wenig Sammlung, nur ein wenig Einkehr, und eine ganze Fülle der Gedanken wird in uns lebendig. Die katholische Kirche schlägt in der Fastenzeit wieder das Buch der Leidensgeschichte vor uns auf. Folgen wir ihrem Rufe, lesen wir in diesem Buche, um daraus zu lernen, dass das Leiden und Sterben Christi für uns die reiche Quelle der Gnaden ist. I. Ich habe den Vorspruch genommen vom hl. Paulus, der so tief in die Geheimnisse Gottes eindrang, aus diesen Tiefen wundervolle Geistesschätze heraufbrachte Oberhirtliche Fasten rede.