Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1919

Index

— 18 — a családnak. De még végzetesebb tévedés volna azzal könnyíteni akarni a családon, hogy a gyermekeket onnan kiragadjuk és az állam nevelésére bízzuk. A gyermek elvonásával összeomlik maga a család, meglazulnak a leggyengédebb kötelékek, kioltatik az.iparkodásnak, szorgalomnak, mértékletességnek, tisztes viselkedésnek egyik igen erős ösztönzője: a szerető gondoskodás a gyermekről. Krisztusban Szeretett Hiveim ! A mostani világ vajúdásban van; sok gond, sok uj eszme kínozza, gyötri, amelyek között fog találkozni sok életre való, helyes gondolat is. De mindazokat a gondolatokat, terveket, melyek a keresztény élet alapigazságai, százszorosan kipróbált törvényei ellen irányulnak, hárítsuk el magunktól minden tőlünk telhető erővel. A szent keresztet és erejét nem pótolja semmiféle emberi találmány. Bizonyára keresztény szokás szerint, ott függ kedves Hallgatóm, a megfeszített Üdvözítőnek képe valamely alakban lakásodban is. Legyen a szenvedő Üdvözítő központja a család életének ! Szóljon, mint valami szószékről, e kép hozzátok, és figyelmeztetése elől ne zárjátok el szíveteket. Ha gondolkodva a megfeszített Üdvözítőre tekintesz, megláthatod magadat benne, mint valami tükörben : összemérve magadat az Üdvözítővel minden rendetlen szenvedélynek le kell csillapodnia, minden jó törekvésnek föl kell élednie. Mint egy csendes figyelmeztető trónol az Üdvözítő körötökben és ha perpatvar, háborúság zaja veri fel a háznak csendjét, egy tekintet rá kell, hogy magábaszállásra, békeségre intsen. De egyben hirdetője a feszület Isten igazságosságának, az Isten gondolatának a bűnről. Ha egyszülött fiát nem kimélte a bűn miatt, melyet az magára vett, hogyan fog a bűnös emberrel bánni? Ahol igazán tisztelik a megfeszítettet, olt a tisztesség és becsület olyan szilárd alapon nyugszanak, mint a sziklakövön. Milyen bölcsen, milyen helyesen teszitek tehát, Krisztusban Szeretteim, ha a feszületet tisztelitek mint a család leghívebb barátját, aki tanúja egyben mindannak, ami a családban történik, reggeltől estig, napról napra. Evek, hetek múlnak, évszakok változnak, de ő mindig köztetek van, látja felnőni gyermekeiteket, látja kivitetni kedves halottaitokat, majd örvendő, majd ismét bánatba merült arcokat lát maga körül, de soha nem szűnik meg hűséges barát, igaz vigasztaló lenni. A szegénység nyom: nézz reá, nálánál nem lehetsz szegényebb. Az éhség bánt: tekints reá, ő szomjúhozott. A betegség gyötör: keresd szemeiddel a feszületet, ott látod rajta a fájdalmak emberét (Is. 53, 3.) Valami titkos bánat epeszt, valami gond gyötör, ne veszítsd el bizalmadat, tekintsd a feszületen azt, akit elárultak, megtagadtak és aki elhagyatottabb volc, mint te vagy. Legyen tehát, Krisztusban Szeretteim, a megfeszített Üdvözítő minden keresztény családnak őrzője, boldogítója. A földi források kiapadhatnak, de a kegyelemnek forrásai, melyek Jézus Szentséges Szívéből fakadnak, nem apadnak el soha. A kegyelem harmatcsepjei a szentségek által jutnak el az üdülés, frissítés után epedő lelkekhez. Oh mennyi terhet vesznek le a szentségek az emberek szívéről; mennyi erőt, bátorságot árasztanak a lelkekben 1 Mi volna az élet szentségek nélkül? A bé kétlenség, versengés, a reménytelenség áldatlan tanyája. Mit használ bármiféle haladás, bármiféle javítás, tökéletesítés, jogok kiterjesztése, ha nem volnának szentségeink, amelyek az isteni kegyelem forrásvizét széjjel árasztják az emberiség között ? Mi tudja a holtra vált lelketeket életre szólítani, ha nem a bűnbánat szentsége? Mi erősíti a lelket, ha nem az élet kenyere az Oltáriszentségben ? Éppen ezen két szentség méltó vételére buzdít a nagy-