Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1919

Index

— 17 III. Mi volna, Krisztusban Szeretteim, a világ Krisztus megváltása nélkül? mutatja a pogány világ állapota Krisztus előtt tudatlanságával, kétségbeesett szomorúságával, utálatos stilyedtségével, durva tévedéseivel a legfontosabb igazságok tekintetében. Krisztus kereszthalálával lehozta az eget a földre, gazdaggá tett, miként szent Pál mondja, ismeretben (Kolossz. 2, 2) gazdaggá kegyelemben (Etez. 1, 7), gazdaggá fölséges örökségben (Efez. 1, 18), gazdaggá mindenben (I. Kor. 1, 15). A megváltásnak áldásait felsorolni képes nem vagyok, de legalább néhányra akarom figyelmeteket felhívni, amilyenek az ember értékének felismerése, a munkának meg becsülése, a nő helyzetének teljes átalakulása a társadalomban. Krisztus tanított az ember értékének megismerésére, a lélek nagyságára. Mit használ — úgymond — ha az ember az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja? (Máté 16, 26). Az egész látható világ nem ér fel egyetlen embernek halhatatlan lelkével. Az emberi méltóság felismerése kötelez, hogy minden emberfsamban becsüljem a halhatatlan lelket és szeressem benne telebarátomat. A megbecsülés kiterjed személyéről a vagyonára : a keresztény lelkiismeretet égeti a bűnnek tudata, ha vétett felebarátjának személye vagy pedig vagyona ellen. Az emberi méltóság enyhíti a polgárok egyes osztályai között a különbséget, a polgári jogok kiterjesztését előmozdítja, egyben a polgári jogok legerősebb oltalma, mert védi minden merénylet, minden sérelem ellen. Tekints el az emberben lelkétől, mi marad belőle, ami tiszteletet, kíméletet parancsol ? A keresztény hit tanított meg a munka megbecsülésére: hiszen az Üdvözítő a maga példájával szentelte meg a munkát harminc esztendős koráig folytatván az egyszerű iparos életmódját. Szent Pál tanítása : aki nem dolgozik, ne is egyék. (II. Thes. 3, 10). Az istenes munkával a keresztény megszenteli életét, mert elűzi a tétlenséget, henyeséggel járó veszedelmeket, teljesíti az Isten parancsát önmagával, családjával szemben, megszerzi a testnek, léleknek tideségét, frisseségét. Ahol száműzve van a keresztény hit, ott megfogyatkozik a munkakedv, ott csakhamar nyűgnek tekintik a munkát. S ha azután még az érdek is megszűnik a munkára sarkalni, ha a tulajdon megszüntetésével a szorgalomnak utolsó ösztönzését is kiölik, akkor lábra kap a munkakerülés, alkalmazni kell a kényszermunkát, az egész társadalom, az emberek sokasága fegyházhoz hasonlít, amelyben az egyik rész végzi kedvetlenül a munk it a másik résznek ellenőrzése alatt. A kényszerített munkán nem lehet áldás, azt nem követheti haladás, virágzás, hanem az egész társadalomnak, az országnak a leromlása. A pogány-társadalmak a rabszolga munkán alapultak; állandóságuk nem volt. A keresztény hit hozta meg a munkának és a munkásnak megbecsülését, egyben az emberi iparkodásnak legszebb alkotásait. A jövőben is a keresztény hit őrizheti meg a munkát és a munkást a hanyatlástól. De nem kevésbbé emelte és nem ke vésbbé védi a keresztény hit a nőnek helyzetét. A keresztény tanítás alapján a nő élettársa férjének, kiegészítője az ő munkájának. Amint a kenyérkereső férfi a külső munkát teljesíti, ugy végzi a keresztény hitves és anya teendőit a ház és a család körül. A kettő kiegészíti egymást. Az élet küzdelmei sok nő számára nem engedik meg a család alapítását. A legtöbb nőre nézve azonban mégis csak az a fő hivatás, hogy helyét a családban elfoglalja, betöltse. Minél inkább elvonjuk a nőt családjától, annál többet áriunk tekintélyének, magának