Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1919

Index

— 16 — való járulás, mind arra szolgál, hogy a hasznos és szükséges ismeretek mellett a gyermeket igazán emberre nevelje. A nevelésnek legnemesebb, legtökéletesebb eszköze épen a keresztény hit, amely számon veszi az ember legapróbb tévedéseit is, amely folyton szemünk elé állitja a legragyogóbb, legtiszteletreméltóbb példaképeket. A jó és rossz közötti küzdelem sohasem szünetel, mert hiszen természetünkben hordozzuk a gonosznak csiráját. Azért 1 sóhajtott fel Szent Pál apostol: En szeren- i csétlen ember! ki szabadit meg engem \ e halálnak testéből? Nyomban meg is adja reá a választ is. „Az Isten kegyelme a mi Urunk Jézus Krisztus által.'

1 Az ! Isten egyházai mind megannyi nagy iskolái a keresztény népnek, amelyben szüntelen folyik a küzdelem a gonosz ellen; a szószékről buzdítás utján, a szentségek útján, amelyek az Isten segítségét, a kegyelmet, a malasztot szolgáltatják. Ahol a keresztény hit igéit megszívlelik, ott a nyers, onzo, torkos, rendetlen emberi természetet megfékezik, ott felvirul a rendes, józan, tiszta élet. Ahol az iskolában másféle elveket alkalmaznak, ahol az emberek gyengeségének nem üzennek háborút, ha- , nem azokat inkább legyezgetik, ahol odáig megy a fogalom-zavar, hogy az erényt bűnnek, a bűnt erénynek mondják, ott csakhamar felfordulás, fejetlenség, igazság- ; talanság, erőszak uralkodik. A tulajdonjog nevelné — halljuk a bűnöket, ezért kellene megszüntetni. Ha ez a következtetés helyes, akkor minden tüzet el kell oltani, mert némelyik ember a tüzet nem jól és célszerűen, hanem oktalanul és gonoszul, gyujtogatásra használja. Akkor minden kést ki kell tiltani a használatból, mert némelyek a késsel mások életére törnek. A tulajdonjog, a vagyon, önmagában nem rossz, de gonosz szá válik annak kezében, aki azt gonoszra használja. Irányítsák tehát helyes törvények a vagyon használatát, hogy az ne szolgálhasson mások elnyomására, kiuzsorázására; javítsák meg, mint azt a keresztány hit teszi, a vagyonosok szívét, akkor a vagyont helyesen fogják használni tudni, amint számtalanok használják is. Végül, ha csak a kellő nevelés hiánya, ha csak az elhagyatottság, a szegénység minden tévedésnek, bűnnek okozója, honnan vannak akkor a gazdagoknak bűnei ? Miért lesznek gyakran vagyonos szülők gyermekei elvetemültek ? Mélyebbek tehát a bűnnek gyökerei, mintsem a társadalom némely mostani orvoslói gondolják. A szív mélyén gyökereznek azok s más nem képes igaz sikerrel gyógyítani, mint a szívnek Alkotója. Az Isten egyszülött fiá! adta a világ megváltásául: kínszenvedésével engesztelést nyújtott bűneinkért, tanításával, példájával utat mutato'.t a helyes életre. A paradicsom fája hozta az első bűnt, a kereszt fája hozta a bűntől való megváltást. A kísértés ereje vonzotta az első embert a fához, melynek gyümölcse csábította. A szeretetnek ereje vonzotta az Isten fiát a kereszt fájához, hogy megajándékozhassa a megváltás gyümölcsével. Ott a fánál állott az első Éva, sóvár szemekkel. Itt a keresztfánál áll a második, a jobbik Éva, könnyes pillantást vetve a keresztfának gyümölcsére, szent Fiára. Fájdalmas volt a megváltás, a szegek kegyetlen sebeket szaggattak, a lándzsa éle átaljárta a szívet. Amint a szőlő a forró napon érik, azután a sajtóban zúzzák, a menyei szőlőfürtnek, Krisztusnak is a szenvedések tüzében kellett érnie, a fájdalom sajtójában szétzúzatnia, hogy megteremje számunkra az üdvösség italát. Számára a szenvedés mérhetlen fájdalmat, számunkra megváltást, uj életet, szabadulást, megnyugvást, örömet hozott. Valóban, miként szent János apostol mondja: „Az ő bőségéből kaptunk mi mindannyian, kegyelem fejében kegyelmet". (Ján. I. 16.)