Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1918

Index

— Só — XVIII. 5430. sz. Főpásztori szózat a köztársaság kikiáltása alkalmából. Krisztusban Szeretett Híveim ! IVIai napon kimondotta az Országos Nemzeti Tanács hazánk jövendő államformájának a köztársaságot. Üdvözöljük az új államformában jelentkező ezer éves magyar nemzetet és szivünk mélyéből kívánjuk : szolgáljon az átalakulás hazánknak javára! A világpolitika és a belső politika alakulásai egy aránt szükségessé tették a köztársaság kimondását ; az országra nehezedő súlyos feladatok egész sorozata pedig követelte, hogy az államforma tekintetében mielőbb teljesen világos helyzet álljon elő. Ilyformán és miután a király előzetesen elfogadta a nemzetgyűlésnek az államforma tekintetében hozandó határozatát, a köztársaság ellenmondás nélkül lép a több mint ezer éves királyság helyébe. Kedves Híveim! A köztársaság embelileg szólva, a legtöbb biztosítékát nyújtja annak, hogy az állam vezetésében a népnek akarata érvényesüljön. Ennélfogva a köztársaság, a nép szabadsága szempontjából, tökéletes államformának mutatkozik. De a köztársaság magasztos hivatását csak akkor töltheti be, hogy ha a nép elég okossággal, megfontoltsággal tudja önmagát kormányozni. Okosság, megfontoltság nélkül a nép vajmi könnnyen eszközzé válik egyesek kezében, akik azután a néptől nyert hatalmat nem a közjóra használják. Nem jelent tehát a köztársaság, amint azt nagyon jól tudjátok, annyit, hogy kiki garázdálkodhatik, amint neki tetszik. Ellenkezőleg. A nagyobb jogok nagyobb felelősséggel járnak. Meg lesz számotokra adva a mód és lehetőség, Krisztusban Szeretteim, hogy a magatok, családotok, a község, az egész ország számára jobb, a réginél szerencsésebb, több megelégedést keltő állapotokat teremtsetek. De ezt a célt csak akkor fogjátok megközelíteni, ha jogaitokkal emberségesen, keresztény módon tudtok élni. Ellenkező esetben áldatlan zűrzavar állhat elő, ha t. i. nem tartjátok szemetek előtt a felelősséget, amellyel a nyert jogokért Istennek és a hazának tartoztok. Erről a felelősségről és az abból folyó kötelességekről lesz még alkalom máskór behatóan elmélkedni. Amit a mostani helyzet mondani parancsol, az az, hogy a köztársaság ép úgy nem nélkülözheti a ható*ságokat, mint bármely más államforma: azért a törvényes hatalmat tiszteljétek; ép úgy nem nélkülözheti az alkotó, termelő munkát, mint nem nélkülözhettük azt a múltban: azért, különösen a mostani szűkös világban, a takarékosság gyakorlása mellett dolgozni tartozunk; e nélkül a javak további felcserélése, prédálása okvetlenül általános elszegényedésre vezet. Épúgy nem nélkülözheti a köztársaság a hitet, bizalmat, becsületességet, az imádságot, amelyek nélkül nincs is rendezett társadalmi élet, nincs az ember iparkodásán áldás: azért az isteni tíz parancsolatnak megtartása épúgy szükséges, mint volt valaha. Emeljük hát fel szivünket a Mindenható Úristenhez azzal a bensőséges fohászszal, hogy a sokat szenvedett országnak adja meg a béke áldásait, nyújtson erőt a háború-okozta sebek gyógyításához, kísérje az új köztársaság vezetőit kegyelmével, hogy az országot mostani nehéz állapotából vezessék igazi megnyugvásra, boldogságra, megelégedésre ! Amidőn ily módon üdvözöltük az új köztársaságot, szükségét érzem annak, hogy mostani nehéz helyzetünkről is intézzek hozzátok néhány felvilágosító, vigasztaló szót. Ha tekintjük a több mint négy évig tartott irtózatos világháború eredményét; másfelől azon mérhetetlen vér- és vagyonbeli áldozatot, amit az számunkra jelent: akkor a mélységes fájdalomnak érzülete kell, hogy megrázza lelkünket. Mi csak kényszerítve és amint kezdettől fogva szüntelenül hangoztattuk, egykori ellenségeinkkel szemben minden hódító vágy, avagy bosszú, harag érzülete nélkül mentünk a LITT. C1RC. 1918. 18