Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1918

Index

— Sö háborúba. Amíg az öldöklés tartott, addig megtettük itthon azt, amit a hazafias kötelesség tenni parancsolt; katonáink pedig felülmúlhatatlan vitézséggel harcoltak, s gyűjtötték homlokukra a győzelmi babért. És mégis, noha ügyünk a legigazságosabb volt, vissza kellett lépnünk, mert az ellenségnek túlereje a döntő, utolsó időszakban nem engedett mást, mint választani: vagy a további céltalan vérpazarlás, vagy a fegyverletétel között. Az emberiesség az utóbbit, a fegyverletételt parancsolta annál inkább, mert úgy szövetségeseink, mint a magunk soraiban is, ingadozni kezdett az önbizalom, az erkölcsi erő. így hát a háború számunkra elveszett. Viszont megkaptuk országunk teljes függetlenségét, megkaptuk a népszabadság uralmát, amely úgy nálunk, mint általában a müveit világban a közhatalom birtokába jutva, minden emberi előrelátás j szerint meg fogja akadályozni minden időkre a világöldöklést. Az események ezen irányításában a Gondviselés legbölcsebb végzését kell imádnunk és valóban elmondhatjuk az Úrról, amit a próféta mondott: Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, az én utaim fölülhaladják a ti utaitokat! (Is. 55. 8. 9.) Az Úr keze elvezetett oda, ahol a győzőnek és a legyözöttnek egyaránt meg kell hajolni egy magasabb akarat előtt és ahol a kisebb nemzetek jövendő sorsa is biztosítottnak mutatkozik a hatalmasok eltiprása ellen. Rendkívül súlyos gondok nehezednek még reánk. A legfőbb gond hazánk épsége, amelyet betörő csapatok és a diadalmi mámorban megnövekedett hódítás vágya fenyeget. A betörésekkel szemben, amennyiben azok a kötött fegyverszünet feltételein kívül esö vállalkozások, reméljük, meg fog- j ják az országot védelmezni hős fiaink. A kormány felhívására már is mennek a legifjabb korosztály vitézei a zászlók alá. Készségesen mennek, mert tudják, hogy az országban maradnak és csak az országért fognak, ha kell, küzdeni. Bizalommal várhatjuk, hogy kipróbált vitézségük, hüségük visszautasít minden jogtalan próbálkozást. Ami illeti az ország épségével szemben támadt kívánalmakat, nem bízhatunk másban, miut ügyünk igazságában, amely előttünk ragyogott a háború kezdetekor, a háború alatt s nem bukott el a háborúval sem. A müveit \i!ág ítélőszéke előtt, a béketárgyaláson, ez az igazság lesz legfőbb védelmünk, ügyünk szószólója. Igazságunkat támogatják országunk földrajzi helyzete, a különböző ajkú népek elosztásának módja és aránya. Hisszük, hogy mindezek a világ ítélőszéke elé terjesztve a mohó vágyaknak határt parancsolnak és országunk létérdékét megoltalmazzák. A háború kíséretében járó egyéb csapásokat : a szenvedést, a nyomort, a szükséget, betegséget, pusztulást, fogadjuk mint Isten látogatását, amely ártatlanokat is sujt, hogy érdemük nagyobb legyen, de egyben büntetésül szolgál. A mi ügyünk igazságos volt és ezen igazságunk a maga helyén és idejében javunkra is fog szolgálni. De igazságban voltak-e az ország százezrei és milliói az Istennel és szent törvényével szemben ? Nem mondották-e a belátóbbak, az igazak, ép a buzgó keresztények sorából, amikor látták — még a béke idejében — a mód feletti féktelenséget, tobzódásokat, lelketlen árdrágításokat, a családi élet megbomlását; nem mondották e : ez így soká nem tarthat; kell, hogy az Isten karja lesújtson ! És vájjon a háború alatt változott-e a világ? jámborabbak, józanabbak, bűnbánóbbak lettünk e? Fájdalom, az ellenkezőt kell kejelentenünk. Kezdetben mutatkoztak ugyan a magábaszállás jelei; de azután csakhamar megindult az irtózatos futam a pénz, a gyors meggazdagodás után. A legnagyobbtól a legkisebbig, a dicséretes kivételektől eltekintve, ezren meg ezren rohantak a vagyon, a cifrálkodás, az élvezetek után. Ne csodáljuk tehát, Krisztusban Szeretteim, ha az igazságos Isten lesújt reánk és büntetésével megtorolja azt a mérhetetlen pusztítást, amelyet a tengermódra feldagadt bűnök a lelkekben okoztak. Nincsenek kivéve az Isten büntetése alól győzedelmes ellenfeleink sem: mert ugyanazon bűnök náluk is büntetésért kiáltanak az Éghez. Ma még győzelmi énekeket zengenek; de a mutatott öröm közé végtelenül sok keserű üröm vegyül: megkeseríti győzelmi torukat, hogy a győzelem irtózatos vér- és vagyonáldozatba került; megkeserítik az özvegyek, árvák jajkiáltásai, az elhamvadt városok, sőt egész vidékek füstölgő üszke; megkeseríti az az aggodalom —