Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1917

Index

minél több árvát legyen képes segélyezni. Az első bejelentés f. évi aug. hó 1 ig teendő irodámnál, egyben a március hó 26. án 1560. sz. alatt kelt körlevelemben jul. hó 15-ére jelzett jelentés határidejét is ezennel kitolom augusztus hó l ére. Ha a mostani zavaros esztendőben nem volna még elég jelentkező, az ne aggassza a lelkész urakat. Mihelyest a viszonyok rendezettebbekké fognak válni, az érdekeltek jobban megismerik az intézményt, a szükség is növekedni fog, lesz majd elegendő számú pályázó, és ha az alatt az alap ereje növekszik, az csak az árváknak fog hasznára válni. 2. A második mód, amellyel kedvelt papságom az árvák s általában a hadi gondozás művét is előmozdíthatja, abban áll, amire többször hivatkozott 1560. számú körlevelemben felhívtam már figyelmüket. T. i. az évenként lankadatlan buzgósággal folytatandó gyűjtések fogják a háború minden áldozatának, a rokkantaknak, az özvegyeknek és így az árváknak is az ügyét hathatósan előmozdítani. Az elmúlt évi gyűjtés a főegyházmegyében több mint 10,000 koronát eredményezett. Az amerikai magyar katholikusoktól ugyanilyen célra kaptam 16,000 koronát. Az ily tapasztalatok azon meggyőződést érlelik meg bennem hogy kedvelt Papságom közreműködése a legjobb reményekre jogosít, azért teljes bizalommal teszem le az ügyet kezeikbe. 3. A harmadik, talán a leghatásosabb eszköz, amellyel kedvelt Papságom a hadigondozás művét előmozdíthatja, abban áll, ha oda törekszik, hogy a jobb módú községek, városok a saját árváikról, esetleg az özvegyekről, rokkantakról a maguk erejéből is gondoskodjanak olyanformán, amiként a magam részéről példát adni törekedtem. Mert Krisztusban szeretteim, én csak példát tudtam mutatni, de távol áll tőlem a gondolat, hogy a magam erejéből e kérdéseket megoldani is akarjam. Az ilyen szándék messze meghaladja az egyes embernek erejét, annál óriásibb erő nyugszik azonban a nagy közönségnél, csak legyenek olyanok, akik a szunnyadó erőt ébreszteni képesek. Ez a nemes hivatás várakozik kedvelt Papságomra, s akkor fog hivatásának megfelelni, ha nem lankadó buzgósággal, egyben leleményességgel, találékonysággal folyton keresni fogja módját, miként lehet a háború áldozatain segíteni? milyen jótevőket lehet e célra megnyerni? miként tudna az egyházközség, vagy pedig a politikai község, város segítőleg belenyúlni? Nem egy esztendőnek munkájáról van szó, hanem az évek sorozata áll előttünk, amely alatt a háború következményei érezhetők lesznek. Evek telnek majd el, ínég az utolsó nyomok is elfognak múlni, akkor ugyanis ha már az utolsó árva is kenyérkeresővé válik. Az út tehát ki van jelölve, lépjünk rá Istenbe vetett bizalommal, bátran, kitartással, s teljesítsük kötelességünket, melyet szent hivatásunk s a borzasztó korszak vér áldozatai íeánk rónak, hogy az átokból fakadjon áldás és megnyugvás a halhatatlan lelkek javára, az egyház és a Haza erősödésére. 2273. sz. A ft. Főszékesegyházi Káptalannak KALOCSA. A háborús állapotnak egyik következménye az elesett hősök után visszamaradt árvák nagy száma. Hogy a hadiárvák sorsának biztosítása iránt a magyar társadalom érdeklődése felébresztessék, Felséges Asszonyunk Zita királyné a hadigondozó hivatal munkájára irányítja figyelmünket, ily célból a főpapságot is buzditó sorokkal legkegyelmesebben felkeresni méltóztatott. Felséges Asszonyunk ezen szózata nyomán a kalocsai főegyházmegyei hadiárvák ügyét előbbre mozdítandó egyidejűleg 200000 korona összeget tettem át az alapítvány hivatalhoz azon gyűjtések gyarapítására, ame-