Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1917

Index

3 soknak kedves, tiszta, rendes otthont, hogy kedvvet tudjanak kenyérkereső foglalkozásukhoz visszatérni. Azokat pedig, kik megfogyva, elgyengülve térnek vissza a küzdelemből, várjuk tűrő, megértő szeretettel. Az állam gondoskodik lehetőleg a rokkant vitézekről. De ne várjunk mindent, az államtól : tegyük meg a magunkét is a magunk erejétől telhetőleg. A rokkantak támogatást várnak, hogy annak segélyével kipótolva fogyatékosságukat ismét hasznos tagjai lehessenek a társadalomnak. Az özvegyek gyámolítást várnak, az árvákpártfogókra szorulnak. Mennyi tér és alkalom Jézus résztvevő irgalmas Szívének utánzására, követésére! A háborút nem csak önmagunkért folytattuk. A mostani nemzedék megvédelmezte életünket, fentartotta tűzhelyeinket, oltalmazta szabadságunkat, de a háború gyümölcsét csak az utódok fogják élvezhetni, Az új életbe sok túdást és szorgalmat kell belevinnünk, mert az elpusztult nagy anyagi értéket pótolni kell, a nemzetek versengésében meg kell állani helyünket. Aranyhegyeket ígérhetnek az álmodozók, de az igazi boldogulás Istennél keresendő és a magunk lelkében van letéve. Ha helyén lesz a szívünk, helyén a lelkünk, e háború tanulságaitól megtisztulva meg is találjuk a jövendő boldogulás eszközeit. Ha pedig viszszaesünk a régi bűnökbe, tékozlásba, gondatlanságba, a világ tovább fog haladni, de el ma-j radunk, a föld kicsúszik lábaink alól, keresetünk összeomlik, idegenek ütnek tanyát a késedelmesek a tétlenek otthonában. Azért, Krisztusban Szeretetteim, vértezzük tel magunkat az új esztendő küszöbén Jézus szentséges Szívének erejével! Tőle tanuljuk Isten szent akaratának hűséges teljesítését, e szent akarathoz alkalmazkodva sem csalódás, sem rövidülés nem érhet. A lélek betelik az Isten békéjével, erejével, megteremti számunkra az igaz boldog új esztendőt, melyet szívem mélyéből kívánok az Atya, a Fiú, a Szentlélek Úr Isten áldásával! Kalocsa, 1917. január 1. A legfőbb hadvezetőség katonaságunk ^^^ részére Bács vármegye közönségétől 640,000 métermázsa gabona-neműt kér. Ezt a nagy mennyiségű gabonát kell a megye lakosságának rendelkezésre bocsátania. Ujabb, nagy áldozatot kell hoznia népünknek, amely két év óta mást sem tett, -mint áldozatot hozott. Igen hozott az itthon levő nép is áldozott, de ezen áldozatot is meg kell hoznia. Ezt a „kell"-t szükséges most az itthonmaradottaknak megmagyarázni és rávinni őket, hogy nemcsak feleslegüket, hanem még szükségesnek látszó készletük egy részét is adják át a rekvirálást végzőknek. T. c. Papságom szokott buzgalmával lásson a nép felvilágosításához. A templomban is, azon kívül is beszéljen erről és buzdítsa híveit gabona-neműjének kiadására. Miért? — Tény az, hogy a gabonaneműekkel takarékoskodni kell. Tény az is, hogy a lisztből készült élelmi cikkek fogyasztását korlátozni kell. Tény az is, hogy nemcsak felesleg nincs az országban ezen élelmi cikkekből,, hanem kevesebb van, mint emennyi szükséges, hogy mindenkinek elég jusson. Valakinek, sokaknak tehát nemcsak arról kell lemondani ami felesleges, hanem annak egy részéről is, ami szükséges. Kik legyenek ezek ? A katonák, akik védik a haza termő földjét? A katonák, akik életükkel nem törődve végzik a legnehezebb munkát, esőben, hóban, fagyban állnak őrt a havasokon és a völgyekben ? A katonák, akik feneketlen sárban törtetnek az ellenség után s mikor az igavonó állat kidőlt mellőlük, akkor az ágyút is ők vonszolják 2. sz. Buzdítás a gabonaneműek kiadására.