Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1917
Index
— 4 — és üldözik az ellenséget, hogy vissza ne fordulhasson és ne hozzon az alföldre is olyan gyászt és pusztulást, mint amilyent Erdélyre hozott? Igen a katonáknak kelljen-e hiányt szenvedniük, — vagy nekünk kell kevesebbel beérnünk. Az itthon maradottak nagy részének télen nem kell nehéz munkát végeznie, csak az a méltányos tehát, hogy annak legyen bővebb és jobb tápláléka, aki nehezebbet dolgozik. Magyarázzák meg azután a T. c. Lelkész urak, hogy minden muníciónál fontosabb az étel, — és minden hadvezéri bölcseség hiábavaló, ha nincs a katonának megfelelő tápláléka. Nincs lelkesedés, nincs tűz, nincs bátorság, nincs kitartás ott, ahol az éhezés tanyát üt ! Az éhes katona csatát nyerni, hazát védeni, végső győzelmet kivívni sohasem fog. S ha azután önkéntes felajánlásukkal az áldozatkész hívek megfosztották magukat élelmük egy részétől, és nem lesz annyi fehérkalácsuk, mint eddig volt, és nem lehet mindennap a búza kenyérből akkora karajt vágniok, mint eddig lehetett, — erről ne panaszkodjanak, erről ne írjanak panaszos, siránkozó sorokat a lövész árokba. — Ha annyit írnak, értetek nagyobb beosztással, nagyobb takarékossággal kell élnünk, de szívesen tesszük ezt — ezzel lelkesítik a katonát, — de siránkozó panaszukkal mázsás köveket raknak a lelkére s ezzel még nehezebbé teszik a hadviselés fáradalmait. Bízom abban, hogy T. c. Papságom buzdító szavának meglesz az eredménye, — megszületik annak nyomában az áldozatkészség, - - s az itthon maradtak áldozatkészsége közelebb hozza és biztosabbá teszi a végső diadalt. A béke boldog napjai pedig feledtetni fognak mindent, ami súlyos volt és nehéz, — és meghozzák a meghozott áldozatok boldogító öntudatát. Kalocsa, 1917. jan. 1-én. Lipót s. k. érsek. Kiadja az Érseki hivatal Kalocsán. Nyomatott Jurcsó Antal könyvnyomdájában Kalocsán.