Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1915
Index
— 101 — V. Nr. 518. Krisztusban szeretett Hiveim ! Exhortatio ad actus fidei, spei et charitatis. Több mint fél esztendeje tart immár a világháború minden borzalmaival, szenvedéseivel és nélkülözéseivel. A harctéren ezer halált osztanak az újkori fegyverek, sok elesett hősnek a szemfedője a téli köd, siratói az égnek néma csillagai. Kórházaink telvék sebesültekkel, betegekkel, akiket az ellenség golyója, vagy az időjárás mostohasága, a fáradalmak és viszontagságok tettek harcképtelenekké. Az itthonmaradtaknak is kijut a gond és aggodalomból: a nagy drágaság, a kenyérkeresők távolléte, az értük való gyötrődés megnehezítik az életet a nélkül, hogy tudnánk : mikor lesz vége a lelkeket emésztő bizonytalanságnak! A harcterek hosszú vonalban húzódnak végig birodalmak területén, s beteljesedik a Szentírás szava: Nemzet nemzet ellen támad, és ország- ország' ellen: és leszen dögvész, éhség és földindulás. ]) Hegyek és völgyek, a levegő és tenger viszhangoznak a rémületes hadi eszközök zajától, melyeket az emberi leleményesség kigondolt a pusztulás növelésére. Város és falu nagy világkórházzá és világ-temetővé válik. Kimondhatatlan gyász, és bánat, szenvedés és nyomor nehezedik az emberek fiaira. Minden érdeklődést a háború foglal le magának, amely mögött az egyéb nagyfontosságú események elmosódnak. Szentséges Atyánknak elhunyta, akinek nemes lelkét a békéért való aggódás töltötte be, s az Egyház új fejének megválasztása nem voltak képesek figyelmünket annyira lekötni, amenynyire fontosságuk kívánta és követelte volna, lelkünket teljesen betölti, tekintetünket varázslatos erővel magához láncolja az a i) Máté 24, 7. kimondhatatlanul nagy dolog, a világháború. Első kitörésekor csapataink lelkesült kedvvel siettek zászlóik alá: virágdísz, zene, a búcsúzók örömrivalgása kisérte a hadbavonulókat. Később, amióta ujabb, meg ujabb csapatok bevonulása vált szükségessé, amióta egyre több és több családból távoztak a bizonytalan jövőbe életerős, munkabíró férfiak és ifjak: az első lelkesedést a komoly magábavonulás, megfontolás váltotta fel. Tudjuk, hogy ügyünk igazságos, hogy nem kerestük a viszálykodást, csakis a végső kényszerűség adta a fegyvert katonáink kezébe, és ez a tudat kell, hogy bizalommal, bátorsággal, nyugodt lelkiismerettel töltse el. harcosainkat. Ámde azt is érezzük, hogy a most folyó mérkőzés ellenségeink vadsága, bosszúszomja, irigysége és kapzsisága ellenében több, mint a népek közönséges mérkőzése: a világháború egyben világitéletté magasztosult a népek sorsát intéző hatalmas Istennek kezében, amelyek folyamán latba veti a népek bűneit, hogy büntesse, és bűnbánatát, erényeit, hogy jutalmazzza. Az ágyuk dörgésében a Mindenhatónak szava hangzik hozzánk: „En vagyok a te Urad, Istened; erős bosszúálló, megbüntetvén az atyák gonoszságát fiaikban harmad- és negyedíziglen azoknál, kik engem gyűlölnek, és irgalmasságot cselekedvén ezer Íziglen azokkal, kik engem szeretnek s megtartják parancsaimat. u 2) Értsük meg, Krisztusban szeretteim, a bennünket látogató Istennek hatalmas intő, feddő, buzdító szavát, tanuljunk belőle hitet, reményt, szeretetet! S) Exod. 20. 5. 6.
