Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1915

Index

— 69 — XII. A min. elnök kéri a nép felvilágosítását a mezei munka szükségességéről és az élelmiszer készletek bevallásáról. 1483. Tsmételten rámutattam már azon fontos kötelességekre, melyek azokra nehezednek, kik a családi tűzhely őrizetére itthon maradtak s nem kénytelenek fegyverrel a kezökben a haza oltalmára kelni. A magyar állam az itthon maradottakra háramló nagy horderejű teendőkre való tekintettel gondoskodik arról, hogy mig a nemzet íegyverképes fiai ritka hősiességgel az ellenséggel küzdenek, a hátra maradt családtagok Ínséget ne szenvedjenek, hanem az állam által nyújtott hadi segély okos felhasználásával pótolják azt, amit a távollevő kenyérkereső a háború alatt nem nyújthat nekik. Valamint azonban a béke idején a kenyérkereső apák és fiúk nehéz munkájának gyümölcse nem arra való, hogy az szükségtelen dolgokra, haszontalan cifraságokra könnyelmű költekezésekre elfecséreltessék, vagy a család egyes tagjai henye munkátlanságát előmozdítsa: úgy az állam is a hadisegélyt legkevésbbé sem szánta arra, hogy az itthon maradt családtagok vétkes pazarlást folytassanak, gondtalan semmittevésben töltsék napjaikat s munkakerülőket neveljen. Sajnos mind gyakrabban s mind hangosabban érkeznek oly panaszok, hogy egyesek ismételt s jóakaró figyelmeztetések dacára a most bőven kinálkozó munkát s keresetet egyszerűen elutasítják s élősdiek módjára a nemzet vagyonából származó hadi segélyből biztosítják henye életöket. Az ilyen élősdiek bűnt követnek el saját véreik ellen, mert nem törődnek azzal, hogy a szomorú jövő mit hoz számukra, nem gondolnak arra, hogy kenyérkeresőjüket talán soha többé viszont nem láthatják, vagy súlyos betegen, esetleg mint munkaképtelen rokkant fog családjába vissza térni s mily jó lenne akkor, ha legalább egyelőre lenne annyijok, hogy a nyomorúság azonnal tanyát ne verjen közöttük. Ezt pedig csakúgy lehet biztosítani, ha az állam adományával gondos takarékossággal élnek skezök munkájával azt még gyarapitani is igyekszenek. De bűnt követnek el az államsegélyből élősködő munkakerülők nemzetök s hazájuk ellen is, mert ha a csatatéren küzdő hőseink helyett az itthon maradtak nem igyekeznek főleg a gazdasági munkát elvégezni, akkor az áldott hazai föld csalánt és bojtorjánt fog teremni s akkor nem fogjuk elkerülni az éhínséget, melynek elhárítása már is oly nagy gondot okoz az államnak. Ez esetben ki fog merülni a hadi segély íorrása is s a gondtalan s könnyelmű életetet az inség gyötrelmei és siralmai fogják felváltani s a harctéren vérző fiaink kezéből nem az ellenség fogja a fegyzert kicsavarni, hanem az ínségtől s éhségtől kimerült vitézeink lankadt kezéből önkényt fog a fegyver kihullani. Helyesen cselekszik az állam, midőn, mint ez az alább közölt köriratából kitűnik, nem tűri tovább, hogy az ily élősdiek a nemzetet továbbra is megrabolják s az államsegélynek a munkakerülőktől való elvonásával most már a gyakorlatban is érezteti, hogy az ilyenekkel szemben kérlelhetetlen szigorúsággal fog eljárni. Itt a legtöbb ideje,