Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1915

Index

7 0 — hogy kiki észre térjen s ne várja be, mig az államsegély megvonásával kénytelen lesz egyedül véres verejtékével megélhetését biztosítani. A hadisegély a törvény értelmében csak azokat illeti meg, kik arra tényleg rászorulnak s fenntartásukról másképen nem gondoskodhatnak. Az állam azonban a törvény ezen rendelkezése dacára nem vonja mag a hadisegélyt azoktól, kiknek számára az már utalványoztatott, dacára annak, hogy az illetők becsületes munkával hadisegély nélkül is fenntarthatnák magukat és családjokat. Az állam tehát ezeket becsületes munkájokért a hadisegély meghagyása által jutalomban részesiti. De nem érdemel .kíméletet az, ki kerüli a munkát akkor, mikor a gazdasági munkák elvégzése életkérdés a nemzetre. Köztudomású, hogy a nemzetre a háború óriási kiadásokat ró, minden fillérre szükségünk van, nem volna tehát méltányos dolog, hogy csak egy fillért is kapjanak hadisegély cimén azok, kik szorgalmas munkájokkal nem sietnek az állam segítségére abban, hogy ez a követelményeknek eleget tehessen. Ugyanezen alkalommal rá kell mutatnom azon fontos intézkedésekre is, melyek a közélelmezés biztosítása végett szükségeseknek bizonyultak. Nem puszta rémítgetés immár, hogy az éhinség veszedelme fenyeget bennünket. Nem látunk a jövőbe. Az aratás ideje még messze van s nem tudjuk, hogy gazdag rónáinkon mekkora lesz az Isten áldása. De feltéve, hogy Isten szent áldásával aranykalászos vetéseink bőven fogják megtölteni magtárainkat, akkor is az aratásig, illetve az új termés betakarításáig s felhasználásáig csakis nagy takarékosság, okos beosztás mellett s minden fényűzés mellőzésével tudunk úgy katonáink, mint az. itthon maradtak élelmezéséről gondoskodni. Miután pedig egyesek ezen Ínséges időt arra használták fel, hogy felebarátjuk nélkülözéséből maguknak minél nagyobb hasznot biztosítsanak s készleteiktől, melyekből a jó Isten bővebben juttatott nekik, csak hallatlan árakon voltak hajlandók megválni s ezen céljok elérése végett többen készleteiket rejtegetni szándékoztak addig, míg nyomorgó embertársaiktól az elérhető legnagyobb árt zsarolhatták volna ki; az állam, melynek amúgy is kötelessége gondoskodni arról, hogy polgárai mások lelketlen kapzsisága miatt a, megélhetés lehetőségétől meg ne fosztassanak — kénytelen volt a közélelmezés biztosítása végett rendelkezésre álló készleteket számba venni s azok felhasználását biztosítani. Míg az állam ezzel polgárainak élelmezését biztosítani igyekszik,, addig a készletek tulajdonosaival szemben is nagylelkűen jár el, mert a készletekért oly árakat biztosít, amily árakra azok rendes viszonyok mellett egyáltalán nem számíthattak volna. Remélem, hogy híveim közül nagyon kevesen akadnak olyanok, kik felebarátjaik kényszerhelyzetét kihasználva készleteiktől csakis oly hallatlan árakon hajlandók megválni, amely árak az irgalmasság testi cselekedeteivel homlokegyenest ellenkeznek. Remélem, hogy minél kevesebben lesznek olyanok, kik elrejtegetik azt, mihez Isten áldása juttatta őket. Ha mégis akadnának olyanok, kik a szorongattatás ezen napjaiban ily szívtelen ül bánnának embertársaikkai, azokon teljesedni fog az Ur Jézus fenyegetése: „Távozzatok tőlem átkozottak, az örök tűzre, mely készíttetett az ördögnek és az ő angyalainak. Mert éheztem és nem adtatok ennem."

1 Szeretettel kérem T. Papjaimat, hogy ezen jóakaró figyelmeztetéseimet a hívekkel közpljék s a tanítókkal karöltve minden módot és alkalmat felhasználjanak arra, hogy a híveket kellően felvilágosísák s ezen jóakaró figyelmeztetéseket saját érdekükben elfogadják és kjövessék. A m. kir. miniszterelnök urnák hoz'

J 1 • . A «v ' _ ; ; Z.-r ' ' "•• ' ,. 'IV • •• X i 7 1 Máté 25, 41—42.